Auschwitzi hőst azonosítana Lengyelország
Az auschwitzi haláltábor valószínűleg egyetlen „önkéntesét”, a lengyel ellenállás méltatlanul elfeledett hősét próbálja azonosítani egy orvos szakértőkből és régészekből verbuválódott kutatócsapat, amely egy varsói katonai temetőben látott munkához. A tömegsírban több száz kivégzett ellenállót hantoltak el moszkvai utasításra a lengyelek.
Kevesebb kockázatosabb vállalkozás lehetett annál, mint besétálni Auschwitzba, megszökni onnan és tudósítani az ott elkövetett tragikus rémtettekről. Witold Pileckinek sikerült. A férfi három éven át élt a haláltáborban, de a lengyel ellenállás hősét a kommunista rezsim a háború után koholt vádak alapján elítélte és kivégezte.
Hat évtizeddel Pilecki halála után Lengyelország most abban reménykedik, hogy sikerül azonosítani a varsói Powazki Katonai Temető szélén feltárt, lengyel ellenállók csontjait tartalmazó tömegsírban a férfi földi maradványait. Az exhumálás annak a folyamatnak a részét képezi, amely a 20. századi lengyel hősök tetteinek elismerését és a sorsfordító tragédiák minél alaposabb feltárását hivatott szolgálni.
Ezen a nyáron több mint száz – többségében férfi – csontvázat ástak ki és vizsgáltak meg orvos szakértők és régészek, akik puzzle-ként próbálják összerakni a feltárt csontokat, feltárva ezzel az áldozatok halálának pontos okát. A tömegsírok mellett azok a fejkövek láthatók, amelyek az áldozatokat moszkvai parancsra bitófára juttató bírók és ügyészek nyughelyét jelölik. Varsóban ugyanis féltek attól, hogy a lengyelek az ellenállás során a földalatti szervezkedésben szerzett tapasztalataikat szovjetbarát vezetőik ellen fordítják, ezért elrendelték a „gyanús” személyek kivégzését.
Krzysztof Szwagrzyk történész úgy látja, hogy az áldozatok exhumálásával és érdemeik elismerésével igazságot szolgáltatnak azoknak, akiket a kommunizmus évei alatt megtagadtak, s akiknek a gyilkosait soha nem büntették meg. Pilecki fia, Andrzej és az áldozatok rokonai azt remélik, hogy DNS-ük egyezést fog mutatni a csontokkal. Jelenleg a munka a korai fázisban van, eddig a meggyilkoltak korát, nemét és sérüléseiket állapították meg, s több hónapba telhet, mire sikerül kideríteni, hogy a katonai sírkertbe temették-e a lengyel ellenállás méltatlanul elfeledett hősét. Becslések szerint a Lengyelország-szerte kivégzett több ezer lengyel közül 400-nak a csontjait rejtheti a Powazki katonai temető.
Egy önkéntes Auschwitzban
Pilecki 38 éves volt, amikor Németország 1939. szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot. Ellenálló csoportot szervezett, de bajtársai közül számosat hamarosan elfogtak és Auschwitzba küldtek, amely a háború kezdetén inkább a lengyel ellenállásban részt vevő férfiak és nők vesztőhelye volt. Ez adta az ötletet Pileckinek, hogy valamilyen úton bejusson a haláltáborba, s dokumentálja az addig csak hírből hallott rémtetteket.
A férfi álnéven érkezett Varsóba, majd szinte besétált egy SS-razziába, vonatra tették és a megsemmisítő táborba szállították, ahol a 4859-es számot kapta. Pilecki az egyetlen ismert személy, aki „önként” érkezett az auschwitzi haláltáborba. A lengyel levéltárakból titkosítás alól 2009-ben feloldott dokumentumokból kiderül, hogy Pilecki Tomasz Serafinski álnéven került be a táborba, és ott a mai terrorszervezetekhez hasonló „sejteket” hozott létre.
Az üzeneteket Auschwitzból egy különleges, a lengyel és Európa más ellenállásai által is használt hírvivői hálózattal juttatták ki. 1942-re aztán a belső szervezet tudomást szerzett a gázkamrákról, és komoly terveket készítettek a tábor felszabadítására: a falakat a Brit Királyi Légierőnek kellett volna bombáznia, és a területet a Szabad Lengyelország ejtőernyősei szabadították volna fel.
1943-ra azonban mindenki számára világossá vált, hogy a szövetségesek a népirtás ténye ellenére nem szabadítják fel a tábort, ezért Pileckiék a szökés mellett döntöttek. Pileckit később 1944-ben a varsói felkelés után újra elfogták, és egy hadifogolytáborba került. 1945-ben Olaszországban a Szabad Lengyelország csapataihoz csatlakozott, majd később visszatért Lengyelországba, és a szovjet atrocitásokról jelentett a nyugat számára.
Ezt lett a veszte is: a történelem furcsa fintoraként egy lengyel zsidó kínozta meg a börtönben, amelyhez képest szerinte „Auschwitz gyerekjáték volt”. Nem sokkal később halálra ítélték és kivégezték. Alakja a kommunizmus alatt az árulás szinonimája lett, és az ellene felhozott vádakat csak 1989 után vonták vissza.
