Jövőnk az összefogás
Mazsihisz / MTI
Megalakult a Közép és Kelet-Európai Zsidó Hitközségek és Szervezetek Szövetsége
„Jövőnk az összefogás” üzenetével megalakult a Közép és Kelet-Európai Zsidó Hitközségek és Szervezetek Szövetsége; az alapító okiratot vasárnap Debrecenben, a Megyeházán tartott ünnepségen írta alá húsz itthoni és határon túli magyar zsidó hitközség, illetve zsidó szervezet képviselője.
debrecen_1.jpg
Horovitz Tamás (Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)
Halász János, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium parlamenti államtitkára hangsúlyozta, hogy a kultúra formálásában a zsidó szervezeteknek nemcsak a múltban volt jelentős szerepük, hanem a jövőben is, s ezt új keretek között tehetik meg a Debrecenben létrejött összefogással.
Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke úgy fogalmazott: hogy a múlt évi „határon túli magyar zsidó hitközségek találkozóján” döntötték el, hogy „a Kárpát-medence zsidóságának fennmaradása érdekében” szorosabbá teszik az együttműködést. A most megalakult szervezet nyitva áll minden zsidó előtt, nem tesznek különbséget a különböző irányzatú csoportok között – jegyezte meg.
Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) ügyvezető igazgatója is azt hangsúlyozta, hogy az a szövetség, amelynek alapító okiratát Debrecenben aláírták, nemcsak rögzíti a közös utat, hanem abból valami új és ösztönző mozgalom indítható el.
debrecen_3.jpg
Halász János, Zoltai Gusztáv és Szabó György (Fotó: Bandi László)
Az aláírási ceremónián többek között jelen volt még, s a vendégeket köszöntötte: Dr. Papp László, Debrecen Megyei Jogú város alpolgármestere; Bíró Rozália Nagyvárad alpolgármestere; Kocsis Róbert a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnöke; Radu Tírle, a Bihar Megyei Önkormányzat elnöke; Ionel Schlesinger, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetőségének elnökségi tagja, Aradi Zsidó Hitközség elnöke, a Szenátus képviselője; Szabó György, a MAZSÖK elnöke.
A Közép és Kelet-Európai Zsidó Hitközségek és Szervezetek Szövetségének húsz alapítója van, magyarországiak mellett felvidéki, erdélyi, partiumi és délvidéki magyar zsidó közösségek. Néhányuk képviselője nem tudott megjelenni az aláíráson, e szervezetek levélben biztosították a szervezőket csatlakozási szándékukról.
Az aláírási ceremónia után Dr. Asher G. Ehrenfeld Debrecen főrabbija mondott ünnepi beszédet, majd a Nagyváradi Zsidó Hitközség művészeti csoportjának a programját tekinthették meg a jelenlévők.
***
Alábbiakban Zoltai Gusztáv a Mazsihisz ügyvezető igazgatójának, az eseményen elhangzott beszédét közöljük.
zoltaiguszt__v_c__moldal.jpgBarátaim! Kedves Zsidó Testvérek!
Isten egy van, egyetlen egy, és közösségi tudatunk megszületésétől úgy tartjuk: zsidóság is egy van. Egy Tóra, egyetlen vallás, egy hit, egyetlen felekezet.
A magunk élet-emlékezetéről is tudjuk, sajnos, a soá, a vészkorszak idején sem voltunk más, csak zsidó. Mengele nem azt kérdezte: görög zsidó vagy netán magyar, román, még kevésbé: ortodox, lubavicsi, reformer vagy neológ a Dohány utcából? Jona sem azt felelte, amikor a hánykolódó hajón a matrózok megkérdezték: ki vagy? Mert azt felelte: Ivri ánohi! Ivri, zsidó vagyok én!
Barátaim! Most, amikor itt vagyunk Debrecenben, s a nagyvilágban zúg körülöttünk a jeges ár, a recesszió vihara tombol, az erdőben a munkanélküliség éhes farkasát látjuk, jószerivel elképzelhetetlen, hogy még a mi falainkon belül is egymást marjuk.
Nem véletlenül hangsúlyoztam Debrecent!
E hitközség már többször példát mutatott toleráns kezdeményezésből, nagyszerű igyekezetből, hogy összehívja mindazon zsidókat, akik készek kinyújtani egymás felé a kezüket. Nemcsak dunántúliak, alföldiek, budapestiek, tiszántúliak gyűltek itt össze, hanem a határon túlról érkezettek is, sőt olyan barátok is, akik Izraelből, netán Amerikából jöttek el ide.
Úgy látszik, Debrecen szellemisége mindig, mindenkoron megfelelt az adott kor kihívásának. Kossuth Lajos ebben a városban hajtotta végre 1849-ben talán legjelentősebb történelmi tettét, és itt,1945-ben, az Ideiglenes Nemzetgyűlésben ragyogott fel a megújuló Magyarország fénye.
Fontos megemlíteni – kiváltképp itt és most –, hogy a debreceni zsidó találkozásokon a különböző országokból jött résztvevők kivétel nélkül magyarul beszéltek. De számunkra még valami döntő súlyú. Hogy a zsidó vallást, a zsidó neveltetést, a zsidó hagyományokat, a Magyarországon kialakult imahangsúlyt, a dallamkincset itt bizony két évszázados Kárpát-medencei tradícióval adták és adják elő, jelenítik meg. Kis túlzással akár azt is mondhatnánk, hogy a magyar Jisuv a világ zsidóságának csodálatosan gazdag lombkoronájában igazán különleges, értékes ág. Gondoljunk csak Schulhof Izsákra és Kohn Sámuelre, Goldzicher Ignácra, Lőw Lipótra és Lőw Emánuelre, Heller Bernátra és Scheiber Sándorra! Még évszázadok múltán is ők jelképezik nekünk és a nagyvilágnak a mértékadó magyar zsidó vallásos és általános tudományt, ők jelenítik meg a például szolgáló szellemi rangot, ők adnak értéket és mértéket.
Ezt a magyar nyelvű és kisugárzású gyémántos kincset véljük felcsillanni most újra Debrecenben.
Az a szövetség, amelynek Alapító Okiratát most aláírjuk, nemcsak rögzíti azt a nagyszerű, értékes utat, amelyet eddig közösen megtettünk, hiszen éppen ez tette lehetővé, hogy innen továbbléphessünk, hanem most, ettől a ponttól valami új és ösztönző mozgalom indítható el.
A magyar zsidó lélek, szellem és vallás, értékőrző hagyomány és teremtő akarat immáron jól körülhatárolható módon, önálló entitásként jelenik meg. Egymást erősítjük az alkotásban, a zsidó vallási tudat elmélyítésében, tradíciónk őrzésében.
Ivri ánohi! Zsidó vagyok én!
Akár ez az ősi bibliai felkiáltás is lehetne a mi most aláírt szerződésünk első mondata. Mert ez a célunk. Megőrizni népünk szövetségét egyénként, családonként, településenként, régiókként és országonként, sőt földrészenként, hogy feloldódjunk az Örökkévaló végtelenségében.
Ebben nem nyerhet teret az elkülönülés, a fal, az elválasztás, a rivalizáló másság. Igen, mi ezt őrizzük, és mutassuk fel a Kárpát-medence zsidó szellemiségeként!
Ez a program eddig éltető erő volt, és nekünk az a dolgunk, hogy az is maradjon. Együtt a kontinens és más országok és kontinensek zsidóságával. Mert csak együtt, kéz a kézben, összefogva tudunk eleget tenni a tórai parancsnak:
Házák, házák, vönitházék!
Légy erős, erősödj, hogy erősödhessünk!
