Áháre mot - Kedosim
Jom kipur: 05.09. 19:29 - 05.10. 20:39

ÖSSZEFOGLALÓ

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Proin rutrum, sapien vel interdum faucibus, nunc tortor lacinia urna, id gravida lacus mi non quam. Integer risus lacus, dignissim ut diam quis, gravida rutrum justo:

  • Vestibulum blandit molestie lectus, sed porta erat congue at.
  • Aenean feugiat hendrerit massa eget eleifend.

További magyarázatok, a szakaszhoz kapcsolódó tartalmalnk a teljes szakasz oldalán találhatóak meg.

Holokauszt-pillanat

Fekete György / Új ÉLet

Édesapa és én – áthidalva a Győr–Budapest távolságot – jobbára internetes videotelefonon beszélgetünk.


Pontosabban, ő kopog a klaviatúrán, én meg bele a mikrofonba. Gégeműtéte óta többnyire suhog-suttog, ezért a fura értekezés köztünk. Viszont még látjuk is egymást! Ősz kobakját megható néznem.

Arról faggattam, hogy annak idején a náci lágerben ugye az alkalmazkodóképesség volt a túlélés legfontosabb feltétele. Aki morgott, bármimódon elégedetlenkedett, még akkor is, ha ezt az őrök előtt szavakkal vagy nyílt mimikával nem is fejezte ki (hiszen akkor azonnal likvidálták volna), csak fogolytársai tudtak róla, nemigen maradt meg. Az illetőt már a belső háborgás, a sors szüntelen reklamálása visszafordíthatatlanul legyengítette. Fizikai sorvadása felgyorsult. Ennek pedig végzetbe forduló következményei lettek.

Apukám kilenc apai nagybácsit számolt. Az egyiket éppen így veszítette el. Együtt voltak a deportálásban, amiről – mostanában, egyik este – ezt a néhány rövid mondatot átrótta nekem. Papám nemsokára nyolcvanhárom, akkor tizenhathoz közelített (számos bizonytalansági tényezővel, hogy megéri-e). Suta kérdéseimet megelégszem Apa válaszai között kipontozással jelölni.

– Biológiai kiválasztódási kurzus volt.
– …
– Deri bácsi volt ilyen örökös sértett huszár főhadnagy.
– …
– Meg is halt, szinte a szemem láttára.
– …
– Igaz. Signum Laudis.
– …
– Odamentem. Üldögélt a sarokban, és tudta, hogy ennek a vége hamarosan az agyonverés lesz. Még kedvesen elküldött magától.
– …
– Tudod, amikor egy köpcös… Igen. Azt pont nem láttam, csak már a hűlt helyét.
– …
– Föladta. Ez a köpcös, kövér bácsi – ahogy lötyögött már a bőr rajta… Óh, szegény…
A tábor, Leitmeritz, ma Litomerzsice, nem megsemmisítésre „szolgált”. Egy hegy gyomrába telepített repülőgépgyárban dolgoztak. Ha valaki nem bírta az éhezést vagy más megpróbáltatásokat, az SS-személyzet kiiktatta. Havi ezer-ezerötszáz fő veszteség. A feltöltést megoldották. A halálvonatok hozták az utánpótlást a Magyar Királyságból…

A szerző 60 éves, a holokauszt-túlélők első követőnemzedékéből


Kapcsolódó cikkek

Categories:
Ezek is érdekelhetnek
********************
[pvt_monthly_toplist post_type="post" limit=3]
[pvt_weekly_toplist post_type="post" limit=3]
[pvt_daily_toplist post_type="post" limit=3]
Search toggle