Társadalmi feszültségek Izraelben
Miklós Gábor / Forrás: Népszabadság
A mindig siető fekete kabátos, kalapos férfiak, hosszú szoknyás, parókás asszonyok, a sok pajeszos kisfiú – állandó eleme az izraeli, különösen a jeruzsálemi utcaképnek. „Feketék”. Így nevezi őket a többség. Leginkább azonban a „haredi” szóval jellemzik az ultraortodoxok társadalmát.
Ez annyit tesz, „remegő”, más szóval istenfélő. Azokat nevezik így, akik teljes egészében a vallásos életnek, a tóra és a tóramagyarázatok tanulmányozásának szentelik életüket. Örök diákok, akik őrzik a jiddist, a gettó elfelejtett nyelvét.
A mindenkori izraeli kormányok nem erőltették a beilleszkedésüket. Elnézték, hogy sok ezren élnek az országban, akik nem ismerik el az államot, mert azt – szerintük – csak a Messiás hozhatja vissza. A politikusok és választóik is arra számítottak, hogy elmúlik a velük élő középkor, s a „feketék” majd beolvadnak. Nem így lett. A politikai rendszer ennek a közegnek kedvez. A Kneszetbe igen alacsony küszöbbel bejutnak a pártok, ezért egyetlen nagy pártnak sem lehet többsége, ha nem köt koalíciót az ultraortodox képviselőkkel (jelenleg tízen vannak a parlamentben).
Sok „világi” izraeli soha nem beszélt ultraortodox honfitársaival. Jotam Saron ma Izrael egyik sikeres borásza. Azt mondja, nincsenek barátai ebből a világból, de jó viszonyt tart fenn több haredi férfival, akik a borászatban dolgoznak kósersági felügyelőként. „A világ persze nem válik ketté fehér és fekete félre, sokkal inkább a szürke számos árnyalatából áll. A spektrum fekete szélén olyan csoportok vannak, amelyek a maguk sötét világában élnek, teljesen elszigetelődnek a társadalom más részeitől, de a mérsékeltebb ortodoxoktól is. Ezek azok a szélsőségesek, akik a Jeruzsálemhez közeli Ramat Bét Semesben azzal váltak hírhedtté, hogy megtámadtak egy szerintük »illetlenül« öltözött, nyolcéves kislányt” – mondta a borász.
A vallási szélsőségesek az utóbbi időben több erőszakos akcióval is kivívták a társadalom többségének haragját. Botrányt rendeztek egy autóbuszban, amikor egy nő nem volt hajlandó a hátsó sorba ülni. Plakátokat téptek le, mert azok női arcot ábrázoltak. Agresszívan támadják a modern mindennapokat, s benne a női jelenlétet, az emancipációt.
A haredi közösség egyre népesebb, a 7,8 milliós Izrael lakosságának ők adják a tíz százalékát. És egyre többen lesznek, mert átlagosan hét gyerek is van egy családban. (Az izraeli átlagcsalád három gyereket nevel.) Ám gyerekeik nem kapnak megfelelő képzést ahhoz, hogy beilleszkedjenek a mai gazdaságba. Az ultraortodoxok iskoláiban a fiúk 14 éves korukig tanulnak csak közismereti tárgyakat. Jóval kevesebb matematikát, angolt, természettudományt hallgatnak, mint „világi” társaik. Uralkodó körükben az a mentalitás, miszerint nem is illő állásba menni, mert csak a vallási tanulmányok számítanak. Az állam csekély ösztöndíjat ad nekik, s felmenti őket a katonai szolgálat alól.
A külvilág alig tud egzotikus polgártársaik gondjairól. A legutóbbi idők agresszív akciói talán épp ezt a feszültséget tükrözik. Több ultraortodox rabbi is harcosan követelte a nők szegregálását, külön „kóser” buszokat akarnak, egyes településeken külön járdát is. Az agresszió egészen durva, „közel-keleti” formákat öltött. Ezt már nem akarja elviselni az izraeli társadalom világi vagy mérsékelten vallásos többsége. „Nem arról van szó, hogy én nem kedvelem ezeket az embereket. Ők gyűlölnek minket” – mondja Amir Veres, aki egy high-tech cég menedzsere. „A feleségem és a kislányom nem is járhat a »fekete« lakónegyedek utcáin, mert megtámadnák őket. Mindennapivá tették az erőszakot, amikor olyasmi történik, ami nem tetszik nekik: szétrombolják a köztulajdont, buszokat, megállókat, szemeteskukákat gyújtanak fel. Lenácizzák a rendőröket. Náluk nincs átmenet: vagy minden úgy történik, ahogy ők akarják, vagy rosszabb vagy a náciknál.”
Veresnek korábban volt egy kis nyomdaüzeme. Haredi megrendelői soha nem folytattak tiszta üzletet. „Készpénzben fizettek, és én fizettem ki helyettük az adót” – jellemzi a helyzetet. „Tavaly egész Izraelt megrázta a »szociális« mozgalom. A középosztály ment az utcára, mert mi adózunk, katonáskodunk, mi tettük korszerű országgá Izraelt, s a gyerekeinknek nem tudunk lakást biztosítani a magas árak miatt. Rengetegen ingyen kapnak mindent, s nem vesznek részt a munkában” – állítja Amir Veres.
„Egy haredi város képtelen lenne fenntartani magát. Senki sem fizet adót, senki nem dolgozik. Ide tart az ország” – mondja Dan Ben-David, a Tel-avivi Egyetem szociológusa. Az általa vezetett társadalompolitikai kutatóközpont, a Taub Center adatai szerint az általános iskolás tanulóknak már egyötöde vallja magát ultraortodoxnak. Ők azok, akik nem a modern tanrend szerint tanulnak. Ben-David szerint az ország vezetőinek tudomásul kell venniük, hogy Izrael versenyképessége függ attól, hajlandó-e ez a növekvő népesség bekapcsolódni a modern társadalomba. Egy egyszerű igazságra is emlékezteti a politikusokat: „A harmadik világban élő gazdaság nem tud fenntartani egy mai szupermodern hadsereget. Egyre több magasan képzett emberre van szükségünk, s egyre kevesebb a képzetleneknek alkalmas munkahely. Nem engedhetjük meg, hogy a társadalom tekintélyes része megfossza gyerekeit attól, amire felnőttként szükségük lenne.”
Mindezt sokkal keményebben mondta ki egy névtelenül nyilatkozó izraeli: „Két Izrael van. Az egyik a világgazdaság motorja, ahol a Microsoft számára gyártanak programokat. A másik a haredik Izraelje, képzetlen emberekkel, akik szociális segélyből élnek, nem szolgálnak a hadseregben, és azt akarják, hogy az ország meghajoljon az akaratuk előtt. Ha a világi Izrael győz, fennmaradunk, ha a haredi Izrael elhallgattatja a világit, akkor ötven év múlva már nem lesz Izrael.”
