És a nyolcadik napon történt…
Jó szombatot, Shabat Shalom
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:22 óra, az ünnep kimenetele: 20:31 óra.
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:22 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 20:31 óra után.
A Tórából ezen a héten a „SMINI” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
SMINI – ÉS A NYOLCADIK NAPON TÖRTÉNT…
(Mózes 3. 9-11.)
„És a nyolcadik napon történt, hogy megszólította Mózes Áront és fiait meg Izrael véneit” (9.1). Miként azt az előző párásában olvashattuk hét napig tartott Áron és fiainak felavatása, és az azt követő napon magához kérette Mose rábénu a papi szolgálatot végzőket, illetve a nép vezetőit.
Ezen a napon, vagyis Niszán hónap elsején állították fel a Hajlékot, ami a Talmud (Megila 6b) szerint nem csak a zsidó nép fiainak volt jelentős esemény: „azon a napon akkora volt az öröm a Kádos Báruch Hu színe előtt, mint amikor megteremtette az eget és a földet”. Nem teljesen világos, hogy miért hívta oda a véneket Mózes, hiszen nekik, Áronnal és fiaival ellentétben nem volt feladatuk a frissen felállított Miskánban.
Az egyik lehetséges magyarázatot a midrásban (Vájikrá Rábá 11.8) idézett Rabbi Ákivá adja: „Izrael népe hasonlít a madárra, ahogyan a madár nem tud repülni szárnyai nélkül, ugyanúgy képtelen a zsidó nép jelentőset alkotni vénei nélkül”. Rási más magyarázattal szolgál: „Azért hogy tudassa, Áron és fiai az Ö-való parancsa alapján mennek be a Hajlékba, hogy ellássák a papi munkakört, és senki ne gondolja, hogy önhatalmúlag cselekszenek”.
A két kommentár között jelentős a különbség, az egyik szerint egy ilyen súlyú esemény, mint a szolgálat (ávodá) megkezdése elképzelhetetlen a bölcs öregek jelenléte nélkül, míg a másik arra utal, hogy a fontos tisztségek betöltése nem mindenki számára okoz(ott) egyformán elégedettséget, és Mózes – aki jól ismerte a zsidó néplélek rejtett zugait is – e preventív intézkedéssel elejét akarta venni egy komolyabb botrány kitörésének. A sztreliszki cádik, R. Uri megjegyzése inkább Rási véleményével cseng egybe: „Kellemesebb az embernek beugrani egy tüzes kemencébe, mint nagy és híres cádiknak lenni Izrael népében”. A nyolcadik napon, Niszán hónap elsején, a kohénok új státuszba kerültek, elkezdhették szent feladatuk végrehajtását. Ennek tükrében meglepő, hogy szakaszunk a vájhi kifejezéssel indít, hiszen e szót általában valamilyen córesz leírása követi. Mi lehetett a baj?
Több magyarázat létezik, ezek közül az egyik elmondja, hogy az aranyborjú vétkéig minden zsidó érdemes lett volna az Isteni jelenlétre, csak utána vált szükségessége olyan épület felállítása, melyben ott lakozik a Sechina.
A párásá többek közt foglalkozik a tiszta és nem tiszta állatok kérdésével, ehhez kapcsolódik a következő két anekdota. Rabbi Chaim Ozér Grodzenski a múlt század első felének jelentős kelet-európai tekintélye volt, aki több mint 50 évig funkcionált a kor legfontosabb zsidó szellemi központjainak egyikében, Vilnában, melynek egyik neve „litván Jeruzsálem” volt (Jerusáláim d Litá). Óriási tudása miatt mindenhol köztiszteletnek örvendett, élete vége felé kiérdemelte „az egész diaszpóra tanítója” (rábbán sel kol hágolá) elnevezést.
Egy alkalommal asztalánál foglaltak helyet a kor legnagyobb rabbijai, hogy aktuális kérdéseket tárgyaljanak, illetve döntéseket hozzanak néhány sürgető kérdésben. Jelen volt a Cháfec Cháim is, aki egyébként a rabbi Jiszráél Meir HáKohen névre hallgatott, de munkásságával, mely mindenekelőtt a rossznyelvűség (láson hárá) elleni hadviselésben csúcsosodott ki, kiérdemelte, hogy a 34. zsoltárból vett kifejezéssel (cháfec cháim: életet kíván) illessék tisztelői. Ez alkalommal is felemelte hangját a rossznyelvűség tilalmát áthágók ellen és megpróbálta rávenni a többieket, hogy jelentsék ki: aki a láson hárá vétkébe esik, az olyan mintha disznóhúst enne. Rabbi Chaim Ozér szót kért és egyebek mellett azt mondta vendégének: „ha elterjed annak híre Izrael közösségeiben, hogy a láson hárá a disznóhús fogyasztásával megegyező nagyságú bűn, annak az lesz a következménye, hogy nem a rossznyelvűségre fognak nagyobb bűnként tekinteni, hanem a disznóhús evésének tilalma veszíti el jelentőségét…”
A prágai gáon, Jesája Muskát sokat bosszankodott felesége túlzott vallásossága miatt. Hajnalhasadtától naplementéig az asszony szidurral a kezében járkált a házban föl és alá, egyfolytában I-stent kereste fohászaival, mindeközben teljesen elhanyagolta anyai és háziasszonyi kötelességeit. Egy alkalommal így szólt rabbi Jesája a feleségéhez: ha egy férfi ilyen ritkán látható buzgalommal teljesíti vallási kötelességeit, az a hászid (jámbor) jelzőt érdemli ki, egy nő pedig a hászidá jelzőt kapja. Azonban az talán számodra is ismert, hogy a tórai hászidá (a gólya héber neve) a tisztátalan madarak közt kapott helyet.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
