Örökre fiatalon
Feldmájer Péter
Ma voltunk az Izraeli követségen, a Függetlenségi nap előtti napon emlékezünk meg minden évben a háború hőseire, azokra a katonákra, akik elestek a zsidó államért.
Régebben nem is tudtuk, hogy ilyen emléknap létezik. Amikor 1985-ben először voltunk Izraelben Segál Feri és Ági mesélték el miről van szó, kisebbik fiukat gyászolták. Tudod – mondta Feri, akit héberül mindenki Jichaknak hívott – az a legszörnyűbb, hogy soha sem öregszik meg, mindig huszonéves fiatal tiszt marad.
Etan a Jom Kippuri háború első napján halt meg a Szuezi csatorna partján. Mindig katona akart lenni, igazi büszke szabrénak nevelték, kiváló eredménnyel végezte az iskoláit, szinte azonnal hadnagy lett (vagy csak így emlékszem).
Afféle rokon volt, a Garai Sándor bácsi unokája. (A Sándor bácsi második felesége Magduska néni volt, aki apu unokatestvérének az első felesége volt a deportálás előtt.) A szülők elküldték a nagypapához Nagykőrösre és csak velem tudott játszani, egyidősek voltunk. Én azt hittem tudok angolul, ő meg igazán tudott, de egy kicsit éretett és beszélt magyarul is.
A teljes bejegyzés Feldmájer Péter facebook oldalán olvasható el
