„Meddig fog engem megvetni ez a nép és meddig nem hisznek még bennem…”
Jó szombatot, Shabat Shalom
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:24 óra, az ünnep kimenetele: 21:45 óra
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:24 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:45 óra után.
A Tórából ezen a héten az „SLÁCH LECHÁ” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„És szóltak Izráel fiai egész községéhez, mondván: Az ország, melyen átvonultunk, hogy kikémleljük azt, az az ország nagyon, nagyon jó. Ha kedvet lel az Örökkévaló bennünk, akkor elvisz bennünket ebbe az országba és nekünk adja azt; oly országot, mely tejjel-mézzel folyó.” (Mózes 4. 14:7-8). Dr. Bernstein Béla fordítása.
SLÁCH LECHÁ – KÜLDJ EL MAGADNAK
(Mózes 4. 13-15.)
„És elvitték az általuk kikémlelt föld rosszhírét (13:32). Rabbi Ákivá Joszef Slézinger mondta:” a kémek által elkövetett bűn azóta is folyamatosan üldözi Izrael népét. A szétszóratás büntetésének egyedüli oka mind a mai napig a kémek bűnének, az Országról való negatív tartamú jelentésnek köszönhető, hiszen még most sem lett kigyomlálva Izrael gyermekeinek szívéből ártó hatása, miként a zsoltárban olvassuk (106:24-27): „megvetették a gyönyörűséges országot, nem hittek szavának.
Zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az Örökkévaló szavára. Akkor kezet emelt felőlük, hogy elejti őket a pusztában. S hogy magzatjukat a nemzetek közé ejti, és hogy szétszórja őket az országokban. A megváltás sem jön el, míg e bűnt ki nem ássuk lelkünkből és nem lesz magától értetődő Izrael iránti szeretetünk…” Bocsásd meg, kérlek, e nép bűnét szereteted nagysága szerint (14:19).
Rábénu Báchjéj ben Áser kérdezi: „Miért nem tesz említést Mózes e helyen imájában az atyák érdemeiről? Az aranyborjú vétke után ekképpen szólította meg az Ö-valót:” Emlékezz Ábrahámra, Izsákra és Izraelre, szolgáidra (2Mózes 32:13), és ez használt, hiszen I-sten enyhített szigorú végzésén. Mózes mondja válaszában Rábénu Báchjéj hitt abban, hogy az atyák érdemei segítséget adnak Izrael gyermekeinek minden, az Ö-való ellen elkövetett bűnük megítélésekor. Azonban itt, amikor azt látta, hogy a zsidó nép tagjai megvetéssel nyilatkoznak az atyák földjéről elbizonytalanodott Mózes, és kétely fészkelte magát szívébe: az ősök földjéről megvetéssel szólók méltatlanok rá, hogy őseik érdemei alapján legyen helytelen tettük elbírálva…” bizony, mind a férfiak, akik látták dicsőségemet és jeleimet, melyeket műveltem Egyiptomban és a pusztában, de megkísértettek immár tízszer és nem hallgattak szavamra (14:22).
A kommentárok egyebek közt vizsgálták azt az első blikkre könnyen megválaszolhatónak tűnő kérdést is, hogy tíz egyenlő-e tízzel?
Rási szerint a pászukban említett tízszeri megkísértés valóban tíz alkalmat jelent. A brájtára támaszkodva (Áráchin 15a) állítja: tízszer próbálták meg őseink a Szentet Áldott Ő. Kétszer a tengernél, egyszer mentükben, egyszer jöttükben (a Sás-tengernél, az átkelés előtt és után). Két alkalommal a víz okán, egyszer Márá-ban, egyszer Refidimnél. Kétszer a manna miatt, kétszer pedig a fürjekkel kapcsolatban. Egyszer az aranyborjúval, egyszer a kémek jelentése után Párán pusztájában, azaz összesen tíz esetben kísértették meg őseink I-stent.
Ibn Ezra viszont úgy véli, hogy ennél jóval többször, és a Tóra itt azért beszél „mindössze tízről, mert e szám az első kétjegyű, egyben az utolsó nem egyjegyű, és ezen a módon, finomított formában utal a szöveg a Teremtő „türelmét próbára tevő esetek magas előfordulására. Ugyancsak a „tíz nem feltétlenül egyenlő tízzel végkövetkeztetésre jut Rásbám is, aki bibliai részek segítségével támasztja alá érvelését. Szerinte a Jákob által elmondottakat: „atyátok megcsalt engem és megváltoztatta béremet tízszer, a feddések előrejelzését: „és süti majd tíz asszony kenyereteket egy kemencében, illetve Jób panaszát: „immár tízedszer pirítottatok rám sem kell szó szerint érteni. „Fölkeltek kora reggel és fölmentek a hegy tetejére, mondván: Íme, itt vagyunk, hogy fölmenjünk arra a helyre, melyet az Örökkévaló mondott, mert vétkeztünk (14:40).
A kuvrini Rabbi Mose kommentálta e verset a midrás felhasználásával: „Bölcseink, áldás emlékükre mondták: „mindenki, aki Erec Jiszráelben lakik, annak Izrael országa engesztelést hoz bűneire. Miként írva van: „és engesztelést ad földje az Ő népének (5Mózes 32:43). Ezért mondták sokan a nép tagjai közül a kémek halálát követően, hogy felmennek az Országba, mert abban bíztak, hogy így, az Ö-való által megszentelt földre belépve, engesztelést nyernek bűneik után ” Tésztátok elsejéből adományt adjatok adományul, mint a szérű adományát, úgy adjátok azt (15:20). A párásá utolsó öt mondata a tésztából vett résszel (chálá) foglalkozik, ami egyike volt a kohénoknak járó huszonöt ajándéknak.
Bölcseink szerint csak az ötféle gabonából (búza, árpa, tönköly, rozs, zab) készített tésztából kötelező a chálá, amit a következő versből tanultak: „mikor az ország kenyeréből esztek, adjatok felajánlást az Örökkévalónak (15:19).
A Tóra alapján csak akkor vagyunk kötelesek e micvára, ha a zsidó nép egésze Izraelben él, azonban a rabbik elrendelték a parancs végrehajtását időtől és helytől függetlenül, hogy ne felejtődjön el a micva. Tekintettel arra, hogy a kohénok napjainkban nem jogosultak fogyasztására, ezért a levett, olajbogyónyi (kb. 27 gramm) részt tűzben kell elégetni.
A Chátám Szófer a pászuk más jelentését is felfedte: „a gyermekek hasonlatosak a tésztához, alakíthatóak, szívükben elültethető a Tóra és a micvák szeretete, a hagyományokhoz való ragaszkodás. Amikor az Ö-valónak adandó tésztáról olvasunk, gondoljunk gyermekeinkre, és jusson eszünkbe: minél hamarabb elkezdjük őket szoktatni a Tóra rendszeres és alapos tanulmányozására, annál valószínűbb, hogy eredményes lesz nevelésünk és a tradíciókat ismerő, gyakorló felnőttekkel erősítjük családunkat, és az egyetemes zsidóságot egyaránt.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
