Hat napon át végeztessék munka, de a hetedik napon szombati nyugalom legyen
Jó szombatot, Shabat Shalom
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:51 óra, az ünnep kimenetele: 21:05 óra.
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:51 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:05 óra után.
A Tórából ezen a héten az „EMOR” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„Hat napon át végeztessék munka, de a hetedik napon szombati nyugalom legyen, szent gyülekezés, semmi munkát se végezzetek; szombat az az Örökkévalónak minden lakóhelyetiken” (Mózes 3. 23:3.) Dr. Bernstein Béla fordítása
EMOR – SZÓLJ
(Mózes 3. 21–24.)
„Hat napon át végeztessék munka, de a hetedik napon szombat nyugalma, szent gyülekezés, semmi munkát ne végezzetek, szombat az Örökkévalónak mind a lakhelyeteken” (23:3). Rási feltette a kérdést, hogy miért van szidránkban az ünnepek előtt említve a szombat? Válasza így hangzik: „azt tanítja, hogy ha valaki megszegi az ünnepeket, arra úgy kell tekinteni, mintha megszegné a szombatot, aki megtartja az ünnepeket, arra úgy kell tekinteni, mintha megtartaná a szombatot”.
Ráv Ávráhám Jichák HáKohen Kook – egyike azon kiemelkedő bölcseinknek, akik hetven esztendeig szolgálták az Ö-valót és a zsidó népet (1865-1935) – írja: „mivel a Tóra a szombatról szóló részt az ünnepek leírása elé helyezi, a kiddusban úgy fogalmazunk: mert ő a kezdete az ünnepeknek.” Mit jelent ez? Azt, hogy az ünnepek szentségüket a szombat szentségéből nyerik. Ráv Kook a szombat és az ünnepek viszonyát a szóbeli és írott tan viszonyához hasonlítja. Az írott tan, vagyis a Biblia közvetlenül I-sten ajkáról jött. A szóbeli tan azokon az elveken alapul, amit I-sten tanított Mózesnek, de továbbfejlesztésének lehetősége, módja már az emberek kezébe került. Hasonlóképpen, a szombat teljes egészében a Teremtő „kezének” műve, függetlenül attól, hogy az emberek megszentelik, minden hetedik nap eljön. Nem így az ünnepek, melyek csak abban az esetben köszönthettek ránk, ha az emberek kijelölték az újhold pontos dátumát. Ezért hangzik el a sábesszal kapcsolatban az „aki megszenteli a szombatot”, míg az ünnepek vonatkozásában az „aki megszenteli Izraelt és az ünnepeket” áldás.
„Ezek az Örökkévaló ünnepei, a szent gyülekezések” (23:4). Megkérdezte egy ember Rabbi Ákivát: miért tartotok ünnepeket, nem így mondta (Jesája próféta 1:14): „újholdjaitokat, ünnepeiteket gyűlöli lelkem”?
Rabbi Ákivá ezt válaszolta: ha azt mondta volna (a próféta): „újholdjaimat, ünnepeimet gyűlöli lelkem”, akkor igazad lenne. Azonban nem ezt mondta, hanem az általunk tartott újholdakról és ünnepekről szólt, azok miatt az alkalmak miatt, melyek a zsidó népet bűnbe vivő Jeroboám nevéhez fűződik. Amint írva van: „elrendelt Jeroboám egy ünnepet is a nyolcadik hónap tizenötödik napjánés áldozott az oltáron” (1Királyok 12: 32-33). Azonban ezek (a Tóra által parancsba adott) ünnepek örökérvényűek, ugyanis nem a mi, hanem az Ö-való ünnepei, miként írva van: „ezek az Örökkévaló ünnepei”.
A Gemárá megjegyzése szerint a „hirdessetek” kifejezés alapján a bét din feladata volt, hogy kijelölje az újhold idejét, ezáltal azt, hogy mikor kerüljön sor az ünnepek megtartására. Ehhez szükséges volt olyan tanúk meghallgatása, akik látták az újholdat, és jelentésük alapján meg lehetett határozni az új hónap beköszöntésének pontos időpontját.
Érdekes megemlíteni, hogy a bét din ítélete akkor is kötelező érvényű volt, ha rosszul, sőt, akkor is, ha szándékosan rosszul állapították meg az újhold idejét. Erre a háláchára több midrás is reflektál. Az egyikben felteszik az angyalok a kérdést I-stennek: „mikor van Ros Hásáná”? I-sten így válaszol: „nem tudom. Menjünk le mindannyian és nézzük meg, miként rendelkezett a bét din”!
A minden este végzett omerszámlálást követően többek között az alábbi imát mondjuk: „a Könyörületes térítse vissza nekünk a szentélybeli szolgálatot annak helyére, minél előbb, napjainkban”. Vajon miért rendelték el a bölcsek, hogy éppen az omerszámlálás után mondjuk e fohászt?
Mestereink a következő választ adták: eredetileg a szfirát háomer parancsa tórai micva volt, azonban a Szentély pusztulása óta rabbinikus előírás, melynek célja a Szentélyre való emlékezet ébrentartása (zécher lámikdás). Éppen ezért e helyen kérjük a Teremtőt, hogy egy, az idők során rabbinikussá lett micva ismét tórai lehessen.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
