Nem szabad rabigába hajtani a fejünket
Feldmájer Péter a Mazsihisz elnöke volt a vendége Breuer Péter szerkesztő-műsorvezetőnek, az MR1 Kossuth Rádió „Halljad Izrael”, 2012. február 23-án. elhangzott adásában. Alábbiakban a beszélgetés szerkesztett változatát olvashatják.
Pészach ünnepe minden zsidónak a szabadságról szól, úgy kezdődik maga a Hagada is: Rabszolgák voltunk Egyiptomban. De nem rabszolgának születtünk, mint nép, hiszen amikor az őseink Egyiptomba lementek, arról volt szó, hogy ott oltalmat találnak, hogy majd ott a többiekkel együtt dolgoznak, de ahogy az Írás mondja, új fáraók jöttek, akik elfeledték, hogy mi történt régen, és az egész népet rabságba vetették. Ezt egy nép nem tűrhette el, különösen a kiválasztott nép, ezért más utat nem látva bármi is történt, bármi is volt az ára, otthagyta azt az országot, ahol nem élhetett szabadon, és elment abba az országba, ahol a szabadságát ki tudta teljesíteni, arra a földre, amit az ígéret földjének hívtak. Azt gondolom, hogy ez Pészach üzenete számunkra, hogy nem szabad rabigába hajtani a fejünket, és ha erre kényszerülünk, akkor előbb, vagy utóbb, vagy nekünk, vagy az utódainknak, de a szabadságért mindent meg kell tennünk.
Milyen kihívások előtt áll a magyar zsidóság, illetve a magyar zsidóság ernyőszervezete a MAZSIHISZ, és annak elnöke?
Azt hiszem, hogy a legfontosabb kihívás az oktatás, a tradíciók továbbadása, nemzedékek jönnek, és nemzedékek mennek, és a mi feladatunk, hogy azok, akik most fiatalok, átvegyék majd a mi helyünket, és az ő gyermekeik pedig vallásos zsidó emberként, büszke zsidóként élessék az életüket itt Magyarországon, vagy bárhol máshol a világon. Ez az a kihívás, aminek igen nehéz megfelelni, hiszen együtt kell kezelni az oktatási rendszernek a modernitást, és az ősi törvények átadását. Azt hiszem, hogy az elmúlt 20 évben jól vizsgázott a MAZSIHISZ által fenntartott oktatási rendszer, és tovább tudunk majd lépni.
Van-e valami, amit rosszul csináltak, s mi az a terület, amelyre különleges hangsúlyt szeretne fektetni az elkövetkezendő időben?
Azt hiszem, hogy a „rosszul” kifejezés, talán túl erős, hiszen nem láthattuk azt 10-20 évvel ezelőtt, hogy hova jutunk a mai időben, és hogy milyen társadalmi feszültségek keletkeznek Magyarországon. Az biztos, hogy jóval erőteljesebben kellett volna felhívnunk a döntéshozók figyelmét a szélsőjobboldali veszélyre, arra, hogy a gyűlölet milyen iszonyú mértékben terjed Magyarországon. Talán, ha ezt sokkal hangosabban, és sokkal drasztikusabban tesszük meg, nem volna ez a tragikus helyzet itt Magyarországon, nem volna az a tragikus helyzet Európában, hogy a nyílt utcán iskolás gyerekeket mészárol le egy antiszemitizmustól, rasszizmustól fűtött merénylő.
Meg tudja nyugtatni hallgatóinkat, hogy unokáik, gyermekeik jó kezekben vannak, amikor oda viszik őket reggel, biztos abban, hogy élve, boldogan mosolyogva kapják vissza napnyugtával gyermekeiket?
Hogy mosolyogva-e azt nem tudom, hiszen minden gyermek kaphat rossz jegyet az iskolában, s akkor szomorú. De, az elmúlt 20 évben felépített biztonsági csoportunk, amely igen nagy anyagi, és személyi áldozatokat követel, olyan, hogy szinte teljes egészében zárt rendszert hozott létre, és Magyarországon még szerencsére nem történt olyan esemény, hogy valaki egy zsidó iskolát, zsidó oktatási intézményt megpróbált volna megtámadni. Azt hiszem, hogy azok az elkötelezett emberek, akik segítenek nekünk a biztonság fenntartásában, mindent megtesznek azért, hogy Magyarországon ilyen események ne történjenek. Így én azt hiszem, hogy mindenki nyugodtan viheti a gyermekét a zsidó oktatási intézményekbe, ott a biztonság maximális.
