Újabb titkok Anna Frank történetéről
Forrás: Hírszerző
A háború után a nyugatnémet hírszerzés ügynöke és toborzóembere lett az az SS-tiszt, aki 1944-ben lebuktatta és koncentrációs táborba juttatta az Amszterdamban bújkáló német zsidó Frank-családot – írja a Focus német magazin.
A Focus hétfőn utcára kerülő friss száma részleteket közöl Peter-Ferdinand Koch hamburgi publicista új könyvéből. Ebben a szerző – amerikai levéltárakban talált bizonyítékokra hivatkozva – azt írja: Karl Josef Silberbauer SS-Oberscharführer 1944. augusztus 4-én tartóztatta le Anne Frankot, szüleit és nővérét, akik évek óta egy amszterdami raktárépületben húzták meg magukat. A náci tiszt a háború után 14 hónapig börtönben ült Ausztriában, majd 1954-ben fölvették a bécsi rendőrséghez. Később pedig a nyugatnémet hírszerzés, a Gehlen-szervezet (a mai Bundesnachrichtendienst, a BND elődje) ügynöke és toborzóembere lett.
Ebben a minőségben elsősorban egykori nácik „bajtársi szövetségeiben” keresett és toborzott ügynököket, besúgókat a Gehlen-szervezet számára. Enttarnt (Lelepleződve) című könyvében Koch részletesen bemutatja a nyugatnémet hírszerzést az egykori SS-tagokhoz fűző erős szálakat. Volt olyan időszak, amikor a nyugatnémet titkosszolgálat pullachi központjában nem kevesebb, mint kétszáz olyan ember dolgozott, aki 1945 előtt a Himmler-féle Reichssicherheitshauptamt (RSHA) alkalmazásában állott. Akadtak köztük olyan egyének is, akik halálfejes SS-osztagok tagjaiként tömeges kivégzésekben vettek részt a világháború idején a nácik által megszállt területeken – írja Koch.
A BND januárban jelentette be, hogy lehetővé teszi saját múltjának a feldolgozását, s ebből a célból betekintést enged archívumába egy történészekből álló bizottságnak. Mint Ernst Uhrlau, a BND elnöke közölte, a történészek minden dokumentumhoz hozzáférhetnek, senki nem fogja korlátozni a tevékenységüket. A hírszerző ügynökségen belül pedig munkacsoportot hoznak létre, ennek feladata lesz az akták feldolgozása. A munka nemcsak az 1956-ban létrehozott BND történetének feldolgozására terjed ki, de elődje, a Gehlen-szervezet tevékenységének átvilágítására is.
Évekkel ezelőtt már történt kísérlet a BND múltjának feldolgozására. Az a próbálkozás azonban kudarcba fulladt, mert vita támadt a kancellári hivatal és a parlament között arról, hogy milyen mélységben férhetnek hozzá a kutatók a Pullachban tárolt anyagokhoz.
A külügyminisztérium után a BND a második nagy német hatóság, amely szabad kezet ad történészeknek saját archívuma kutatásához. A külügyi tárca múltját öt éven keresztül átvilágító történészek által tavaly októberben publikált vaskos kötetből többek között kiderült, hogy a minisztérium – korábbi állításával ellentétben – távolról sem volt „az ellenállás fészke” a náci korszakban. Mi több, munkatársai túlnyomó része buzgón kivette a részét a hitleri rezsim elnyomó intézkedéseinek végrehajtásából.
