Lőw Lipót: a zsidó papok mintaképe
Horváth-Balogh Attila / Zalai Hírlap
Egy kedvelt és Nagy Kanizsa lakossága előtt különösen tisztelt és szeretett egyén látogatta meg városunkat: főtisztelendő Lőw Lipót úr. E lelkesítő hír a zsidó község nagy számú elöljáróságát a vasúti állomásra buzdítá kimenni…
Lőw Lipót előbb nagykanizsai, majd szegedi főrabbi 1869-es nagykanizsai látogatásáról írt ily lelkesen a Zala-Somogyi Közlöny. A hazai zsidóság történetében új fejezetet nyitó rabbi munkásságát kései utódai sem feledhetik, nemrég kamara-kiállítás nyílt róla a Nagykanizsai Zsidó Hitközség Fő úti épületében. Ősszel pedig konferenciát terveznek és ekkor kerül sor emléktáblájának felavatására, melyre meghívnák leszármazottait is.
Lőw Lipót éppen kétszáz évvel ezelőtt született, ennek apropóján rendeztük be ezt a tárlatot Kunics Zsuzsa, a Thúry György Múzeum muzeológusának szakmai segítségével – bocsátotta előre Lévai Ibolya, a nagykanizsai hitközség alelnöke. – 1841 és 46 között dolgozott főrabbiként városunkban. A magyar zsidó papok mintaképe volt, a híres prágai rabbi, Judah Loew Becalel kései leszármazottjaként a morvaországi Czerna Horán született 1811. május 22-én. 1841-ben Szombathelyen tartotta élete első prédikációját, majd hamarosan helyettes rabbi lett itt, Kanizsán, ahol egy évvel később főrabbivá választották. Az első tudományosan képzett magyarországi rabbik közé tartozott. Hamar felismerte: a zsidóság számára elengedhetetlen az emancipáció. A magyar nyelvű igehirdetést is ő honosította meg Nagykanizsán: már 1844-től magyarul prédikált a zsinagógában. Szinte szállóigévé váltak buzdító szavai: Bátran tehát, barátaim! Honosítsa a zsinagóga a magyart, s reméljük, hogy a magyar honosítandja a zsinagógát!
(További érdekesség, hogy Magyarországon először itt szólalt meg orgona is zsinagógában.) 1846 nyarán Pápára került főrabbinak, a szegedi zsidóság pedig 1850 végén választotta rabbijává és iskolája igazgatójává. 1875. október 13-án hunyt el, munkássága azonban máig ható.
Lőw Lipót számára fontos volt dél-zalai állomáshelye, ahogy fogalmazott: Kanizsán lettem magyarrá. Az általa megkezdett, a zsidóság emancipációjáért küzdő munkát Neumann Ede folytatta, aki ugyancsak Nagykanizsán volt főrabbi 1883-tól 1919-ig. A város tehát fontos szerepet töltött be a magyarországi zsidóság fejlődéstörténetében, ön-reprezentációjában.
Amikor a magyar zsidóság hangsúlyosan megjelent a hazai politikai-kulturális palettán, az valahogy mindig Nagykanizsáról indult – tudtuk meg Toronyi Zsuzsannától, a Magyar Zsidó Levéltár vezetőjétől. – Ez különösen igaz akkor, ha arra gondolunk, hogy a Lőw Lipót által megkezdett út milyen fontos iránya lett végül a fejlődésnek. Neumann Ede is erre az útra lépett rá, s a modern szellemiséget igyekezett terjeszteni minél szélesebb körben, így levelezéseiben is, mellyel rendelkezik levéltárunk. Egyfajta szakszervezetet próbált kialakítani, amelybe igyekezett bevonni a rabbikat.
