’Lehet a zsidókon mosolyogni, de’ – Kétféleképpen a zsidó viccekről
Bencsik Gyula / Forrás: STOP
Zsidó viccekkel kampányol az 1 százalékért az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH), mert vezetői úgy érzik, a sok feszültséggel terhelt „zsidó témát” könnyedebb megfogalmazásban kell az emberek figyelmébe ajánlani.
A STOP-nak nyilatkozó Feldmájer Péter Mazsihisz-elnök szerint mindenki döntse el maga, mennyire ízléses a pénzkérés ilyen módja.
„Grün bemegy a henteshez és azt mondja: abból a halból kérnék! Mire
a hentes: de uram, az sonka! Mire Grün felháborodottan: Nem a nevét
kérdeztem!” Többek között ez a vicc is szerepel az egyik óriásplakáton, amelyen az EMIH az adófizetők támogatását kéri, és ez a vicc olvasható a szervezet szerkesztőségünknek küldött levelének az élén is.
A levélben azt is állítja magáról az 1950-ben megszüntetett Statusquo Ante hitközség utódszervezeteként 2004-ben újraalapított EMIH, hogy mára a hazai zsidóság meghatározó erejévé vált, első számú véleményformáló vallási irányzatuk egyszerre hirdeti a zsidó vallás és kultúra évezredes értékeit és egy előre mutató, oldottabb, pozitív zsidó identitást. „Nem feladatom minősíteni egy kisegyház kampányát, nyilván a felajánlók fogják eldönteni, mennyire tartják gusztusosnak vagy gusztustalannak a néha antiszemitizmusba hajló zsidó vicceket” – mondja Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke.
Az elnök szerint az egyházi kérdések, a hitéleti megnyilvánulások nem tartoznak a vicc kategóriába. A Mazsihisz az 1 százalékot elsősorban az elesettek és szegények érdekében kéri és kívánja felhasználni, másodsorban pedig oktatási fejlesztésekre. „A mi feladatunk nem viccek mesélése, hanem a magyar és ezen belül a zsidó társadalomra háruló komoly problémák megoldása” – teszi hozzá Feldmájer. Ezt egyébként az EMIH is állítja magáról, mondván: „vannak dolgok, amikkel nem viccelünk, ez pedig a hagyomány, az oktatás, a közösség”.
Mint az EMIH levelében áll, kampányuk célja, hogy a „zsidó” kifejezésről ne feltétlenül a szorongással teli negatív emlékek és félelmek jussanak az emberek eszébe, hanem a magyar zsidó kultúra vidám, mindenki által kedvelt oldala. Ezzel a Mazsihisz-elnök is egyetért, mondván: „a viccek kipoentíroznak bizonyos olyan jellemvonásokat, amelyeket az emberek az adott csoportra nézve humorosnak tartanak, ezért helyük van a közéletben a zsidó vicceknek is, amennyiben nem antiszemita visszhangot tükröznek”.
A cikk és az EMIH-levél elején idézett vicc több általunk megkérdezett ember véleménye szerint kigúnyolja a zsidó a vallást, ráadásul nem is igazi zsidó vicc, hanem lopás. Eredetileg így szól: „A katolikus pap bemegy a nagypénteki böjtnapon az étterembe, és a csirkére mutatva halat rendel, mire a pincér rászól: De uram, az csirke. Mire a plébános: Nem azt kérdeztem, mi a hal fajtája.”
„Nagyon fontosak az anyagiak, és hogy az 1 százalékból valaki részesedni kíván, de ez csak bizonyos elvek megtartása mellett lehetséges. Lehet a zsidókon mosolyogni, de ma nincs a zsidóság olyan helyzetben, hogy ebben a kontextusban viccelődjenek vele” – állítja Feldmájer Péter Mazsihisz-elnök.
Tavaly a 2009. évi Szja. 1 százalékának a zsidó hitközségek javára jóváírt felajánlásáról az alábbiak szerepelnek az APEH 2010 szeptemberében kelt közleményében: Mazsihisz: 5 263 felajánlótól 65 835 919 forint. EMIH: 1 030 felajánlótól 10 630 833 forint.
