170 koncert a Carnegie Hall-ban
Forrás: Klasszik rádió
„A hangszer szólaltja meg a zeneművet, nem pedig a zenemű vezeti a vonót” (Isaac Stern)
Július 21-én született Isaac Stern, a múlt évszázad talán legnagyobb hegedűművésze, aki nagy hansúlyt fektetett a komolyzene népszerűsítésére , s emellett számos művészeti és kulturális alapítvány létrehozásával támogatta a fiatal tehetségeket.
91 éve, 1920. július 21-én született Isaac Stern Ukrajnában. Egyéves korában családjával San Franciscóba költözött, ahol a San Franciscó-i Konzervatóriumban kezdte meg tanulmányait, Nahum Blindernél. Saint-Saëns 3. hegedűversenyével debütált a publikum előtt 1935-ben, a Pierre Monteux vezette San Franciscó-i Szimfonikus zenekarral, majd 1937-ben New Yorkban is bemutatkozott, és hamar Amerika legjobb hegedűművészeként emlegették.
A Carnegie Hallban 1943-ban adta első koncertjét, hatalmas sikerrel. Több mint hatvan éves pályafutása alatt a világ legjelentősebb előadótermeiben lépett fel, de a Carnegie Hallban járt a legtöbbször. Amikor 1960-ban le akarták bontani az épületet, Sternnek központi szerepe volt a megmentésében. Több évtizedig ő volt a Carnegie Hall elnöke, és az épület fő koncertterme ma az ő nevét viseli.
Az 1940-es, 1950-es években bejárta az Egyesült Államokat és Európát. A II. világháború után első amerikaiként lépett fel a Szovjetunióban, többször játszott Magyarországon is, Németországba azonban csak 1999-ben utazott először – megfogadta ugyanis, hogy a holokauszt és a fasizmus áldozatai iránti szolidaritásból nem folytat művészi tevékenységet Németországban. 1979-ben meghívták Kínába is, ottani koncertkörútjáról filmet is készítettek. A Maótól Mozartig című dokumentumfilm 1981-ben Oscar-díjat nyert.
Egyik legemlékezetesebb előadása 1991-ben, az Öböl-háború idején. Egy jeruzsálemi koncertjét rakétariadó szakította félbe, a zenekar tagjai lementek a pódiumról, a közönség gázálarcot vett fel, ő viszont magányosan végigjátszotta Bach egyik szóló hegedű-partitáját.
Magas szintű technikai tudásával és repertoárjának sokszínűségével lopta be magát a klasszikus zene kedvelőinek szívébe. A klasszikus hegedűverseny-repertoár mellett (Brahms, Bach, Beethoven, Mendelssohn) kortárs szerzők műveit (Bartók, Bernstein, Dutilleux, Hindemith, Peter Maxwell Davies, Penderecki, Rochberg) is szívesen játszotta, és kamarazenészként is jelentős volt (Eugene Istomin-nal és Leonard Rose-sal alkotott triója nagy sikert aratott). Több filmben is közreműködött – A hegedűs a háztetőn című filmben az ő játékát hallhatjuk, A szív dallamaiban pedig magát alakította.
Stern nagy hangsúlyt fektetett a komolyzene népszerűsítésére, ezért gyermek- és családi hangversenyeket szervezett, és több fiatal pályakezdőt támogatott. Ő fedezte fel például Yo-Yo Ma-t és Itzhak Perlmant.
„Kötelességem átadni a következő generációnak azt, amit saját tanáraimtól tanultam… Ez fiatalon tart és emlékeztet arra, honnan jöttem. Ifjú tehetségeket tanítani olyan, mintha egy virágot öntöznénk.”
Több művészeti és kulturális alapítvány, intézmény létrehozója, illetve tagja volt (National Endowment for the Arts, American-Israel Cultural Foundation, Jerusalem Music Centre, stb.), és munkáját számos kitüntetéssel és díjjal jutalmazták (Albert Schweitzer Music Award, Kennedy Center Honors Award, Grammy Lifetime Achievement Award).
A múlt század egyik legnagyobb hegedűvirtuóza 2001. szeptember 22-én halt meg New York-ban, szívelégtelenség következtében.
