Igazságot csak igazságot kövess
Jó szombatot, Shabat Shalom
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:21 óra, az ünnep kimenetele: 20:26 óra.
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:21 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 20:26 óra után.
A Tórából ezen a héten az „SOFTIM” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„A tan szerint, melyre téged tanítanak és az ítélet szerint, melyet neked mondanak, cselekedjél; ne térj el az igétől, melyet tudtodra adnak, se jobbra, se balra.” (Mózes 5. 17:11. ) Dr. Bernstein Béla fordítása.
SOFTIM – BÍRÁKAT ÉS FELÜGYELŐKET RENDELJ MAGADNAK
(Mózes 5. 16:18-21:9.)
Elul hónapban kerül felolvasásra mostani hetiszakaszunk, olyan időszakában az évnek, mely a zsidó hagyomány szerint a kegyelem ideje. „Mert Elul hónap újholdján ment fel Mózes a Szináj hegyére, hogy átvegye a második kőtáblákat és fönt időzött negyven napig és Tisri hó tizedikén jött le, mikor Izrael bűnének engesztelése befejeződött…ez a hónap kegyelem ideje annak, aki megtérést fogad minden bűnéért, miket az egész esztendőben elkövetett”.
Ráv Mose Schwab írja: „Elul érkeztével feltesszük a kérdést: Mi Elul? Vajon miben más, miben különbözik ez a hónap a többitől? Sokszor hangsúlyozzuk Elullal kapcsolatban a tsuvá, a megtérés jelentőségét, az elmélyült, szívből jövő imádság, és az adakozás, a cedáká fontosságát, melyek segítségével kedvező irányba befolyásolhatjuk az Égi Bíróság ítéletét.
Ezek a lehetőségek az év többi hónapjában is teljesíthetők miként erre Ráv Salanter utal: „minden hónapnak Elulnak kellene lennie, de mégis Elul egyedül Elul”. Bölcseink kivétel nélkül vallják, hogy az év minden napján kötelesek vagyunk legjobb tudásunk szerint szolgálni a Teremtőt és teljesíteni parancsolatait, mégis az esztendő utolsó hónapjának előtérbe helyezésével azt sugallják, hogy ismerik az emberi természetet, és noha minden kétséget kizáróan akkor cselekednénk helyesen, ha egyenletesen magas színvonalon lennénk istenfélők és micvatartók, nem várnak el tőlünk lehetetlent. Ezt a gondolatot tovább folytatva eljuthatunk-e olyan következtetésre, hogy aki a többi tizenegy hónapban precízen betartja a parancsolatokat, annak Elul nem hozhat semmi újat? Esetleg mondhatjuk-e, hogy a többi hónapot akár teljesen el is hanyagolhatjuk, és koncentráljunk minden erőnkkel az utolsóra? Aligha. Ha valaki úgy érzi, hogy nincs javításra szoruló cselekedete, jelleme tökéletes, akkor nem értette meg a hagyomány egyetlen betűjét sem, de az sem jutott messzebbre a megértés rögös útján, aki azt feltételezi, hogy alap nélkül lehet házat építeni.
Az önkritika és a tisztánlátás a megtérés megkerülhetetlen kritériumai közé tartoznak. Ezek gyakorlati alkalmazásában lehet az első lépcsőfok, ha az ünnepekig hátralévő időben nem embertársaink hibásnak vélt cselekedeteivel foglalkozunk, nem kritizálunk, még abban az esetben sem, ha teljesen biztosak vagyunk igazunkban, ezzel szemben megpróbáljuk átélni azt a képtelennek” tűnő érzést, miszerint nem vagyunk tökéletesek, és e szomorú tény okán talán az a leghelyesebb, ha az év végét megelőző időszakot kizárólag saját jellemünk, tetteink vizsgálatával töltjük. „A tanúk keze legyen rajta először, hogy megöljék őt …” (17.7.).
A Rámbám a Misnához fűzött kommentárjában elmondja, hogy a tanúknak saját kezűleg kellett végrehajtaniuk a halálos ítéletet, abból az okból kifolyólag, mert az igazságot csak ők tudták, hiszen amiről a többi ember értesülhetett az nem volt más, csak a történtekről (az elkövetett bűnről) szóló elbeszélés.
Ezen előírásnak volt még egy pozitív következménye, miként erre Rabbi Ávráhám Menachem Rápá is rámutat: „jobban ügyelniük kellett (a tanúknak) hogy a tanúskodás alkalmával igazat mondjanak”. E törvény is azt a nevelési célt szolgálta, hogy ritkán kerüljön sor halálbüntetésre, hiszen „Isten sír még a vétkesek kiontott vére után is”.”ne térj el a dologtól, amit mondanak neked jobbra, vagy balra” (17:11).
Bölcseink elrendelték az „áser kidsánu bemicvotáv vecivánu, azaz, „aki megszentelt bennünket parancsaival és megparancsolta nekünk” áldás mondását nem csak tórai, hanem rabbinikus micvák végrehajtásakor is. A Talmud (Sábát 23a) is foglalkozik a kérdéssel a chanukai gyertyagyújtás kapcsán. Felteszik bölcseink a kérdést, hogy miért a fenti áldással gyújtjuk a gyertyákat, hiszen nem I-sten, hanem a rabbik adták parancsba?
Válaszukban idézik a verset, mely szerint ne „térj el a dologtól, amit mondanak neked jobbra vagy balra”, amit úgy lehet értelmezni, hogy a rabbiktól kapott micvákra ugyanúgy kell tekinteni, mint az I-stentől a Tórában kapott előírásokra. A jeruzsálemi Talmud az idézett pászukot más szempontból vizsgálja. A Horájot (1:1) traktatusban olvasható: „ha azt mondják neked a bölcsek a jobbra, hogy bal, illetve a balra, hogy jobb, akkor is hallgatnod kell rájuk?
Nem, hiszen a Tóra szerint „jobbra, vagy balra”, vagyis csak abban az esetben kell követni a bölcsek véleményét, ha a jobbat jobbnak a balt balnak nevezik”. A midrás (Szifré) és a háláchá más álláspontot képvisel, akkor is követni kell őket, ha a jobbot balnak, vagy a balt jobbnak nevezik.
Rabbi Áháron Hálévi (Szefer Háchinuch) mindent elkövet, hogy megmagyarázza: „még ha tévednek is egy dologban, akkor sem szabad vitatkoznunk velük, hanem cselekedjünk (hibás) döntésük szerint. Mert jobb egy hibát elkövetni úgy, hogy az egész (rendszer) az ő kiváló szellemükre van bízva, annál, mintha mindenki a legjobb belátása szerint cselekedne”.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
