Zsidó írók és művészek a magyar progresszióban
Forrás: MTI
Hernádi Miklós szociológus a könyve minden jelentősebb zsidó származású írója vagy művésze mellé képzeletbeli pluszjelet illeszt: az összeadás, az együttes számbavétel jelét, mert az illető író vagy művész kitéphetetlenül része a modern magyar műveltségnek
Zsidó írók és művészek a magyar progresszióban 1860-1945 címmel jelent meg szociológiai kötet; Hernádi Miklós író, szociológus munkáját szerda este mutatták be Budapesten.
Hernádi Miklós elmondta, hogy nemcsak írókkal, irodalmárokkal, hanem egy fejezetben a képzőművészekkel is foglalkozott a Noran Libro Kiadó által gondozott könyvében, mégpedig olyan választás alapján, hogy az illető legyen zsidó, de ne kizárólag felekezeti kultúrában mozogjon és hozzájárulása a progresszióhoz legyen jelentős.
Nem tagadva a „felekezeti” zsidó műveltség értékeit, Hernádi Miklós könyve csak a magyar összműveltség számára alkotó, azt előrelendítő zsidó írók és képzőművészek teljesítményét mérlegeli. Köztük van Kiss József író, Ignotus, a Nyugat című folyóirat alapítója, Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Karinthy Frigyes, Gellért Oszkár, Szomory Dezső és Füst Milán.
1920-ban jött az újabb nemzedék, van, aki túlélte és van akit elpusztítottak a holokauszt idején, köztük Radnóti Miklóst, a költőt és Bálint György írót, újságírót, aki a szintézist jelenti az előző korszak nagyjaival és hozzájárulása a magyar progresszióhoz kiemelkedő – hangsúlyozta Hernádi Miklós.
Ami a képzőművészeket illeti, a szerző elemezte Fényes Adolf, Bihari Sándor, Iványi Grünwald Béla, Telcs Ede munkásságát. Megállapította, hogy az 1909 és 1918 között működött Nyolcak, a legjelentősebb avantgárd művészcsoport nyolc tagjából hatan zsidók voltak.
1920 után legtöbbjüknek az emigráció következett, távozott többek között Moholy-Nagy László és Tihanyi Lajos. Farkas István festőművész elment ugyan, de apja halála miatt hazajött és 1944-ben Auschwitzba hurcolták, ott halt meg. Vajda Lajos nem volt tagja a szentendrei művésztelepnek, de nagy hatással volt az ott alkotókra.
A kérdésre, hogy listáz-e ez a könyv, a szerző azt válaszolta, hogy érvelve, elemezve, de tagadhatatlanul listáz, csak merőben másként, mint a szélsőjobboldal akár a két háború között, akár a rendszerváltás óta.
A kötet tekinthető válasznak arra a szélsőjobbos vádra, miszerint a zsidó alkotó nem képes zseniális művek létrehozására és neve mellé mínuszjel, a kizárás jele kerül. Emiatt van az, hogy a zsidó származású alkotóknak kétszer jobbnak kell lenniük a nem zsidóknál, hogy elfogadják őket és munkájukat.
A szerző a könyv minden jelentősebb zsidó származású írója vagy művésze mellé képzeletbeli pluszjelet illeszt, az összeadás, az együttes számbavétel jelét, mert az illető író vagy művész kitéphetetlenül része a modern magyar műveltségnek.
Hernádi Miklós 1944-ben született Budapesten, az ELTE angol szakán szerzett diplomát, később a szociológia akadémiai doktora címet is megszerezte. Munkatársa volt az Élet és Irodalom című hetilapnak, a Valóság című folyóiratnak, a Gondolat Kiadó társadalomtudományi szerkesztője volt. Ő készítette többek között a Közhelyszótárat (1976), a Válni veszélyes! Családbomlás Magyarországon (1989) című tanulmánykötetet, fordításai közül emlékezetes a Murphy törvénykönyve című munka.
