„…Buzogj föl kút, énekeljetek neki!”
Jó szombatot, Shabat Shalom
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:27 óra, az ünnep kimenetele: 21:47 óra.
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:27 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:47 óra után.
A Tórából ezen a héten az „CHUKÁT” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„És mondta az Örökkévaló Mózesnek, meg Áronnak: Mivelhogy nem hittetek bennem, hogy megszenteljetek engem Izráel fiainak szemei előtt, azért nem viszitek be a gyülekezetet az országba, melyet nekik adtam.” (Mózes 4. 20:12.) Dr. Bernstein Béla fordítása.
CHUKÁT – A TANNAK TÖRVÉNYE
(Mózes 4. 19:1-22:1.)
Ezen a héten szó esik majd a vörös tehénnel kapcsolatos előírásokról, melynek kapcsán olvashatunk a tisztaság és tisztátalanság kérdéséről. Végső búcsút veszünk Mirjámtól és Árontól, kiderül (?), hogy Mózes és Áron milyen körülmények között vesztették el a lehetőségét, hogy beléphessenek Kánaán földjére, hallhatunk mérges kígyókról és rézkígyóról egyaránt, illetve sikeresen megvívott háborúk történetét ismerhetjük meg. „Ez a tannak törvénye, melyet az Örökkévaló parancsolt, mondván: Szólj Izrael fiaihoz, hogy hozzanak hozzád egy vörös tehenet, épet, amelyen nincs hiba, amelyre még nem jött járom.” (19.2).
Kétségtelen, hogy a „tannak törvénye” magyarázatra szorul, hiszen mindössze két helyen található e kifejezés a Tórában. Az egyik itt, vagyis a tisztulás vizéről szóló rész bevezetésében, míg a másik hely pedig a két hét múlva olvasandó Mátot hetiszakaszban található, ahol a Tóra az edények kóserságáról ír. Ez a tény – Rabbi Simson Refael Hirsch szerint – arra utal, hogy e két pillére a zsidóságnak, a test szentsége és tisztasága, illetve a házban található eszközök kósersága egyformán fontos alapfeltételei a tórai parancsolatok megtartásának.
Rási más szempontból vizsgálja a ritkán előforduló kifejezést: „A Vádló és a világ népei felelősségre vonnák Izraelt, mondván: Mik ezek a parancsolatok? Mi a magyarázata? Ezért áll a törvény kifejezés”. Ha valaki úgy érzi, hogy ettől a kommentártól nem lett sokkal okosabb, ne bánkódjon, hiszen bölcseink is megkérdezték, ugyan miért pont ezen előírásunk mélyebb magyarázatára lennének kíváncsiak a világ népei, illetve a Vádló
Rabbi Jechiél Michál válaszában említette, hogy Rási a későbbiekben világosan megmagyarázta a vörös tehén előírásának okát, miszerint e micva végrehajtásával szereztek engesztelést őseink az aranyborjú vétke miatt.
Emiatt a világ népeinek érdeklődését azért kelti fel a vörös tehén micvájának háttere, mert kiválóan alkalmas arra, hogy Izrael fiait emlékeztesse egyik legnagyobb vétkükre, és ezáltal gyengítheti népünket, valamint alkalmas arra is, hogy a vádaskodók joggal kérjenek szigorú elbírálást a zsidó néppel kapcsolatban.
Nem teljesen világos, hogy miért írják mestereink, hogy a vörös tehén engesztelést hoz az aranyborjú elkészítésének bűne miatt. A teljesség igénye nélkül álljon itt két magyarázat.
Az egyik szerint, amikor Ádár hónapban (a máftírnak) olvasunk a vörös tehénről, akkor az esetek jelentős részében a Ki Tiszá hetiszakaszt olvassuk az első tóratekercsből, amely az aranyborjú vétkéről szól. Bölcseink szerint nem véletlen, hogy egy lejnolás alkalmával szólunk mindkettőről, hanem a vétek megbocsátása okán történik így.
A vorkai Rabbi Jichák szerint az aranyborjú vétke tulajdonképpen nem volt más, mint az I-stenbe vetett hit gyengülésének csalhatatlan jele. Mivel Izrael fiai megkapták a vörös tehén parancsolatát, melynek okát a nép többsége nem látta világosan, olyan lehetőséghez jutottak, mely által megszilárduló elkötelezettségüknek adhatták tanúbizonyságát, hiszen ezt az előírást csak és kizárólag az Ö-valóba vetett hitük miatt tartották meg.
„Minden nyitott edény, melyen nincs szoros födél, tisztátalan az” (19:15). A kocki rebbe, Menachem Mendel mondta e pászukkal kapcsolatban: „A száj a legértékesebb, leginkább becsben tartandó eszköz, mellyel I-sten végtelen szeretetében megajándékozott bennünket. Éppen ezért kötelesek vagyunk használatakor a lehető legnagyobb odafigyelést tanúsítani”. Erre utalást láthatunk a fent idézett mondatban is. Aki túl sokat használja e becses eszközt, és fölösleges, csacska dolgok közlésére kényszeríti, az könnyen tisztátalanná teheti, és nem csupán ajkainak tisztasága lesz kérdéses, hanem teste minden porcikájára hatással lesz, nem beszélve lelkének, szellemének tiszta (táhor) voltáról.
A beszéd abban a vonatkozásban is különleges, hogy az általa okozott károkat jóvátenni lehetetlen, nem véletlenül tanították bölcseink (Ávot 1:17): Rábán Simon ben Gámliél mondta: Napjaim során bölcsek között nevelkedtem, de a test számára jobbat nem találtam a hallgatásnál, és minden szószaporító bűnt hoz”.
„Óg, Básán királya, pedig kiment ellenük, ő és egész népe harcra, Edreibe”(21:33). Mielőtt sor került volna erre a harcra, Mózes sikerrel vívta meg a Szichon elleni háborút. A győzelmet követően, Óg ellen készülve Mose rábénu egyáltalán nem nyugodt, miként ez a tórai szövegből is jól érzékelhető: „és mondta az Örökkévaló Mózesnek: ne félj tőle”(21:34).
Vajon miért volt Óg ennyire félelmetes? Egyrészt, mert óriás volt, a Tóra lejegyzi (5Mózes 3:11), hogy „íme ágya vaságy hosszúsága kilenc könyök és négy könyök a szélessége, a férfi könyöke szerint”. Másrészt, és ez sem elhanyagolható részlet, túlélte a Vízözönt!
A Talmud több helyen foglalkozik vele, az egyiknél (Nidá 61a) olvasható: „Rabbi Jochanán mondja: ez Óg, aki megmenekült az Özönvíz nemzedéknek végzete elől”. Óg és Szichon a Talmud alapján testvérek voltak: „Áhijának, Sámházi fiának voltak a fiai”. Ha Szichon is óriás volt, akkor miért csak Óg személye volt ennyire rémisztő Mózes számára
A választ ugyancsak a Talmudban találjuk meg: „miért félt Ógtól és miért nem félt Szichontól? Mert úgy vélte: netán érdemei lesznek (Ógnak) Ábrahám miatt, miként írva van: „jött a menekült és elmondta Ábrámnak”(1Mózes 14:13). Ez némi magyarázatra szorul.
Mózes első könyvében Ábrahám unokatestvérét, Lótot elrabolják. Ábrahámot a Talmud szerint Óg értesíti a hírről, sőt egy másik forrás alapján ő az, aki segít kiszabadítani Lótot. Igaz, ekkor Eliezer néven szerepel, és ősatyánk szolgájaként működik. Nem egyszerű követni az óriás király hosszú életének minden történetét, azonban talán ennyiből is érthető, hogy miért aggódott Mózes a vele vívandó háború előtt.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
