Új tóra a régi Frankelben
Gál / Új Élet, Mazsihisz
A zsinagóga padsorai már az esemény előtt egy órával megteltek, a mincha ima kezdetére (Doff Imre főkántor funkcionált) már állóhely sem akadt. Várható volt a nagy érdeklődés, aki tudott, hallott e különleges és ritka szertartásról, ott akart lenni, részesülni akart abban a felemelő és magasztos élményben, ami ilyenkor felülírja a napi gondokat, problémákat, s erőt, reményt ad, megmutatja, hogy a Tóra örök, mondanivalója sok szempontból egyetemleges.
Protokoll-listát a teljesség igényével nem írhatok, a tömeg szinte átláthatatlan volt (sokak mellett megjelentek rabbik, kántorok, világi vezetők, vidéki körzetek elnökei), de remélem, ezt elnézi nekem mindenki.
A délutáni imát követően Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi szólt, méltatva az esemény kivételes voltát, majd jókívánságait tolmácsolta. „Tegyék naggyá a Tóra méltóságát, dicsőségét!” – mondotta.
A frigyszekrényben lévő tórákat Nógrádi Gergely kántor alkalomhoz illő imái mellett chupá alatt vitték fel a második emeletre. Az új széfer tóra már a míves asztalon pihent a Micve Klubban, arra várva (kivetítőn a távolabb állók számára is követhetően), hogy Ábrahám Salamon szófér (lúdtollal, speciális tintával) és még nagyon sokan, rabbik, fiatalok és idősek, a hagyományos módon befejezzék megírását. A legnagyobb micvát, a jelentőséggel bíró (első és utolsó) bét és lamed betűk írását Schweitzer József és Lőwy Tamás főrabbi teljesítették.
Az utat sorfal szegélyezte, a menetet fúvós zenész zárta, sófárok szóltak. Mielőtt a sokak által életük során első ízben megtapasztalt írás kezdetét vette, a szófér néhány mondatban kommentálta a hatszázezer(!) betű jelentőségét, teljességét, mit jelent annak kósersága, egyúttal köszönetét fejezte ki Verő Tamás rabbinak és az adományozóknak.
Sok idő telt el, mire a tórák ismét a zsinagógába értek – melyet ének, zene, tánc és sófárok kíséretével hétszer körbejártak –, majd lassan minden szépen a helyére került. Az új tóra utolsó pár mondata felolvasásának privilégiuma Kovács Tibort, a közösség megbecsült idős lejnolóját illette meg.
A templom elnöke, Tordai Péter beszédében az elmúlt évek fejlődéséről szólt, és ő is köszönetet mondott az adományozóknak. Davidovics László és Izraelben élő testvére aktív közreműködői voltak a két évvel ezelőtt egy Petach Tikva-i körzetben felvetett ötletnek, tervnek, mely mára vált valósággá. Davidovics végül ünnepélyesen átadta az új tóra kóserságát igazoló okmányt Verő Tamás rabbinak.
Az utolsó szó a házigazda vallási vezetőt illette meg, aki a késői időpontra való tekintettel csupán röviden méltatta a háttérben maradó, nevük publikusságára igényt nem tartó adományozók (Magyarországon élő, izraeli grúz családok) szerepét, akik nem is rendszeres látogatói ennek a zsinagógának, de ennek ellenére mecénásként léptek fel. Egyikük a máriv ima megkezdése előtt körbevitte az új széfer tórát, majd az is a frigyszekrénybe került.
A sátorban finom falatok fogyasztásával zárult a gyönyörű esemény.
Fotó és videó: Nagy Zoltán
