Egy film ellen
Fekete György / Forrás: Nol
A z egyik közszolgálati televízióban (Duna) a hetekben sugároznak egy többrészes „dokumentumfilmet”, melynek címe: Háború a nemzet ellen.
E vetítés miatt igen sok intézménynek és foglalkozási csoportnak/hivatásrendnek illene felhívásokkal elárasztania a Duna TV vezetőit, követelve, hogy szakítsák meg ezt az egyébként négyrészesre tervezett sorozatot. A leginkább érintetteket felsorolom, egyúttal jelzem az indokokat, amelyek bizonyítják a film közártalmasságát.
Tiltakoznia kellene Magyarország Külügyminisztériumának, mert a film nemzetközi kötelezettségeink ellen agitál, hatályos nemzetközi szerződéseink felrúgására uszít. Ezenfelül gyűlölködést szít a szomszéd népek ellen (a magyarság évezredes magányossága, kiszolgáltatottsága –„gyűrűjükben”).
Tiltakoznia volna ildomos az Emberi Erőforrások Minisztériumának, valamint a Magyartanárok Egyesületének és a Történelemtanárok Egyletének a filmmel megvalósított népbutítás okán (tudománytalan, fantazmagóriás állítások valósághűnek beállítása: mi, magyarok, több tízezer éve lakjuk a Kárpát-medencét; finnugor nyelvrokonságunk tagadása stb.).
A legélesebben elítélhetné ezt az „alkotást” a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya, nem kevésbé a Filozófiai és Történettudományok Osztálya, hiszen a filmben megnyilatkozók szerint (ideértve a rendezőt is) a tagságukat képező tudósok egytől egyig hazaárulók, nemzetellenesek –expressis verbis!
Minden oka meglenne az összes itthoni keresztény egyháznak (a római katolikusnak is!), hogy blaszfémia címén felháborodjon: a szkíta népek, köztük a magyarság, Isten valódi választottjai; a kereszténység felvétele pedig a megelőző, vagyis a pogány hitvilág kiteljesedése a film szerint.
Valamennyi zsidó hitközség riadót fújhatna, hiszen a film a magyar történelem egészéről szólva egy hangot se ejt a vészkorszakról vagy az antiszemitizmusról. Mintha a legyilkolt 600 ezer hazai zsidó, illetve zsidónak minősített ember nem magyar lett volna. Ugyanakkor refrén a magyar nemzetre minduntalan rátörő, világ-összeesküvő népség kreálta örök veszedelem (valamiféle örök globális hatalomra törők, illetve immanens létezőként tárgyalt „pénzszellem” képzetébe csomagolva, könnyen és rutinszerűen dekódolhatóan tehát a zsidóságéba).
És akkor még – itt a cikkíró türelme elpattan, hogy e taxatív szerkezetet folytassa – nem emlékeztettünk a rengeteg tartalmatlan jelzőre, hamis formulára, dilettáns fejtegetésre meg az adatokkal való – különben amatőr – manipulálásra: „Kárpát-haza” mint magyar attribútum; az „anyaföld” szó magyar unikumként értékelése; metafizikus, transzcendens nemzeti vonások és szerveződések valóságosnak, sőt követendőnek állítása; a „jakobinus, bolsevik és neoliberális globálnyikok” szisztematikus emlegetése; a „magyar föld, a Szent Korona földje forgalomképtelen”; az ősiség törvényének eltörlése 1848-ban a magyar nemzet elleni merénylet volt; a génekkel, vagyis biológiai úton örökített, egyéneket meghatározó népkarakter egyértelműen náci tételének többszöri hangsúlyozása; a reakciós-romantikus antikapitalizmus közhelyei (a Fuggerektől a Neoaquistica Commissio intézményén át az Állami Vagyonügynökségig egyenes vonal húzása) –a józan ész fellázad e felsorolásban… Elbírnánk közadásban a hagymázas és szőröstül-bőröstül ostoba nézeteket is, amennyiben lenne valamiféle ellensúlyozás. Azonban a film összes megszólalója a jelzett szamárságok és gyűlölködések valamelyikét fogalmazza meg – az egyébként vitatható, ám demokráciaképes teóriájuk mellett, amely nemzeti vagyonunk állítólagos ellopását híreszteli. Ezért nincs létjogosultsága a privát műsorszóráson kívül ennek a mozikészítménynek. Kirekesztő szemléletű, rendkívüli mértékben rongálja nemzetünk lelki egészségét.
Félreértés ne essék, egy demokratikus Magyarország szabadságában helyénvaló, hogy a rendszerváltásról (az államszocializmus elhagyásáról) a legkülönbözőbb narratívák hangozzanak el. Az újrakapitalizálódás elkerülhetetlen velejárói, a magánosítás (privatizáció) és a külföldi tőke becsábítása esetleges – korrupcióval kísért – visszásságainak ostorozásával, leleplezésével egyetemben. Ismétlem, még az egész nemzeti vagyon idegen kezekbe játszásának eléggé konstruált és demagóg vádjával kiegészítve is (hiszen ez a paranoid megélésű feltételezés megfogalmazható globális összeesküvést valló képzelgés nélkül is). Érthetetlen azonban,mi végre kell e kritikainak szánt történetet leönteni agresszív nacionalista, alig kódoltan antiszemita, a Horthy-rendszer titkos és nem titkos társaságainak hagyományaival azonos ideológiai mázzal? Olyan mázzal, amely – ráadásul – súlyos mentálhigiénés károkat okoz. Ez a gondom a filmmel, konkrétan közmédiumi kínálásával.
A fentiek alapján – felelősségének megfelelni kívánó magyar állampolgárként – követelem a Háború a nemzet ellen című film sugárzásának azonnali beszüntetését.
Utóirat. Hogy ne feledjem, vállalom, e gonosz fi lm üzenete szerint haza- és felségárulás bűnébe estem, ugyanis egyrészt – követve Petőfi Sándor, Táncsics Mihály, Ady Endre és József Attila szellemiségét – semmilyen királyt vagy királyi jogkörökkel felruházott kormányzót nem kívánok Magyarország élén látni, másrészt a szentkorona kifejezést kisbetűvel és egy szóba vonva írom, ezzel is jelezve, úgynevezett szakralitását fetisizmusnak, magyarán: bálványimádásnak tekintem.
A szerző mentálpedagógus, történelemtanár
