Gondozott zsidótemető Párkányban
Himmler György / Mazsihisz
„Járják be a vándorok a földet, s aki emberi csontra lel, jelet állítson mellé” (Ezékiel 39,15).”
A párkányi izraelita hitközségi temető hosszú évek során meglehetősen elhanyagolt állapotban leledzett. Omladozó kerítés, ledőlt sírkövek, burjánzó növényzet rejtette el az egykor virágzó hitközség emlékét.
Nem lévén már zsidó közösség a városban, néhány éve a Párkány és Vidéke Kulturális Társulás vállalt gondnokságot a temető fölött, aminek köszönhetően megszűntek a méltatlan körülmények és a temető teljesen megújult. A társulás kezdeményezésére a város két évvel ezelőtt saját költségén teljesen felújította a sírkert Bem utca felőli kerítését, majd a közmunka-program keretében megtisztíttatta a temetőt a bozóttól. Ez év novemberében pedig a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Gazdasági Igazgatósága anyagi támogatásának köszönhetően helyreállításra kerültek a ledőlt sírkövek.
A mintegy 50 ledőlt síremlék visszaállítását Sindár György helyi kőfaragó vállalta igen kedvező áron, amiért külön köszönet illeti őt. A párkányi szakember emellett pótolta a kerítés hátsó részének hiányzó fedőlapjait és felújította Wertner Mór sírfeliratát is. A jeles történész és genealógus a 20. század elején Párkányban élt és alkotott. Emlékét emléktábla is őrzi a város főutcáján, amelyet szintén a társulás emeltetett 1996-ban – halálának 75. évfordulóján – egy Wertner emlékkonferencia alkalmával, amelynek kapcsán emlékkönyvet is megjelentetett a konferencián elhangzott referátumok közreadásával.
p__rk__nyzsid__temet___2.JPGTalmudi előírás szerint a temetőt mindig a városon kívül kell elhelyezni, a lakott település szélétől legalább ötven rőfnyi távolságban. Párkányban viszont a temető elhelyezése után a város terjeszkedett, így ma az város szívében található. Párkányban két parcellán vannak eltemetve zsidók, mindkettő a Bem József utcában található, éspedig annak bal és jobb oldalán
A régebbi ortodox temetőt 1870-ben alapították, de sírköveket nem találni benne, azokat ugyanis a háború utáni években áthelyezték az elkerítetlen területről a szemközti temetőbe, ahol a 38 sírkő betonalapzatba foglalva külön sort alkot. Legtöbbje tardosi vörös mészkőből készült, rajtuk héber, magyar és német feliratok olvashatók.
Az 1893-ban kerítéssel védett neológ temető Schrank Salamon hitközségi elnöksége idején létesült. A temetőben 216 sírkő található, amelyek között több egykori jeles párkányi személyiség síremlékei találhatók, így például Haar Adolfé, aki a Chevra Kadisha nagytiszteletű elnöke volt, vagy a Renner, Schiller és Frankl családok síremlékei, akik a helyi ipar és kereskedelem jeles képviselői voltak.
Az 1831-ben készített vármegyei összeíráskor Párkánynak hét zsidó felekezetű lakosa volt. A párkányi zsidóság régebben az esztergomi hitközséghez tartozott, de 1870-ben önállósították magukat és saját hitközséget alapítottak. Az 1900-as népszámláláskor a lakosság 12,5%-a volt zsidó, szám szerint 356, míg 1910-ben 329. Az első világháború után mintegy 400 zsidó élt a városban. Ekkor Leopold Stein volt a hitközség elnöke.
Az 1920-as évek elején ötosztályos zsidó iskola nyílt a városban, amelyben magyar nyelven folyt az oktatás. 1926-ban avatták fel a 300 férőhelyes neológ zsinagógát (ma szabadidőközpont).
1944 márciusában 335 zsidó élt a városban (107 család). 1944. június 6-án 336 párkányi és 260 környékbeli zsidót hurcoltak el innen Auschwitzba. Közülük 220-an soha nem tértek vissza. Nekik a városközpontban emelt háborús emlékmű állít emléket. A helyi emlékezet mindössze 23 visszatérő személyt tart számon.
A visszatértek, a hitközség újraszervezésén munkálkodtak. A háború utáni években mintegy 100 zsidó élt Párkányban, de közülük sokan alijáztak és csak néhányan maradtak egykori szülőhelyükön, akikből ma már szinte senki sem él. Olykor-olykor azonban megnyílik a temető kapuja, hogy a távoli leszármazottak tisztelegjenek az ősök emléke előtt és elmondjanak egy Kaddist sírjaik fölött.