Egy holokauszt túlélő gondolatai
ZÁCHOR ét áser ászá löchá Ámálék …
Ha valaki nem tudja magáról, hogy ő zsidó, még nem muszáj nyilasnak lennie.
Ha valakiről megtudják, hogy zsidó, nem ildomos megvesztegetni e tény felkutatóját, hogy ne hozza nyilvánosságra. És hamisítványnak nevezni az erről tanúskodó hangfelvételt.
Ha már nyilvánosságra került, hogy zsidó, ne védekezzen olyképp, hogy nem a származás a fontos, hanem az, hogy mit tett le a nemzet asztalára.
Ha nem a származás a fontos, akkor miért jelentkezik egy rabbinál, hogy már nyilvánosan is zsidó akar lenni?
Ha évekig szenvedtük antiszemita szövegeit, láttuk a boltjában árult nyilas szuveníreket, most, hogy kiderült, „a vezető” rabbi szerint „a mi kutyánk kölyke” – mindez semmissé vált?
Miután a Lubavicsiektől bocsánatot kért, ők, akik nem élték túl a holokausztot, könnyen megbocsátanak neki. És mi zsidók, akik túléltük a borzalmakat?
