Julikáék lelkes missziója
V. Varga József / Forrás: Fejér Megyei Hírlap
Összefogásra buzdítanak a zsidó temető teljes rendbe tételéhez. Annyi szépség van Szabadhídvégen, amíg tehetik, segítenek kibontani – a házaspár elkötelezett. Mert az értékeket meg kell mutatni országnak-világnak!
Beatrix holland királynő Leydenben jogtudományt és történelmet tanult, Vadász Tibor orvostudományt. Akkoriban Trixinek szólították – mesélte -, később persze őfenségének. Az 1951-ben Hollandiába került magyar fiú Oxfordban, majd Amerikában is képezte magát, májkutatási munkáival diplomázott. Betársult egy ismert magánkórházba, s ott dolgozott nyugdíjazásáig. Huszonegy éve költözött vissza Magyarországra, és Hévízen ismerkedett meg az ugyancsak özvegy Julikával. A szabadhídvégi asszonnyal összekötötték életük fonalát.
Annyi szépség van a faluban, amíg tehetik, segítenek kibontani – egyöntetű véleményük. Mint a mesebeli ősz hajú nagyanyó és nagyapó. Mindig mosolyognak, tiszta szívvel és lélekkel. Felüdülés, sőt, megtisztulás ebben a nagy rohanásban, ha velük beszélgethet az ember.
A szinte eltűnt, elfeledett temetőt egyik sétájukon fedezték fel. Temető a vadonban, Az elrejtett temető – a fotókat így címkézték fel. Elhatározták: tenniük kell valamit! Kapcsolatba léptek a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével (Mazsihisz), és felkeresték Pap László polgármestert is. Aztán idén tavasszal megkezdték a munkát: kitisztították a területet, majd sorban felállították, megerősítették a sírköveket, illetve hozzáláttak a föld alatt valószínűleg fellelhető továbbiak felkutatásához. Missziójukhoz és a fenntartáshoz is támogatást nyújtott, nyújt a Mazsihisz: Tamás Péternek, a szövetség munkatársának tartoznak ezért köszönettel. A kétkezi munkát pedig lelkes önkéntesek végezték.
Húsz síremléket bontottak ki a bozótosból, és tettek láthatóvá eddig az értékmentők. A felállított sírkövek három sorban állnak déli irányból észak felé haladva, a legfelsőben Schwarzenberg József és családtagjainak síremléke látható. Vadászék fényképekkel dokumentálták a helyreállítás egyes fázisait: a romokat, a munka menetét, a kitisztított temetőt, majd a megmutatkozó síremlékeket.
A kereszteződésnél, az erdő kapujában tábla jelzi az irányt: XIX. századi zsidó temető. Megmentve az elfeledéstől. Falunk kegyeleti emléke, anno 2011. Pap László, Pap Lászlóné, Csordás Géza, Dalmati József, dr. Vadász Tiborné – olvasható a felirat.
A településen hét zsidó család élt a 19. században, leszármazottaik közül a zsidóüldözés idején többen elmenekültek, az Auschwitzba kerültek közül pedig (egyetlen ember kivételével) nem tért vissza senki. Bleier József 1984-ben hunyt el, özvegye Fehérváron él. Az értékmentők méltán büszkék munkájukra: megmentették a település egy kis ékszerdobozát , és a hitközségek szövetségének is tudtára adták, hogy nem mindenki antiszemita. Szerény történetük rámutat arra: léteznek emberek, akik nemcsak beszélnek a diszkriminációról, hanem tesznek is ellene.
Tibor ifjú kora óta szenvedélyes fafaragó. Rendbe tették a katolikus templom padjait, felújították a Vatics-keresztet, nemrégiben felállították a címerrel kiegészített két, míves faluköszöntő táblát és a központban a hármas utcairányító oszlopot. Julikának a madárbarát kert is szívügye. Még nincsenek teljesen készen, etetők és fürdetők készülnek, szépül a környezet portájukon. A házaspár összefogásra buzdít, a zsidó temető rehabilitációját tovább folytatják.
A síremlék kettétört, fölső része eltűnt. A megmaradt sírkő hátoldalán magyar felirat tudatja: a jó férj / és szerető atya / Schwarczenberg / Gusztáv / meghalt 1897. július 14-én / életének 59-ik évében / Áldás és béke legyen / drága porai felett.