Zoltai Gusztáv: Hálával gondolunk a névtelen hősökre
Mazsihisz
Hálával gondolunk a névtelen hősökre, a diplomáciai testületek képviselőire, és a zsidó ellenállás tagjaira is, akik életük kockáztatásával mentették embertársaikat – mondta Zoltai Gusztáv a Mazsihisz ügyvezető igazgatója a Fővárosi Önkormányzat, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és az Élet Menete Alapítvány közös kiállításának megnyitóján, hétfőn Budapesten. Alábbiakban Zoltai Gusztáv a megnyitón elhangzott beszédét olvashatják.
Tisztelt Főpolgármester úr! Tisztelt Megjelentek!
Hatvannyolc évvel ezelőtt, 1944. július kilencedike fontos dátuma a magyar történelemnek, ezen a napon a vidéki deportáltakat szállító utolsó szerelvény is átgördült a határon, felszámolva a vidéki zsidóságot Magyarországon. Horthy a magyar közigazgatás együttműködésével 56 nap alatt 437.402 fő vidéki zsidót adott át megsemmisítésre a halálgyáraknak!
Ugyanezen a napon, 1944. július 9-én érkezett Budapestre Raoul Wallenberg. Az amerikai kormány a szövetséges hatalmak késedelmét nem tudta helyrehozni, a vidéki zsidóság elpusztult, de 1944 tavaszán az európai zsidóság maradékának megsegítésére létrehozott amerikai kormányszerv, a Háborús Menekültügyi Hivatal felkérte a semleges Svédországot, hogy – mint Budapesttel diplomáciai kapcsolatban álló ország – tegyen lépéseket a magyar zsidók megóvására. A svéd kormány Wallenberget jelölte a feladatra.
Wallenberg követségi titkári minőségben átvette a mentési ügyeket. Hamarosan jól működő kapcsolati hálózatot alakított ki, amelybe éppúgy beletartoztak a semleges országok diplomáciai testületei és a zsidó vezetők, mint a magyar és a német hatóságok egyes tagjai. Az igazi megmérettetés a nyilas korszakban következett el, Wallenberg ekkor vált a diplomáciai embermentés egyik vezéralakjává. Munkatársaival együtt több száz fős apparátust irányított a mentőmunka során. Sok ezer védődokumentumot adott ki, élelmezte a svéd védetteket, később részt vett a gettó ellátásában is. állandó életveszélyben mentette az embereket az óbudai téglagyárból és a Bécs felé vezető úton, a novemberi halálmenetekből éppúgy, mint 1944 decemberében a józsefvárosi pályaudvarról.
Hálával gondolunk a névtelen hősökre, a diplomáciai testületek képviselőire, és a zsidó ellenállás tagjaira is, akik életük kockáztatásával mentették embertársaikat!
Magyarországnak 2012. július kilencedike, 68 évvel a Holokauszt után megint fontos dátum. Emlékezünk Raoul Wallenbergre 100. születésnapja alkalmából.
Emlékezésünk azonban sajnos, nem csak a Világ Igazának születésnapjára való emlékezésről szól! Ismét felerősödtek az antiszemita hangok az utcán, sajnos esetenként a parlamentben is.
Ma Wallenbergre emlékezve nem életútját bemutató kiállítást nyitunk meg, hanem azt az utat emeljük ki, képekkel, magyarázatokkal, amelynek a végén az a Wallenberg állt, aki mentette a náci tömeggyilkosok védtelen áldozatait!
Kedves Összegyűltek!
Mint Holokauszt túlélő, mint európai magyar állampolgár örülök annak, hogy kiállításunk a Főpolgármester úr segítségével a Főpolgármesteri hivatalában kerül először kiállításra.
Úgy gondolom, közös erőfeszítéssel jelen kiállítási anyag is segítségünkre lesz a múlt megismerésére, azzal a kiemelt céllal, hogy a jelenben és jövőben toleráns társadalomban élhessen mind polgár!
