Schweitzer József: A gyűlölet nem ma keletkezett
Czene Gábor / Forrás: Népszabadság
Nem az én személyem a lényeges, hanem az, hogy ilyen jelenségek ne fordulhassanak elő a társadalomban – mondja Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi az őt ért inzultusról. A csaknem kilencvenéves, köztiszteletben álló tudós elleni atrocitás az antiszemita gyűlölködés jelképes megnyilvánulása. Az eset hatalmas felháborodást váltott ki. Schweitzer József lapunknak adott interjújában az elmúlt napok tanulságairól beszél.
Pontosan mi történt?
Álltam az utcán, a Károly körúton, nem messze a lakásomtól. Taxira vártam, hogy be tudjak menni a hivatalomba. Tudja, már nehezen mozgok. Odalépett hozzám egy ötven-hatvan év körüli, szokványos utcai öltözéket viselő férfi. Mintha mondani akarna nekem valamit. Egész közel jött, és fennhangon kijelentette, hogy „utálom a zsidókat”. Vagy: „gyűlölöm”. Nem is emlékszem, melyik szót használta. Aztán eltűnt az utca forgatagában.
Mit érzett?
Megdöbbentem, hogy valaki ilyesmit vág egy idegen arcába a nyílt utcán. Ez volt a legerősebb érzésem: a megdöbbenés. A vészkorszak óta eltelt évtizedekben nem volt ilyen atrocitásban részem.
Megviselte az inzultus?
A mértékénél nem jobban.
Minden rosszban van valami jó. Rengetegen tiltakoztak: a kormánytól kezdve a nagy keresztény egyházakig, pártoktól a civilekig. Most, hogy beszélgetünk, néhány percen belül Balog Zoltán miniszter és Rétvári Bence KDNP-s államtitkár telefonált…
Van olyan rossz dolog is, amiben semmi jó nincs, de ebben tényleg sok a jó. Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki kifejezte együttérzését. Jóleső érzés, hogy ennyien jelentkeztek. Nyilvánvalóan nem az én igénytelen személyem a lényeges, hanem az, hogy ilyen jelenségek ne fordulhassanak elő a társadalomban.
Áder János köztársasági elnök keményen fogalmazott: az inzultus a magyarok önbecsülését támadta meg, mások mocskát nekünk kell eltakarítanunk. Az államfő nem elégedett meg azzal, hogy a nyilvánosság elé álljon, meglátogatta önt a lakásán.
Valóban, az a megtiszteltetés ért, hogy a köztársasági elnök úr ellátogatott hozzám, és elhozta magával azt a nyilatkozatot, amelyet a sajtó útján közzétett. Nagyon jól elbeszélgettünk. Áder János elnök úr is kinyilvánította: tűrhetetlen, ami történt, és fellépnek a rasszista jelenségekkel szemben.
Hogyan?
A részletekre nem tértünk ki. Ez udvariassági látogatás volt.
Megoszlanak a vélemények. Némelyek szerint ez elszigetelt eset, egy magányos idióta akciója, de a Mazsihisz a „Magyarországot elöntő rasszista gyűlölethullám újabb megnyilvánulásáról” beszél. Melyik állásponttal ért egyet?
Az egyes magánszemélyek nem rendelkeznek annyi gyakorlati tapasztalattal, mint a Mazsihisz. Arra hajlok, a Mazsihisz – hivatásánál fogva – másoknál szélesebb perspektívában tudja megítélni ezt a kérdést.
Fontos, hogy kormánypárti politikusok is elítélik az inzultust. De: nem gondolja, hogy a Fidesz…
Kérem, ne folytassa! Ne menjünk bele politikai ügyekbe! Elvárható, hogy a Fidesz kellő határozottsággal, demokratikus szellemben fellépjen mindenféle rasszista megnyilvánulással szemben – akár zsidók, akár cigányok, akár mások ellen irányul.
Ki bátorítja a rasszista szélsőségeseket?
Nem tudom. Még azt se tudom, hogy bátorítja-e őket valaki, vagy maguktól lovalják bele magukat ebbe a kóros állapotba.
Valamilyen magyarázat csak létezik a gyűlölethullámra.
A gyűlölet nem ma keletkezett. Ennek megvannak a gyökerei, amelyek ideológiai, gazdasági és politikai jellegűek lehetnek. Aki demokratikus államban akar élni, annak illő, hogy revíziót tartson ezekben a kérdésekben. Hallgasson Erdő Péter bíborosra, aki a holokauszt áldozataira emlékező grandiózus felvonuláson, az Élet Menetén úgy kezdte beszédét: az antiszemitizmus nem fér össze a kereszténységgel. A bíboros szavait idézi az a nyilatkozat is, amit Áder János köztársasági elnök hozott nyilvánosságra. Ehhez az igaz megállapításhoz még hozzátehetném: az antiszemitizmus egyik romboló eszköze a társadalmi együttélésnek.
