Áháre mot - Kedosim
Jom kipur: 05.09. 19:29 - 05.10. 20:39

ÖSSZEFOGLALÓ

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Proin rutrum, sapien vel interdum faucibus, nunc tortor lacinia urna, id gravida lacus mi non quam. Integer risus lacus, dignissim ut diam quis, gravida rutrum justo:

  • Vestibulum blandit molestie lectus, sed porta erat congue at.
  • Aenean feugiat hendrerit massa eget eleifend.

További magyarázatok, a szakaszhoz kapcsolódó tartalmalnk a teljes szakasz oldalán találhatóak meg.

Pünkösdi királyném

Nógrádi Gábor

Anyám, akivel népdalokat énekeltem abban a félórában, amit hetente vele töltök, kilencvenkét éves. (Tudom, nem tisztességes heti félórát tölteni azzal, akit talán a jövő hét már nem talál köztünk, de… Nincs de!)


n__gr__di_g__bor_b__rmicva.jpgn__gr__di_g__bor_b__rmicva.jpg
Bár micvó a Nógrádi családnál

Anyám fekszik, karjában cső, felette zacskók, a csőben folyadék: naponta több liternek a testébe kell szivárognia. Különben – azt mondja – jól van, bár egyedül felülni, menni már nem tud, csak olvasni és énekelni. Igaz, ének közben időnként rájön a fuldokló köhögés, és akkor köp és köp, előtte stócban áll a papír zsebkendő, az unokák nem akarják meglátogatni.

Apám halála után néhány hónapig lélegeztető gépen volt, szót sem tudott szólni, nemhogy énekelni, az orvos azt javasolta, vegyük le a gépről, hagyjuk elaludni, neki már jobb lesz, de nem engedtük, mert nekünk rosszabb lett volna. Sok gyerek önző. Azóta eltelt hat év.

Egyszóval énekelünk anyámmal, azazhogy ő nem énekel igazán, inkább csak mondja a szöveget, halvány a dallam, de pontos a ritmus. (Bizonyítékom a youtube-on látható énekes unokájával.) Arca rögtön kivirul, ha felismeri a dalt, várja, várja a pillanatot, figyelmesen hallgatja a nótákat sorban. Én pedig sorolom, mondom, éneklem, ami a nagy dalos könyvünkben szerepel, s amit azokból ismerek. (Magam is meglepődtem, mennyit szív magába egy magyar ember hatvanöt év alatt. Kodály?)

Egyszóval énekeljük a kilencvenkét évessel a népdalokat, a műdalokat, s bár az agysejtjeinek már elenyészően kis részével rendelkezik, még mindig tud húszat-harmincat, s ha mást nem is, a refrént. (Hatvannyolc éve, ama pünkösdöt* követően, amikor családostól társasutazásra vitték Lengyelországba, a barakkban két húgával is népdalokat énekeltek mintegy lelki megerősítésül, ami – jó tudni! – segíti a túlélést. Túl is élték, már ha ez életnek volt nevezhető utána. Tény: néhányszor ők is találkoztak Mengelével az appellplatzon, de anyám vaskézzel fegyelmezve megmentette két testvérét a gáztól. „Korommal kifested a szemöldöködet, kihúzod magad, melleket előre!” Nem hiába nevezték lány korában csendőrnek otthon.)

Nos, szóval énekelünk mindenfélét a kilencvenkét éves, lélegeztető gépről levett anyámmal, de főleg a Kossuth Lajos azt üzente kezdetű dalt kell folyton ismételgetni, amelynek refrénjét tisztán és pontosan ritmizálja, úgy mint: Éljen a magyar szabadság, / Éljen a haza!

Mit mondhatok még? Éljen!

*Pünkösdi királyné – a falu leányai közül évenként választott fiatal, aki elsősorban erényessége (szelídsége, szerénysége, szemérmessége, szorgossága) miatt nyerte el a kitüntető címet – Sávuot a zsidó pünkösd. A hagyomány szerint ekkor veszi át Mózes a Mindenhatótól a Tórát, Mózes öt könyvét, s ekkor hirdeti ki a Tízparancsolatot.

Az írás eredetileg a Nyíregyházi Sófár XV/4. számában jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

Categories:
Ezek is érdekelhetnek
********************
[pvt_monthly_toplist post_type="post" limit=3]
[pvt_weekly_toplist post_type="post" limit=3]
[pvt_daily_toplist post_type="post" limit=3]
Search toggle