És készítsenek nekem szentélyt…
Jó szombatot, Shabat Shalom
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 17:01 óra, az ünnep kimenetele: 18:07 óra
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 17:01 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:07 óra után.
A Tórából ezen a héten a „TRUMÁ” Hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy gondolat az Hetiszakaszból:
„És tedd a födelet a ládára felülről; a ládába pedig tedd a bizonyságot, melyet majd adok neked. És én találkozom veled ott és elmondom neked a födélről, a két kérub közül, melyek a bizonyság ládáján vannak, mindazt, amit neked parancsolok Izráel fiai számára.” (Mózes 2. 25. 21:22.) Dr. Bernstein Béla fordítása
TRUMÁ – HOGY KÖZÖTTÜK LAKOZZAM
(Mózes 2. 25:1–27:19.)
„És készítsenek nekem szentélyt, hogy lakjam közöttük” (25:8). Rámbán szerint a Szentély építését meg kellett előznie bizonyos eseményeknek. „Miután elbeszélte az Ö-való Izraelnek szemtől-szemben a Tízparancsolatot, és Mózes által megparancsolta számukra a micvák egy részét, melyek a Tóra legfőbb parancsai – úgy, ahogy mestereink viselkednek a csatlakozni jövő betérőkkel – akkor Izrael magára vette: megcselekszi mindazt, amit Mózes parancsolt. Szövetséget kötöttek, mostantól néppé lettek számára, Ő pedig I-sten lett nekik, amint azt kezdettől tervezte.
Megmondta: „ha figyelmesen hallgattok hangomra és megőrzitek szövetségemet, akkor választott nép lesztek nekem” (19:5), és kijelentette azt is: „és ti lesztek nekem papok királysága, szent nép (uo. 6), és íme ők szentek lettek, alkalmassá váltak arra, hogy legyen Szentélyük, melyben ott lakozik a Sechiná.
Ezért parancsba adta a Hajlék elkészítését, hogy legyen egy olyan ház, mely Neki van szentelve, hogy onnan beszéljen Mózessel és (általa) micvákat adjon át Izraelnek”. Nagyjából háromezer évvel később Rádin városának rabbija, Iszrael Meir (Cháfec Cháim) bejelentette: új épületet akar építtetni a jesiva számára, felkereste egy vagyonáról híres kereskedő. Felajánlotta: finanszírozza az építkezést, azzal a feltétellel, hogy az ő nevét viseli majd az új épület.
A rabbit látszólag mélyen érintette és elgondolkodtatta a kétségtelenül nagyvonalú ajánlat, válaszát így kezdte: felajánlásod dicséretes, bár sok hozzád hasonló akadna Izraelben. Ennek dacára nem áll módomban elfogadni azt, mivel a közösség egészét érdemekhez akarom juttatni azáltal, hogy hozzájárulnak az új épület elkészítéséhez.
A Cháfec Cháim a fenti verset hozta indokként, kifejtette: „mestereinktől tudjuk, hogy a Hajlék készítésekor mindenkinek volt (egyenként) annyi pénze, hogy akár egyedül is finanszírozni tudja az építkezést. I-sten parancsolata azonban úgy szólt: mindenkinek (financiális) részt kell vállalni a munkálatokban. „és készítsenek frigyládát sittimfából (…) és vond be azt tiszta arannyal”(25:10-11).
A Chizkuni szerint „méltó lett volna rá a frigyláda, hogy egészében aranyból készüljön, csak azért nem történt így, hogy ne legyen túl nehéz. Érthető, hogy ez is számított, mert a parancs úgy szólt: „a szentség szolgálata van rajtuk (Kehát fiain), a vállukon vigyék”(4Mózes 7:9). „És készíts függönyt kék bíborból, piros bíborból (…) és válassza el nektek a függöny a szentélyt a szentek szentjétől.”(26:31-33). E függönyről (prajchesz) azt írja a misna (Skálim 8:5): „szélessége negyven ámmá, hosszúsága húsz ámmá…és háromszáz kohén tajvlizta (ennyi ember merítette a mikve vizébe).
Nehéz elképzelni, hogy ennyi emberre lett volna szükség, azonban korántsem lehetetlen. A Tiferet Jiszráel (Rabbi Jiszráel Lipsitz) a vilnai gáont idézve bizonyítja: se több, se kevesebb, pontosan háromszáz emberre volt szükség a művelethez. „Mivel a párochet szélessége negyven, hossza húsz ámmá, így a kerülete százhúsz ámmá volt. Köztudott, hogy a Szentélyben az ámmá öt tefách (kb. 45 cm) volt, összesen 600 tefách volt a kerülete”, ami azt jelenti: valóban kellhetett háromszáz ember hatszáz keze, hogy az új párochet merítését elvégezzék.
Darvas István rabbi / Forrás: OR-ZSE
