„A vétkes térjen meg az Örökkévalóhoz, és vallja meg bűneit!”
Szlichot – bűnbánó imák
A Talmud így ír: „Az Örökkévaló beburkolózott, mint egy előimádkozó és megmutatta Mózesnek a (Szlichot) imarendet, mondván: amikor a zsidók vétkeznek előttem, mondják el ezen imákat és én megbocsátok nekik…”
Szlichot – könyörgő imák, legtöbbjük középkori poéták művei. Elul hó utolsó hetében mondjuk ezeket a könyörgéseket.
Az újévi felkészülés részeként bűnvalló imákkal tisztul meg a zsidóság. Ilyenkor a hívő korán kel, számot vet az elmúlt év alapján, megbánja a rosszat és fogadalmakat tesz. Szokás ilyenkor énekkel, itallal és étellel felkészülni az imára, de a szlichot alatt böjt is szokta erősíteni a bűnbánatot.
A szlichot tulajdonképpen nem csak egy nap, hanem egy felkészülési időszak a Ros Hásánára. Elul hónap utolsó szombatja hagyományosan a Szlichot, bocsánatkérés fohászainak kezdete (amely idén szeptember 4-ére esik), de a szefárd zsidók már elul elsején (ros chódes) elkezdik a szlichot-imák mondását és egészen az újév beköszöntéig folytatják.
Szlichotkor szokás meglátogatni a temetőket (kever avot – sírok látogatása) is, emlékezve a mártírokra és elhunyt rokonokra.
Magyarországon vasárnap hajnali gyászünnepséggel szokás megemlékezni a temetőkben. A korai alkalom többnyire énekkel (kórus és szóló) és ünnepi beszéddel, vagy beszédekkel kezdődik, amit közös Kádis követ.
Az eseményt a halottakról való megemlékezés zárja, melynek során meglátogatják a zsidóság fontos emlékhelyeit is, például a Munkaszolgálatos-emlékművet, esetleg egyéb fontos sírhelyeket a (Kozma utcai) temetőben.
Tsuvá – megtérés
Szlichotkor előtérbe kerül a megtérés (tsuvá) gondolata, hiszen a közelgő napokban dől el az elkövetkező évben várható sors. Tulajdonképpen ez lényege a zsidó újévnek is.
A megtérés nem merül ki csupán az imák és fogadalmak mondásában, az emberek ellen elkövetett bűnökért a sértettektől bocsánatot kell kérni, és (ha lehetséges) a bűnt jóvá kell tenni – ahogyan ezt a Tóra tanítja.
