„Sosem számoltam, hány embert mentettem meg”
Muharay Katalin Lisszabon / Forrás: Népszabadság
Budapest, 1944 Raoul Wallenberg egyik segítője volt a holland Anita van Oldenborgh-Boom
Szeretek az embereken segíteni – ezekkel a magyar szavakkal indokolja a 91 éves Anita van Oldenborgh-Boom, miért vállalkozott arra 1944-ben a németek megszállta Budapesten, hogy Raoul Wallenberg munkatársai egyikeként magyar zsidó családokat mentsen.
A Portugáliában élő holland hölgy máig őrzi svéd útlevelét, a svéd menleveleket és más dokumentumokat. Így a segítségével megmenekült emberektől kapott köszönőleveleket is.
Van Oldenborgh-Boom (képünkön) édesanyjával 1938-ban érkezett Budapestre Bécsből, az osztrák fővárost az oda bevonuló németek miatt hagyták el. Magyar barátaik hívták őket Budapestre, itt a szívesen rajzoló Anita Márk Tivadar tanítványa lett. A híres jelmeztervezőtől elsősorban divattervezést tanult, az idős nő portugáliai lakásának falát több Márk-jelmez rajza díszíti.
Miután édesanyja visszautazott Hollandiába, Anita 1941-től egyedül maradt Budapesten. A svéd nagykövetséggel magyar barátnője, Gratz Dóra, az egykori külügyminiszter Gratz Gusztáv lánya hozta kapcsolatba, aki akkor már a Wallenberg által vezetett szervezetnek dolgozott. Előnyére vált, hogy holland állampolgárként holland útlevele volt, s jól beszélt németül. – Mindez segített abban, hogy szabadabban mozogjak és intézzem a zsidó menekültek ügyeit – meséli. Wallenberggel csupán egyszer találkozott a Gellérthegyi irodában. A „főnöknek” konspirációs okokból fontos volt, hogy a zsidómentő akciót ne a svéd misszió épületében szervezzék-bonyolítsák.
– Gratz Dórán keresztül vagy hírvivők segítségével tartották velem a kapcsolatot – meséli. Bizalmi embernek számított, a svéd követség pecsétje mellett üres menlevelek is voltak nála. Az egyik feladata az volt, hogy a svéd védelem alatt álló házakba vezessen zsidókat. Egyszer idős asszonyokat kísért, amikor letartóztatták a nyilasok. Valaki beárulta. Kihallgatói azt követelték, készítsen listát azokról, akik a svédeknek dolgoznak. Gratz Dóra segítette ki, adott egy listát olyan nevekkel, amelyből nem lett nagy baj. Filmet is kellett készíteni Ausztriába induló zsidó deportáltakról. Egy tűzoltóautó tetejéről, táskájába rejtett kamerával dolgozott. A film későbbi sorsáról csak annyit hallott, hogy jól sikerült a felvétel.
Voltak nagyon jó magyar zsidó barátai, egyiküknél még az ostrom előtt szobát is bérelt. A családnak később el kellett hagynia otthonát, a lakásra kitették a sárga csillagot. Megtudta, hol bujkálnak és megkereste őket. Azt kérték tőle, próbálja meg elhozni személyes tárgyaikat a lakásból. –Bementem a Gestapóhoz azzal, hogy én ebben a lakásban laktam, s otthagytam a dolgaimat. Elértem, hogy két katona kíséretében visszamehettem a lakásba. Miután feltörték a pecsétet, elhozhattam a kért tárgyakat – emlékszik vissza.
– Ötven vagy száz, nem tudom. Sosem számoltam – válaszolja arra a kérdésre, hogy hány embernek segíthetett. Magyar családoknál is bújtattak, főleg gyerekeket.Wallenbergmunkatársai közül csak Nyakó Erzsébetre és egy bizonyos Telekire emlékszik. Öszszesen nyolc-tíz emberrel állt kapcsolatban, főleg azért, hogy ne tudják egymást elárulni. – Sosem féltem –állítja Anita van Oldenborgh-Boom, aki Wallenberg eltűnéséig folytatta tevékenységét.
Többször került veszélyes helyzetbe. Lakhelyét el kellett hagynia, mert kapott egy üzenetet, hogy már őt is keresik. A Gellért Szállóban talált menedéket. A hotelban sokakat ismert, korábban még az édesanyjával laktak ott. Amikor egyszer a nyilasok razziáztak, felhoztak mindenkit a pincéből, ahova a bombázások elől menekültek. Az embereket sorba állították a hotel halljában. Tudtam mi vár rájuk, mindenkit belelőnek a Dunába. Amikor egy német tiszt ment el a sor előtt, odasúgta neki, ami már sok nehéz helyzetben kisegítette: „Holland vagyok, de Freiburgban születtem”. A tisztnek azt mondta: azért keresik, mert a svéd Vöröskeresztnek dolgozott. – Végül úgy segített, hogy a Gestapo nevében letartóztatott, majd a hátsó bejáraton elengedett – eleveníti fel megmenekülését. Anita a Szikla kórházba menekült, ahol Gratz Dóra unokatestvére, Gratz Ottó orvos – időközben Ausztriába távozott – feleségének papírjaival dolgozott, mint ápolónő.
Wallenberg elfogását Anita van Oldenborgh-Boom a család múltjával magyarázza. Svédország egyik legbefolyásosabb, a náci Németországgal is üzletelő nagyiparos család hozzájutott német zsidó tulajdonokhoz, gyárakhoz. Szerinte RaoulWallenberget azért küldték Magyarországra és bízták meg a zsidómentéssel, hogy így mossák tisztára a família nevét. – A háború után senki nem volt érdekelt abban, hogy minden a napvilágra kerüljön. Ezért fordulhatott elő, hogy a svéd állam nem tett lépéseket Wallenberg kiszabadítása érdekében – tette hozzá.
Anita van Oldenborgh-Boom budapesti éveiről Judith Koelemeijer holland újságírónő írt könyvet. A könyv alapján Hollandiában játékfilmet készülnek forgatni.
