Az első pécsi rabbi
Forrás: Pécsi zsidóság
A hitközség első rabbija, Lőw Izrael, 1788-ban Bonyhádon született, ahol atyja dáján volt. Abonyban kötött házasságot.
Széleskörű ismeretei a rabbinikus irodalomban általános megbecsülést szereztek számára a az akkor jelentős és népes abonyi gyülekezetben, ahol valószínűleg kereskedőként működött és tiszteletbeli megbízásban látta el a hitközségi pénztárnoki teendőit. Egy forrás szerint itt éri őt a boldogasszonyi hitközség meghívása rabbiszékébe. Életrajzi írásában ő erről nem tesz említést, magát dárdai és pécsi rabbiként, ill. Baranya megye főrabbijaként említi.
1826-ban kerül a dél-baranyai Dárdára (a Duna-Dráva három- szögbe, Eszéktől Északra. Ma Horvátországban van). Innen talmudtudományi levelezést folytat Szófér Mózes pozsonyi főrabbival, aki korának legnagyobb magyarországi rabbitekintélye volt.
1842-ben foglalja el a pécsi rabbiszéket. Vallásilag a szigorúan tradicionális, ma ortodoxnak mondott, felfogás híve. Mikor Pécsre érkezik, még teljesen az ő gondolatvilágának megfelelő hitközségbe jön, de itt a világi műveltség gyors fejlődésével együtt mindinkább túlsúlyba jutnak azok a hívek, akik a liberálisabb vallásos szemlélet és gyakorlat elismerését várják a rabbitól. Így pl. ellenzi az énekkar bevezetését az istentiszteleteken, mivel ezt a hagyományokkal ellentétesnek ítéli.
1857-ben – a hitközség belső békéjét megőrzendő – önként nyugalomba vonul, mivel nem kívánt azoknak a kedvében járni, akik “az idők szellemének megfelelő” rabbit akartak. Búcsúbeszédében ismertette az okokat, amik erre a lépésre késztették. “Nem vagyok – mondotta – sem filozófus, sem doktor, sem hitszónok, hanem a régi értelemben vett rabbi vagyok, s nem is akarok más lenni.” Pécsről a Nagyváradon élő fiához költözik.
1867-ben, 50 évnyi folyamatos irodalmi munkásság után, adja ki élete fő művét, egy zömében talmudtudományi értekezéseket tartalmazó kötetet, melyben néhány prédikáció is helyet kapott. Lőw Izrael 1869-ben hunyt el Nagyváradon.
| Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története. Budapest, 1966, 44-45. oldal |
