Kiderül, mi van a Dohány utcai zsinagóga mögött!
Forrás: Magyar Múzeumok
Itt lakott Rosenthal
A Magyar Zsidó Levéltár (Milev) és a Budapesti Zsidó Hitközség mostantól két sztereotípiát is semlegesít a Wesselényi utcai épületében!
A zsidó közösségekre és a levéltárakra a társadalom ugyanazzal az előítélettel tekint: mindkettőt titokzatosnak és elzárkózónak tekinti – vágott a dolgok közepébe Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Levéltár igazgatója, amikor Paszternák Tamás projektmenedzserrel vendégül látták a Magyar Múzeumok Online szerkesztőségét a Goldmark termet körülölelő, frissen felújított hitközségi épületben. − Levéltári látványtárunkban, Családkutató Központunkban és a szeptember 17-én nyíló Itt lakott Rosenthal kiállításunkban most már mindenki megnézheti, milyen titkokat őrizget az a levéltár, amely a zsidókról szól! – mondja nevetve Toronyi Zsuzsa (képünkön), ezzel is jelezve, hogy engedjük el, amit korábban az archívumokról, a savanyúnak titulált levéltárosokról vagy az egyházi intézményekről gondoltunk.
És valóban, a „Goldmark terem és a kapcsolódó helyiségek turisztikai fejlesztése” projektnek minden eleme arra szolgál, hogy az idő, a hiedelmek, a bezártság, az előítéletek rabságából az archívumot és az őt tápláló és fenntartó közösséget szabad lábra helyezze – vagy fordítva, az ide érkező kutatónak, látogatónak, kíváncsiskodónak nagyobb szabadságot adjon. Az üvegfalú, világos levéltár, a kényelmes kutatóterem, a munkatársak nyitottsága, a bárki számára hozzáférhető, könnyen kezelhető adatok megtörik azt a bennfentes légkört, amely az archívumok látogatóit arra készteti, hogy szinte észrevétlenné szürküljenek a múlt emlékei között. Itt a bútorok szürkék, a látogatók és a levéltárosok színesek! Az épület és a kiállítás modern infrastruktúrája, digitális eszközei pedig azt üzenik: nem kell elhagynunk saját korunkat ahhoz, hogy általunk meg nem élt történelmi pillanatokat, számunkra ismeretlen hagyományokat közelebb engedjünk magunkhoz.
rosenthal_2.jpg
Nyitott ház
rosenthal_3.jpgA Dohány utca mögött található épület okot adott volna arra, hogy kizárólag egy-egy meghatározó történelmi korra reflektáljon. A vészkorszak idején a Wesselényi utcára nyíló ház emeletén található Goldmark terem volt a zsidótörvények miatt ellehetetlenített művészek utolsó menedéke. A felújításkor ez a tragikus – és meghatározó – időszak mégsem árnyékolta be az azt megelőző és az azt követő időszakot. A teremben márványtábla emlékeztet azokra a színészekre, humoristákra, zenészekre, akik a pici színpadon világszínvonalú produkciókkal nyújtottak kulturális élményt a színházakból kiszorult, gettóba zárt zsidó közönségnek. A helyiség azonban nem vált múzeumi enteriőrré, a 140 személyes nézőtér interaktív módon emlékeztet: előadásokkal várja a közönséget. De ez csak az érem egyik oldala!
Toronyi Zsuzsa és Paszternák Tamás az általuk összeállított KMOP-pályázatban azt is kiemelték, hogy amikor az első világháborút követő bő egy évtizedben (1920–1931 között) a Dohány utcai zsinagóga környezetében új közösségi intézményeket emeltek, a területet minden oldalról árkádsorokkal építették körül, így a Dohány utcától a Goldmark teremig, a rabbinátus impozáns, nyitott és széles bejáratáig egyetlen átlátható tér született. A megrendelők ekkor szakítottak azzal a középkorból maradt hagyománnyal, mely a zsidók közösségének tereit beláthatatlan – s egyben védett – belső udvarokra korlátozta. A most megvalósult beruházás az épület új funkcióinak kialakítása során ezt a szándékot gondolta tovább.
Levéltári látványraktár – Közép-Európában először
Múzeumi látványraktárakról, tanulmányi tárakról már sokat hallottunk, de levéltári látványraktárról, amely látható, áttekinthető, mai, s nem csak egy szűk történészelit vagy bogaras magánkutatók számára használható, még nemigen. Vajon, hogyan lehet érdekessé, vonzóvá tenni a régi papírokat, dokumentumokat a 21. század embere számára? – A nemzetközi tapasztalatok azt igazolják, hogy a látogatói kör bővítése csak úgy lehetséges, ha az intézmények minden szempontból igazodnak a megváltozott igényekhez, és olyat kínálnak, ami nem szokványos – mondta Toronyi Zsuzsa, aki a projekt elindítása előtt komoly külföldi tapasztalatra tett szert, és az általa felügyelt anyag jelentős részét már bekapcsolta az európai digitális véráramba, az Europeana.eu adatbázisába. − A kulturális örökséget gondozó intézmények fontos feladata a korszerű gyűjteménykezelés és -bemutatás. A látványraktár teljesen új, eddig ismeretlen környezetbe viszi a látogatót, kicsit a kulisszák mögé. Itt a biztonságos raktározási feltételek kialakításával egy időben olyan dokumentumok váltak láthatóvá, amelyek múzeumi kiállításokban, könyvekben nem vagy alig szerepelnek, jóllehet az autentikus források közönségre gyakorolt varázsa minden gyűjteményi dolgozó számára ismert – mondta a jelentős gyűjteménnyel rendelkező Milev vezetője, amikor látta, hogy csodálkozunk a levéltár bejárata előtt álló régi lift, a szépen felújított lépcsőház és az üvegfelületen át látható korszerű levéltári rendszer különös kontrasztján.
− Minden, ami a múltról szól, legyen nagyon modern! – folytatja Toronyi Zsuzsa, aki eddig a zsinagóga egyik mesébe illő toronyszobájában ébresztgette a Csipkerózsika-álomra ítélt levéltéri gyűjteményt. A felébresztett kulturális örökség pedig nem vonult vissza saját korába, hanem kortárs környezetben mesél a régmúlt időkről. A gördíthető polcok oldalán többnyelvű címkefelhő ad okot gondolkodásra: Az interneten a régi tartalmakat rendszerező eszköz megjelenítése az archívum könnyen kezelhetőségére utal? Vagy arra, hogy a gyűjteményeket mielőbb – átgondoltan – digitalizálni kell? A soknyelvűség a gyűjtemény nemzetközi rangjára vagy az eddig is tapasztalt nemzetközi érdeklődésre hívja fel a figyelmet? Bent aztán újabb kérdések várnak, miközben vérbeli levéltári anyagokkal nézhetünk farkasszemet. – A levéltár nem múzeum! – hívja fel a figyelmet Toronyi Zsuzsa. – Nemcsak az egyediség, hanem a mennyiség is fontos. A látványraktárban viszont inkább a különleges kincseinket mutatjuk be. Raoul Wallenberg eredeti aláírása, díszes kötésű hitközségi jegyzőkönyvek, a Dohány utcai zsinagóga korabeli ülésjegyzőkönyvei, eredeti építési tervrajzai, díszes oklevelek, céhlevelek, obsitok, a régi hitközségi pecsétnyomók, a rabbik meghívólevelei, díszített házasságlevelek, mind-mind láthatók a Milev szépen gördülő polcain és fiókjaiban.
rosenthal_5.jpg
Elveszett múlt a levéltárban
A levéltárak az egyének, a családok identitásában legalább akkora szerepet játszhatnak, mint a társadaloméban, a megőrzés mellett az is a feladatuk, hogy a múltat és a jelent, a közösségi és az egyéni emlékezetet összekapcsolják.
A zsidó levéltárba eddig is gyakran bekopogtak olyan külföldi turisták, akik számára a családi emlékezet megőrizte a magyarországi gyökereket. A generációról generációra továbbadott történetek azonban gyakran töredezetté váltak, átalakultak és elszakadtak a történelmi valóságtól. – Nemrég megkeresett egy hölgy, aki csak annyit tudott, hogy ősei „Peterburgból” vándoroltak ki, még a Monarchia idejében. Ilyenkor sokan azon is meglepődnek, hogy megkérdezzük, melyik mai állam területén lehet a keresett település? Nincs más lehetőség, mint hosszú beszélgetést folytatunk az ügyfelekkel, amelyből mindig kiderül egy-egy apró részlet, és belőhetjük, hol keressük a térképen azt a települést, amelynek nevét sokszor rosszul őrizte meg a családi hagyomány. Ezután általában néhány alapkönyvből meg tudjuk oldani a problémát – mondja Toronyi Zsuzsa.
− Éppen ezért hasznosnak és szükségesnek éreztük egy olyan központ létrehozását, amelyben a kérdések megválaszolására felkészített szakemberek segítenék kulturált körülmények között megtalálni a válaszokat. A kutatószobában az érdeklődők hozzáférhetnének mindazokhoz a történeti forrásokhoz és segédletekhez, amelyek a magyarországi zsidó történelem, helytörténet és családtörténet kutatásához szükségesek. A releváns források kiválasztásához, az alapvető tájékozódáshoz szakszerű segítséget kaphatnak a központ több nyelven beszélő alkalmazottaitól, önkénteseitől.
rosenthal_6.jpg
Mégis, hol lakott Rosenthal?
A kérdés nemcsak a kutatószobában merül fel, sajátos teret kapott a Goldmark terem alkóvjában is. A válasz persze sokféle lehet: „Rosenthalék lakóhelye pedig az alig néhány kilométernyi távolságban levő Moór volt” – olvashatjuk az 1907-es Magyar-Zsidó Szemlében. Nem is. Rosenthalék Szombathelyen laktak a 20-as években – kereshetjük meg a Centropa adatbázisában.
– Minden korszakban van egy Rosenthal – mosolyog Toronyi Zsuzsa. − Az Itt lakott Rosenthal kiállítás kontextusát az egy emelettel lejjebb található családtörténeti kutatóközpont, az épület alsó szintjén lévő levéltári látványraktár és az épület közvetlen környezete, a hajdani budapesti zsidónegyed jelenti. A kiállításban a negyedhez kapcsolódó zsidó élettapasztalat mozaikkockáit a 20 családi hagyatékban megőrzött tárgy, 10 különböző korból származó térkép, valamint további dokumentumok és kutatási eredmények alapján rekonstruált telkek története idézi meg.
A terem közepén két óriás méretű érintőképernyős monitor gyűjti egybe és szórja szét az információkat. A falakba süllyesztett „kukucskálóvitrinekben” bemutatott tárgyak, a környező városi tér a számítógépnek köszönhetően nemcsak a tárgyakat köti össze a hozzájuk kapcsolódó levéltári anyaggal, információkkal, hanem térben és időben is elhelyezi, összerendezi őket. 1785 és 2010 között 10 idősíkban nézhetjük meg Budapest térképét. Láthatjuk, melyik épületről, hajdani lakójáról érkezett dokumentum a levéltárba, a kiállításban látható tárgyakról pedig megtudhatjuk, melyik lakáshoz tartoztak egykor.
A bemutatott anyag, a digitális térképhez hasonlóan nem áll meg az időben, hiszen most is van zsidó élet Budapesten! A tradicionális zsidó élet szakrális és hétköznapi tárgyain túl itt vannak a vészkorszak emlékei, a pesti gettóban eltemetett halottak névjegyzéke vagy – a helyszínre reflektálva – az 1942-ben a szomszéd teremben bemutatott Varázsfuvola színpadterve, de megnézhetjük a Gólem Színház 2006-os színpadmakettjét is. A legendás Frölich cukrászda mérlegére még emlékezhetnek azok, akik az ötvenes években a Dob utcában vásároltak. A kiállított tekerős kávédaráló viszont sajátos családi emlék: a Weisz család egyetlen megmaradt vagyontárgya a háború előtti időszakból, vagy még beszédesebb az a névtábla, melynek birtokosa, dr. Rubinstein László ügyvéd, a Király utca 52-ből kísérte figyelemmel a 20. század eseményeit. Mindez átgondolt koncepció alapján kialakított környezetben. Hiába lépett át a levéltár egy másik műfajba – múzeumi kiállítás –, a bemutatott tárgyakat körülölelő installáció – a falak felülete például gyűrött irat hatását kelti – szorosan tartja a kapcsolatot a levéltárral úgy, mint a bemutatott tárgyak az archívumban őrzött dokumentumokkal.
rosenthal_7.jpg
A most megvalósult beruházás újabb, jelentős szelete annak a feladatnak, amelyet a Magyar Zsidó Levéltár a kollektív emlékezet ápolása terén magára vállalt. – A kisközösségek (törzsek, népek, nemzetek) kollektív emlékezetét három alapvető tényező határozza meg: a közös eredetmítoszok és legendák, a közösség által elfogadott és követett törvények összessége és a halottak emlékezete. Az új, látogatható levéltári terek kialakítása után a Dohány utcai zsinagóga kertjében ezt a hármasságot mutathatjuk meg: a közös történelmet a kiállításban, a közös törvényeket és dokumentumokat a látványlevéltárban, míg a halottak sírjait a sírkertben, melyhez a levéltár digitális emlékművet készített a www.dohanykert.hu oldalon – mondja Toronyi Zsuzsa.
A fenntartó, bemutatott közösség emlékezetének ápolásán túl az újonnan kialakított levéltári „alkalmazások” azonban nemcsak „regisztrált felhasználók” számára elérhetők. A már említett sztereotípiák – titokzatos, bezárkózó, régi, poros, unalmas – felülírása, a könnyed önreflexió olyan kulcsot ad a kezünkbe, amely az automatizált motorok helyett az emlékezés és szembenézés gépezetét indítja be.
