Üljük meg Pészach ünnepét, tartsuk meg széder estéinket
Feldmájer Péter
„A Fáraó pedig megparancsolta egész népének, mondván: Minden fiút, a ki születik, a folyamba vessetek, s minden leányt hagyjatok életben. És ment egy férfiú Lévi házából és elvette Lévi leányát.
„Az asszony fogant és fiat szült; midőn látta, hogy szép, elrejtette őt három hónapig. De nem tudta tovább elrejteni, azért vett számára egy ládát sásból, bekente gyantával és szurokkal, beletette a gyermeket és betette a nádasba a folyam partján. A nővére pedig megállott távolról, hogy megtudja, mi történik vele.
Ekkor lejött Fáraó leánya, hogy fürödjék a folyamban, a szolgálói pedig jártak a folyam partján; és meglátta a ládát a nádas közepette, odaküldte szolgálóját és elvette azt. Felnyitotta és meglátta a gyermeket, s íme, egy síró fiú; megkönyörült rajta és mondta: A héberek gyermekei közül való ez.”. (Smoth)
A vízbe vetett zsidó gyermekek közül csak Mózes menekült meg, mert a láda megvédte őt a fulladástól. A Nílus, a nagy folyó öröktől fogva hömpölyög, viszi a vizet Afrika belsejéből a tengerbe, mióta az emberi emlékezet létezik, s amennyire tudhatjuk, ez így fog maradni a jövőben is.
Végtelen hát a folyó folyása, mint ahogy végtelen az idő rohanása is, melynek kezdete, és vége számunkra felfoghatatlan. Bennünket, embereket, népeket az Örökkévaló tett az idő folyamába, amely sodor bennünket, mint a zubogó víz, és az idők folyamán a népek, nemzetek többsége elsüllyedt, és előbb utóbb elpusztult.
Nem így mi, a zsidók, akiket az Örökkévaló megsegített, s az idő végtelen folyamába óvón helyezett bennünket. Azért, hogy el ne tűnjünk a történelem sodrában, egy szellemi ládát adott, a Tórát. Ennek köszönhető, hogy még mindig „színen vagyunk”, miközben azok a népek, amelyekkel együtt indultunk, már rég a feledés homályába vesztek.
A Tóra, a hagyományok, a hit az, amely megtartott bennünket évezredek óta, s ha nem hagyjuk el ezt a hajót, ha nem ütünk léket rajta, hogy idegen eszmények töltsék meg azt, akkor az Örökkévaló sem fog elhagyni bennünket, és itt leszünk, sodródva az idővel együtt, mint eddig, és évezredek múlva is, mindaddig, amíg el nem jő a Messiás, akit annyira várunk.
Üljük meg hát, ma és holnap Pészach ünnepét, tartsuk meg a széder estéinket, ha tudjuk otthon, ha nem, menjünk el közösségeinkbe, zsinagógáinkba. Hallgassuk meg legfontosabb történetünket, arról, hogy hogyan voltunk rabszolgák Egyiptomban, és hogyan szabadított meg bennünket az Örökkévaló a fizikai és a szellemi rabszolgaságból. Mondjuk el a Történetet saját magunknak, és beszéljük el fiainknak, hogy majd ők is elmondhassák fiaiknak.
E gondolatok nevében kívánok az egész magyarországi zsidóságnak kóser Pészachot, kellemes ünnepet, családi nyugodalmat, és pihenést.
A szerző a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke
