„Sorsában felidézhetjük a huszadik század megannyi tragikus eseményét”
Mazsihisz
A holokauszt áldozataira emlékeztek a gödöllői zsidó temetőben, majd emléktáblát avatott a gödöllői önkormányzat a településen egykor számos zsidó üldözöttet megmentő osztrák Leo Tschöll emlékére az egykori zsinagóga helyén (ma óvoda) június 12-én, kedden.
A megemlékezésen részt vett Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete, Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatója, Verő Tamás rabbi és Forgách János gödöllői túlélő. A rendezvényen dr. Gémesi György polgármester mondott köszöntőt. Mint mondta a Wallenberg emlékév kiemelt hangsúlyt ad a közel 600 ezer magyar állampolgár deportálására, a halálmenetekre, auschwitzi gázosítások áldozataira való emlékezésnek.
Leo Tschöll emlékezete szimbolikus jelentőségű, sorsában felidézhetjük térségünk huszadik századi történetének megannyi tragikus eseményét – fogalmazott Zoltai Gusztáv kedden Gödöllőn Leo Tschöll emléktáblájának avatásán.
Alábbiakban a Mazsihisz ügyvezető igazgatójának az eseményen elhangzott beszédet olvashatják
Az Anschluss, azaz Ausztria Németországhoz csatolását követően az akkor már negyvenöt éves Tschöll elhagyta szülőföldjét, és Jugoszláviában folytatta vállalkozását. Három év múlva, Jugoszlávia német megszállását követően ismét menekülni kényszerült, s az akkor még biztonságosnak számító Magyarországon, Budapesten majd Gödöllőn telepedett le.
1944 márciusában Ausztria és Jugoszlávia után Magyarországot is megszállták a német csapatok. Megkezdődött az addigra már zsidóellenes törvények és rendeletek sorával ellehetetlenített magyarországi zsidók gettóba kényszerítése, majd deportálása. A német és a magyar hatóságok elől biztonságot kereső zsidók közül többen találtak menedéket Tschöll gödöllői birtokán. Ketten közülük a kassai gettósítás elől elszökött fiatalok, a cionista ellenállás tagjai voltak: Offner Róbert és Német Sabtaj. Segítségükkel több száz, Tschöll irodájában készített hamis papírt és védlevelet juttattak el a pesti zsidóknak, az ellenállási mozgalom harminc tagját, és fegyvereket is elrejtettek irodájában és villájának pincéjében. A rendőrség 1944 decemberében szerzett hírt tevékenységéről, ekkortól már Tschöll is bújkálásra kényszerült. Szülőföldjére csak 1956-ban, Ausztria semlegességének deklarálása után tért vissza. Embermentő tevékenységét 1968-ban a „Világ igazai” kitüntetéssel ismerték el.
Az osztrák ügyvéd, Dr Leo Tschöll éveket élt Gödöllőn. Amikor megérkezett, 1941-ben, a zsidótörvények a település 188 izraelita és 36 keresztény lakosára vonatkoztak. Ők már nem lehettek állami alkalmazottak, középiskolai tanárok, nem kereskedhettek engedélyköteles árukkal, nem lehettek színészek, újságírók, és nem házasodhattak többé más vallásúakkal.
Gödöllőn különösen nehéz volt a helyzet, hiszen a vármegye alispánja, a később zsidóügyekért felelős belügyi államtitkárnak kinevezett Endre László gyakran a meglévő törvényeken is túllépve lépett fel a zsidók ellen, s próbálta életüket minden lehetséges módon megkeseríteni. A város gazdasági életének fellendítésében komoly szerepet játszó zsidó kereskedők és iparosok tucatjai ellen indított mondvacsinált ürügyekkel vizsgálatokat.
Gyakran előfordult, hogy a zsidókat elzárásra ítélte, vagy egyszerűen visszavonta iparengedélyüket, megfosztva őket és családjukat a megélhetéstől. 1941 nyarán a vármegye strandjairól és fürdőiből is kitiltottak mindenkit, akinek legalább két nagyszülője zsidó volt.
A gödöllői zsidókat 1944 koranyarán isaszegi, kistarcsai, rákoscsabai és rákosligeti sorstársaikkal együtt a rákoskeresztúri gettóba vitték, majd a magyar zsidóság legnagyobb temetőjébe, Auschwitz-Birkenauba deportálták, ahonnan alig néhányan térhettek vissza.
A gödöllői hitközség nem érhette meg alapításának százesztendős jubileumát, hiszen tagjait halálba küldte az őket korábban befogadó ország. A hajdani gödöllői zsidó polgárok közül kevesebben nyugszanak a zsidó temető 125 sírköve alatt, mint Lengyelországban, Auschwitzban, ahol hamvaikat szétszórták a krematóriumok mellett.
Emléküket alig valami őrzi már a városban. 1870-ben felépített zsinagógájuk helyén ma bölcsőde áll, benne vidám kisgyermekek örülnek a nyárnak, a napsütésnek. „Aki megment egy életet, egy egész világot ment meg”, áll vallásunk tanításában. Dr. Leo Tschöll zsidó életeket mentett. Emlékét olajfa őrzi Jeruzsálemben, az embermentők előtt tisztelgő Igazak Kertjében, s mától ez a tábla, a gödöllői bölcsőde falán. De emlékét – és embermentő társai emlékét – őrzi az is, hogy közel hetven évvel a borzalmak után zsidó gyerekek is örülnek ma a nyárnak.
Vigyázzunk rá, hogy így maradhasson.
