Mily szép, mily kellemes, amikor testvérek ülnek együtt
Új Élet szerk.
Mipné dárché sálom – a békesség kedvéért. Hagyományunk talán leggyakrabban aktualizált mondata, de mindenképpen az okos kompromisszumok kulcsa.
Nincs ez másképp ezúttal sem, amikor órák választanak el a két másik, ismét egyházként bejegyzett zsidó csoporttal kötött megállapodás közgyűlések általi jóváhagyásától.
Kompromisszumról szóltunk. Folytassuk az érdekekkel. Kinek az érdeke, hogy legyen kóser hús, tej, vaj, sajt, étterem stb.? Mindannyiunké!
Ezeket az igényeket évtizedek óta a Dob utca elégíti ki Magyarországon. Kinek az érdeke, hogy a nem a „történelmi egyházunk” által kezdett áldatlan viták helyét valamiféle szellemi együttműködés váltsa fel azzal a szervezettel, amelyiknek működési elvén ugyan lehetne vitatkozni, de pozitív cselekedetein nem? Könyvkiadás, hetiszakaszok magyarázatainak heti terjesztése és így tovább – de figyeljünk arra az egyre, pontosabban egyetlenegyre, ami bennünket a többiekkel összeköt: a Tórára!
Reméljük, közeleg az idő, amikor mindannyian egy asztalnál foglalunk helyet, s mondjuk, zsoltárokat énekelünk. És felhangzik, és időszerűen, és szívből jövően az ismert dal: Hiné má tov umá náim sevet áchim gám jáchád – Mily szép, mily kellemes, amikor testvérek ülnek együtt.
