Schwartz Mór végzetes hibája
Kardos Péter / Új Élet
A rendszertől a váltásig a Síp utcában (8. befejező rész)
Kőbánya, majd a Dózsa körzet főrabbija (70-es évek), aki tudásban magasan a Kolléga fölött állt, rendszeresen részt vett a havonta tartott rabbisági ülésen. Amikor avatásunk után megjelentünk debütálni, ő épp egy tudományos témában értekezett, majd egy mellékmondat közben ránk nézett, és azt mondta: most, hogy így felhígult a rabbiság… Nem lehetett haragudni rá. A végén még sajnáltuk is. Mármint egy meggondolatlan cselekedete végén.
Történt pedig, hogy a főrabbi úr útlevelet kért valamelyik rokonához Belgiumba. El is utazott, majd a legközelebbi rabbisági ülésen a Kolléga elmondta, hogy a Schwartz kolléga mit művelt, hogyan élt vissza a Magyar Népköztársaság bizalmával, majd rövid hatásszünetet tartott. Meg voltunk győződve, hogy disszidált, hiszen már az is feltűnt, hogy „kollégaként” aposztrofálta, míg addig „kedves Móric” volt…
Miután konstatálta, hogy szemünket mindnyájan rávetjük, ő is ránk szegezte tekintetét: a kolléga, képzeljék el, átment – engedély nélkül – Hollandiába is!!! Vannak bocsánatos bűnök és megbocsáthatatlanok. Ez az utóbbiak kategóriájába tartozott. Útlevelét bevonták, és többet nem is utazhatott.
Pánik a Síp utcában
Elérkeztünk a rendszerváltás küszöbére. Akkor ezt a szót nem használták, a rendszer megreformálásáról beszéltek. Odakint! Itt bent 1988 végén a BIH és a MIOK összevont közgyűlésén az ÁEH küldötte még meghallgatta a szónokokat. Ő minden alkalommal elégedetten nyugtázta a nyitó- és záróimák szövegét, amelyeknek szerkezeti felépítése nagyjából egyforma volt: a) idézet a hetiszakaszból; b) hála a vallás- és lelkiismereti szabadságért, amelyben élhetünk; c) elmaradhatatlanul a béke kívánsága közelinek (nekünk) és távolinak (Izrael?) egyaránt. Ez utóbbit legfeljebb csak gondolhattuk, nem biztos, hogy az ÁEH delegáltja is erre gondolt…
A rendszer akkori Síp utcai kegyeltjei nehezen vették tudomásul, hogy véget ért egy világ, azaz az ő világuk is. S mivel mi sem tetszettünk forradalmat csinálni, így aránylag békésen zajlottak az események.
Tehát ott ülünk a Díszteremben, és körülnézve látjuk a képviselő-testület tagjait. Az összetétel pontosan ellenkezője a jelenleginek. Több mint kilencven százalékuk holokauszt-túlélő, ma pont fordított az arány.
Szóval a Díszteremben azt halljuk, hogy a nagy tekintélyű vezető főrabbi felmegy az emelvényre, és „paposan” ugyan, de kilátásba helyezi a vezetés leváltását.
Puccsot szervezünk, főrabbi úr? – kérdezi a Síp utca egyes számú vezetője, az addigi kulcsfigura. Na, ilyen még nem hangzott el e falak között, pedig ezek a falak még Adolf Eichmannt is hallották.
Végjáték
Az ÁEH megreformált vezetősége egy (1!) héttel a hivatalos megszűnése előtt összerántotta a rabbiságot, és a közös jövőt tervezgette. Új alapokra helyezzük kapcsolatainkat – közölte Sarkadi Nagy Barna, az új elnök, de mi nem tudtuk, mit ért ez alatt. Az eddigi besúgók lesznek a besúgottak? Szerepcsere? Vagy ténylegesen reformmegoldás születik? Ismétlem: mindez egy héttel megszűnésük előtt!
Az udvaron összefutok az akkori (utolsó) MIOK-elnökkel, aki kezét morzsolgatva, aggodalommal telve kérdezi: Mi lesz most, főrabbi úr? Jön a fasizmus? Kérdései nem voltak ördögtől valók. Egyrészt rendszeresen hallgatta a rádió Vasárnapi Újságját, amelyben a volt drámaíró akkor még rendhagyónak számító antiszemita jegyzetei borzolták a kedélyeket, másrészt a zsidók féltek.
Közben megalakult az első zsidó civil szervezet, amely előszeretettel (no jó, nem szeretettel) foglalkozott a Hitközséggel. Hogy kiszolgálták a rendszert. Hogy elárulták a magyar zsidóságot. A megkritizáltak így védekeztek: ha nem mi, akkor mások tették volna. Az igazsághoz tartozik, hogy ezen civil szervezet hangadóinak többsége akkoriban tudta meg, hogy zsidó… Frusztrált időben frusztráló információ. Ez persze cseppet sem rontotta jobban a légkört az országosnál. Innen indul a magyar zsidóság legújabb kori története.
A zsinagógákban felállítják a magyar és az izraeli zászlót. Kevés olyan esemény van, amelyen ne hangozna fel a Hátikvá. A diplomáciai kapcsolatok helyreállítását követően az izraeli nagykövetre úgy bámulunk, mintha más bolygóról jött volna. Az Új Élet, amelyet egykor a Pravda magyar fordításának neveztek, most ivrit-tanfolyamokat hirdet, az első „szabad” szám címlapján az izraeli címerrel jelenik meg. És nincs telefon, behívás, bölcsességre való hivatkozás…
Izraeliták voltunk, zsidók lettünk
Megtörténik a szervezeti átalakulás. MIOK (Magyar Izraeliták Országos Képviselete) helyett Mazsihisz, BIH (Budapesti Izraelita Hitközség) helyett BZSH. Nem egyik napról a másikra történik mindez, egy ideig a régi és az új vezetés együtt próbál dolgozni, de az idő (és az események) gyorsulásával az egykori főfunkcionáriusok visszavonulnak, körzeti elnök, igazgató főorvos, JOINT-dolgozó lesz belőlük.
