„Ez a hang a szívekhez szólt”
Emléktáblát avattak a szeptemberben elhunyt nemzetközi hírű Kossuth-díjas operaénekes, Polgár László tiszteletére csütörtökön a Dohány utcai zsinagógában.
polgáremléktábla_2_1.JPGA táblánál nyitottak egy emlékkönyvet, valamint az emlékezés köveit és virágait is elhelyezhették a megjelent családtagok, barátok, tisztelők. Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány elnöke felidézte, hogy egy évvel korábban együtt készültek Polgár Lászlóval a zsinagóga fennállásának 150. évfordulóját ünneplő hangversenyre. Megrendülten emlékezett arra, hogy az énekes fiatalon gyakran énekelt a templom kórusában, amire mindig büszke volt.
Horváth Ádám, a Magyar Állami Operaház Budapest miniszteri biztosa arról beszélt, hogy a műfajjal, az intézménnyel 1985-ben egy Fidelio-előadáson találkozott először. Polgár Rocco szerepét énekelte, alakításának hatása egész fiatalságát meghatározta. „Nekem Polgár László volt az éneklő isten” – jelentette ki. Meggyőződése, hogy nemcsak őt, hanem más fiatal tehetségeket is Polgár László példája hívott a pályára, többen most a dalszínház fontos szereplői – jegyezte meg. „Amikor miniszteri biztosként először léptem be az Ybl-palotába, először őt hívtam fel telefonon, hogy tanácsot adjon, jöjjön. Sajnos már nem vette fel. Nagyon fog hiányozni” – mondta.
„Hálával és énekhanggal adózzatok Istennek” – idézte az írást Frölich Róbert főrabbi, hangsúlyozva: Polgár László maga volt a hang, saját és a mások álmát teljesítette be, ahányszor csak fellépett a Dohány utcai zsinagógában. Itt kezdődött énekesi pályafutása, és itt közeledett a végéhez, majd halálával váratlanul megszakadt. Ez a hang a szívekhez szólt, ezért is szerették őt oly sokan. Önmaga volt akkor is, amikor szerepet játszott és őszinte akkor is, ha az őszinteség nem divat – emelte ki a főrabbi. „Reméljük, hogy lelke bevésetik az örök élet tábláiba” – zárta szavait.
Az emléktáblát Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke leplezte le.
Az 1947. január 1-jén Somogyszentpálon született Polgár László a Budapesti Zeneművészeti Főiskola elvégzése után 1973-tól a Magyar Állami Operaház magánénekese volt. 1991-ben fogadta el a Zürichi Operaház felkérését, és a társulat tagja lett. Rangos szakmai kitüntetések mellett 1990-ben megkapta a Kossuth-díjat. 1997-ben beválasztották a magyar halhatatlanok közé. 1999-ben elnyerte a Grammy-díjat A kékszakállú herceg vára 1998-ban kiadott CD-jén nyújtott teljesítményéért. (MTI)
