Erdély visszacsatolása: országhatártól a pakli kártyáig
N.G.M. / Forrás: Népszava
Nem vigadni és nem gyászolni – Závada Pál pontosan írta le megnyitó beszédében Visszacsatolás – Észak-Erdély 1940 című kiállítás önkritikus történelemszemléletét.
A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) 70. évfordulója alkalmából rendezett tárlat a Centrális Galériában magyar és román történészek közös munkájaként tucatnyi írásos dokumentum, fénykép és korabeli tárgy alapján ad átfogó képet, milyen visszhangja volt a döntés, illetve a magyar hadsereg észak-erdélyi bevonulásának a két ország sajtójában, illetve értelmiségi köreiben.
A kurátorok (Mink András, L. Balogh Bénivel és a kolozsvári Ottmar Trasca) eredeti dokumentumok alapján dolgoztak, köztük most először látható amatőr felvételekkel. Ezek némelyike rendkívül kifejezően villantja fel a felhevült eufória állapot súlyos ellentmondásosságait: az egyik képen a városba bevonuló hadsereg mellett, magyar, illetve horogkeresztes zászló előterében egy erdélyi rabbi beszél közönségéhez – lelkesen. A paradox helyzet később tragédiába torkollott: a visszacsatolás nyomán az erdélyiekre is kiterjedt a II. zsidótörvény hatálya, ennek nyomán hetek alatt több száz zsidó értelmiségi, orvos, tanár, mérnök, lapkiadó, vállalkozó vesztette el az állását, és később több tízezren váltak a náci haláltáborok áldozatává.
Történészi értékeléssel nem találkozunk a tárlaton, amely összességében a 70 évvel ezelőtti kora ősz tébolyát és elvakult manipulációit adja át leginkább a ma emberének. Revizionista kártyapakli, „Nem, nem, soha” – feliratú szódás szifon villantják fel a 30-as évek politikai hatással bíró tárgykultúráját, de találkozhatunk erdélyi nemzetiségi térképet közlő román újságrészlettel – szinte alig észlelhető magyar kisebbséggel.
Elvakultság ott is, itt is: egy rendkívül érdekes, 80 perces filmmontázson megismerkedhetünk az Ördögkúton (ahol gondatlanságból felrobbant egy hadijármű, de a magyar katonák a Vasgárdának tulajdonították a merényletet, így bosszúból 80 románt megöltek a faluban) történt tragédia különböző aspektusú értelmezésével. A felidézett események sűrűsége – a szervezők reményei szerint – a higgadt és józan nemzeti önértékeléshez és múltszemlélet felé segíthet.
