A Reményről
Benedek István Gábor / Mazsihisz
Némi kényszerű szünet után, ismét megjelenhetett a Remény. Kicsit vékonyabb lett, ami bizonyos tartalmi változást is hozott, de a szerkesztés alapelvei nem változtak: ápoljuk a magyar zsidó szellemi hagyományokat, Lőw Immánuel, Goldziher Ignác, Kohn Sámuel, Scheiber Sándor hagyatékát, őrizzük a hit és a zsidóság egységét, beleértve hűségünket Izraelhez.
A magyar neológia új korszakához érkezett. Egyfelől lehetővé vált, hogy politikai gátak, feltételek nélkül építse vissza tradícióit, a vallás, a hitélet hagyatékát. Másfelől megfogyatkoztunk, kevesebben vagyunk a templomokban, az iskolákban; a gazdasági válság miatt pedig kevesebb pénz jut a jiddischkeit ápolására.
A Remény feladata, hogy a betűk eszközével őrizze a régi lángot, bemutassa a zsidó emberek igyekezetét, sikeres munkáját, támogassa a zsidó lélek és kultúra kiteljesedését.
rem__nyillusztr__ci__.jpg
Vén Zoltán Emil: Sába királynő
A Remény a MAZSIHISZ lapja, vagyis otthonosak vagyunk a Síp utcában, a Goldmark teremben, a pesti és a vidéki zsinagógákban, az ORZSE tantermeiben, a Zsidó Múzeumban, a Bálint Házban. A magyarországi zsidóságot egységes zsidó közösségnek tartjuk; a szoros együttműködés a célunk, és nem a széthúzás. Tiszteletben tartunk minden irányzatot, és megbecsüljük a progressziót. Örömmel fogadjuk a témáink iránt érdeklődő zsidó és nem zsidó olvasókat és szerzőket.
Ehhez most jelentős anyagi támogatást is kaptunk a Nemzeti Kulturális Alaptól: egy pályázat keretében 1 millió forinttal segíti a Remény nyomdai megjelenését.
A Remény második számában számos érdekes, fontos írás jelenik meg. Az ősi zsidó hagyomány egyik vonatkozását elemzi Szécsi József professzor írása; a magyar zsidó múltból Hrotkó Larissza egyetemi tanár közöl figyelemre méltó fejezetet. Egy berlini privát kezdeményezés keltette fel nemrég a francia közvélemény figyelmét. A régi zsidónegyed mai lakói mozgalmat indítottak annak érdekében, hogy kiderítsék: kik, milyen zsidó családok laktak a háború előtt és alatt azokban az otthonokban, ahonnan táborokba, gázba, krematóriumba hurcolták őket. A kezdeményezés során adatokat, fotókat gyűjtöttek a hajdani lakókról, a relikviákat kiállították, a neveket pedig emlékoszlopon örökítették meg. A német, a berlini mozgalom gyorsan terjed, s ez felkeltette a francia újságíró érdeklődését. Azt viszont már mi kérdezzük: vajon ez a fajta tisztelet, emlékező megbecsülés mikor talál, találhat követőre Magyarországon?
Bencze Szabó Péter szenzációs írást közöl „Hogyan lett zsidó a zsidó fiam?” címmel. Az ifjú újságíró ma egy jeruzsálemi héber nyelviskola hallgatója, s éppen beilleszkedik az izraeli társadalomba.
A lap vezető illusztrátora Vén Zoltán Emil. A jeles rézkarc-metsző, litográfus, ex-libris készítő több rangos nemzetközi díjat mondhat a magáénak. Egyebek között ő örökítette meg a Dohány utcai Zsinagóga rézbe metszett rajzát, amit most a Remény is közöl.
Gazdag irodalmi rovattal jelentkezik a lap idei 2. száma. Recenzióink közül kiemeljük Csapody Tamás Borról szóló könyvét, és Boksányi Nándor írását Rubin Eszter most megjelent kitűnő művéről.
A Remény a szokott könyvesboltokban már kapható.
