Feldmájer Péter: Az antiszemita megjegyzések a mindennapi közbeszéd részévé váltak
Mazsihisz
Az antiszemita megjegyzések a mindennapi közbeszéd részévé váltak, nem csak a fasiszta szélsőjobboldal, hanem a konzervatív körökben is – fogalmazott Feldmájer Péter a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke csütörtökön Brüsszelben az antiszemitizmus ellen küzdő interparlamentáris bizottság ülésén. Alábbiakban az elhangzott beszédet olvashatják.
Tisztelt Konferencia!
Először is nézzük, mi a magyar hivatalos álláspont. A Magyar Kormány általában a leghatározottabban elítéli az antiszemita megnyilvánulásokat, határozott fellépést ígér az ilyen nézeteket hangoztatókkal szemben, néha a legdurvább esetekben meg is indulnak a büntetőeljárások.
A Magyar Kormány sokat tesz a holokauszt áldozatai emlékének megőrzéséért, külön kiemelve az embermentők tevékenységét. Wallenberg születésének 100. évfordulójára 2012-őt emlékévnek nyilvánította, és Magyarországon különböző programokat szerveznek az egész országban. Nincs alap arra, hogy kételkedjünk a Kormány tagjainak elkötelezettségében, hogy fel kívánják venni a harcot az antiszemita erőkkel szemben.
Ez zajlik tehát a színpadon, de ha megnézzük, hogy mi van a függöny mögött, akkor egy nagyon sötét képet látunk. Az első probléma a kifejezetten antiszemita párt jelenléte a Parlamentben. A magyarországi antiszemitizmus az elmúlt két évben egyre virulensebbé és egyre veszélyesebbé vált. A Jobbik nevű parlamenti párt folyamatosan arra használja fel a nyilvánosságot, hogy képviselői támadják a zsidóságot. Felhasználják az antiszemiták minden, klasszikus és a modern érvét, ide értve a vérvádat, a holokauszt tagadást, és Izrael Állam folyamatos mocskolását.
Tevékenységük nem csak a Parlamentre korlátozódik, hanem az élet minden területén fellépnek az aktivistáik, az általuk gerjesztett légkörben a szóbeli támadások mindennaposak. Igen nagy problémát jelent a magyar kormányzat magatartása is, mert folyamatosan átveszi a szélsőjobboldal egyes jelszavait, hogy a szavazóikat a saját oldalára állítsa. Az antiszemitizmus elleni lépéseket az egyensúly részének képzelik, úgy gondolják, hogy ha időnként fellépnek az ellen, akkor a másik oldalon teret engedhetnek a szélsőjobboldali nézeteknek.
A kormányzat egyes tisztségviselőitől sem állnak távol a zsidóellenes nézetek. Erre jó példa, hogy az a kormánybiztos, aki a zsidóság ügyeivel foglalkozik, egy megbeszélésen „ellenkező előjelű vészkorszakról „beszélt. (A vészkorszak kifejezést a magyar nyelvben a soára használták azelőtt, hogy a holokauszt kifejezés közismertté vált volna.) Ezt ugyan próbálta később megmagyarázni, de ez a kijelentést az ott lévő zsidók úgy értelmezték, hogy azt akarta kifejezni, az 1940-es években a nem zsidók gyilkolták meg a zsidókat Magyarországon, az azt követő kommunista időszakban pedig a zsidók gyilkolták meg a nem zsidókat. Ez a kijelentés is mutatja, hogy milyen magas szintre jutott az antiszemita szlogen, hogy a kommunizmus zsidók bosszúja volt a nem zsidók ellen.
Jól mutatja a kormányzat kettősségét a Nemzeti Alaptanterv ügye, ez határozza meg, hogy a következő években, évtizedekben mit fognak tanítani az iskolákban. A Kulturális Minisztérium a tananyagba belefoglalta több olyan szerző életművét, akik nyilvánosan és büszkén vallották magukat antiszemitának, közülük az egyiket háborús bűnösként halálra is ítélték. Ezeknek az írónak a verseit, könyveit fogják oktatni a fiatal gyerekeknek, akik már korán megtanulhatják, hogy az antiszemitizmus nem bűn, lehet a zsidókat gyűlölni. A tiltakozásunk nyomán sem változtattak álláspontjukon, sőt egy Nyírő nevű író, aki az utolsó napokig kitartott a fasiszta magyar kormányzat mellet Erdélybe, Romániába tervezett újratemetését a Magyar Országgyűlés szervezte meg, amelyen személyesen is részt vett az Országgyűlés Elnöke, és a Kulturális Államtitkár.
Az antiszemita megjegyzések a mindennapi közbeszéd részévé váltak, nem csak a fasiszta szélsőjobboldal, hanem a konzervatív körökben is. E mellett folyamatosak a támadások a zsidó, vagy zsidónak hitt intézmények ellen, a támadások célpontjai elsősorban a holokauszt áldozataira emlékező szobrok, a zsidó temetők, és egyéb épületek, de az utóbbi időben többször előfordult, hogy zsidókat támadtak meg az utcán, szidalmazták, vagy testileg is bántalmazták is őket.
A Kormány az elvi nyilatkozatokon túlmenően nem tesz hatékony lépéseket. A rendőrség nem tanúsít kellő elszántságot a szóbeli, illetve írásbeli támadásokkal szemben, csak a legdurvább fizikai támadásokat veszik komolyan, a nyomozók nem rendelkeznek speciális tudással az ilyen ügyek kezeléséhez, az ügyészség ritkán emel vádat, mert a bíróságok igen elnézőek, és megfelelő törvények hiányában nem is nagyon tudnak fellépni a bűnözőkkel szemben. Most történt meg hosszú idők óta először, hogy valakit a holokauszt tagadásáért elítéltek, ez azonban ritka kivétel. A holokauszt tagadás terjedéséhez hozzájárul a népirtás magyarországi felelősei szerepének relativizálását célzó kormányzati törekvések mind nyilvánvalóbbá válása.
A több mint 450 ezer magyar zsidó haláltáborba hurcolását elősegítő törvények meghozatala idején és a deportálások lebonyolításakor Horthy Miklós volt Magyarország Kormányzója, így tényleges és közvetlen felelősség terheli a tömeggyilkosságért, azért, hogy az egész magyar közigazgatás, a rendőrség és főleg a csendőrség aktívan vett részt a zsidók azonosításában, összegyűjtésében, és bevagonírozásában, elszállításában. Most az egész országban a konzervatív párt tagjainak, és vezetőinek aktív támogatásával szobrot állítanak neki, különböző utcákat, tereket neveznek el róla, vagyis példaként hősként állítják az emberek elé. Az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára ezt erkölcsileg elfogadhatónak ítélte meg egy tévényilatkozatában.
Az előző példák is jól mutatják, hogy Magyarországon a probléma kettős. Egyrészt egyre erősebb a náci eszmékhez közel álló nézeteket valló szélső jobboldali párt hatása, amely népszerűségét főleg a rasszista megnyilatkozásainak köszönheti, és bár velük szemben a kormányzat szavakban és néha tettekben is fellép. Ugyanakkor a konzervatívakhoz tartozó pártvezetők, párttagok maguk is sok esetben antiszemita nézeteket vallanak, bár ezt igyekeznek titkolni. A hivatalos politika igyekszik negligálni hatóságoknak a magyar holokausztban játszott alapvető szerepét, és az ebben résztvevőket sok esetben példaként állítják az emberek elé.
A magyar zsidóság egyre inkább úgy érzi, hogy növekvő veszélyben él. A helyzet persze sokkal jobb, mint több nyugat-európai országban, például Franciaországban, ahol igen durva, és tragikus kimenetelű terrortámadások történnek, nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy Magyarországon nincsen számottevő nagyságú muszlim populáció, így az itt megjelent és egyre harsányabb zsidóellenesség kifejezetten magyar gyökerű. Az elmúlt évtizedekben a magyar antiszemita mozgalmak megerősödtek és tömeges támogatásra találtak a választók között. A Parlament eddig nem hozott olyan törvényeket, amelyek ezt a folyamatot meg tudták volna fordítani.
