„Hallgass tehát az Örökkévaló, a te Istened szavára”
Jó szombatot, Shabat Shalom
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:18 óra, az ünnep kimenetele: 20:22 óra
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:18 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 20:22 óra után
A Tórából ezen a héten a „KI TÁVÓ” Hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy mondat a Hetiszakaszból:
„E napon parancsolja neked az Örökkévaló, a te Istened, hogy megtedd a törvényeket és rendeleteket; őrizd meg és tedd meg azokat egész szíveddel és egész lelkeddel.” (Mózes 5. 26.16.)
KI TÁVÓ (5 Mózes 26:1–29:8.)
Mostani hetiszakaszunk nem a legkönnyebben befogadható szövegeket tartalmazza.
Átkokat, feddéseket olvasunk, a talmudi indoklás (Megila 31b) szerint: „Ezra elrendelte Izrael számára: a Misne Tóra (a Tan megismétlése, Mózes ötödik könyvének gyakran használt elnevezése) átkait olvassák Ros Hásáná előtt, hogy fejeződjön be az év (és) valamennyi átka”. Ezeket az átkokat helytelen tettekkel lehetett kiérdemelni. Jelen írás természetesen ezzel is foglalkozik, azonban valós célja rávilágítani arra, hogy a legnagyobb bajt nem feltétlenül tévedéseink, hibáink, bűneink okozzák, sokkal inkább a cselekedetek hiánya. Szakaszunk legkeményebb részét e szavakkal vezeti be a Tóra:
„És ha nem hallgatsz majd Örökkévaló Istened szavára, hogy megőrizd és megcselekedd minden parancsolatait és törvényeit, melyeket én ma neked parancsolok, akkor jönnek rád mindezen átkok és elérnek téged.” (28.15.).
A Tórában két helyen olvashatunk feddéseket, Mózes III. könyvének végén, ahol a tocháchá mondatai többes számban állnak, illetve ezen a helyen, ahol egyes számban. Bölcseink természetesen megmagyarázták a különbség okát. A Bechukotáj szidrában található feddések az I. Szentély pusztulását előidéző vétkekre vonatkoznak (BT Joma 9b: bálványimádás, szexuális kicsapongások, vérontás bűne). E bűnöket többnyire csoportosan követték el, ezért fogalmaz a Tóra többes számban. A második tajcheche (ez kedvesebben hangzik, de sajnos ugyanaz) a II. Szentély lerombolásának tragédiájához kapcsolódik, melynek legfőbb kiváltó oka a zsidó nép tagjai között lévő gyűlölködés (szinát hinám) volt. A pusztulás idején (i.sz. 68) őseink egyáltalán nem törődtek a közösség problémáival (jé, ilyen is volt?), ezért a párásá feddései egyes számban vannak, hogy az olvasót figyelmeztessék egyéni felelősségére.
Mindkét Szentély pusztulását diaszpóra (számkivetettség, gólesz) követte, melynek kapcsán a Rámbán (Náchmánidész, 1194-ben született) megjegyzi: az első esetben rövid, mindössze hetven évig tartó gólesz (számkivetettség) lett Izrael osztályrésze, a második viszont jóval hosszabb, hiszen napjainkban (sőt 5770-ben) is tart még. Mose Avigdor Amiel, Antwerpen és Tel Aviv egykori rabbija ennek kapcsán elemezte a két tocháhá eltéréseit. „Vallási bíróság (bét din) két esetben szabhatott ki botütést büntetés gyanánt: ha valaki áthágott egy tiltó parancsolatot (bálványt készített), vagy ha nem volt hajlandó teljesíteni egy tevőlegest (tfilint tenni). A tiltó micva áthágója minden esetben 39 botütést kapott, míg a parancs teljesítését megtagadót addig ütötték, míg abba nem hagyta az ellenállást, és hajlandó volt végrehajtani a micvát, vagyis kaphatott egy, de akár száz botütést is, kizárólag rajta múlt, hogy meddig verik. Az első esetében minden csapással közelebb került az engeszteléshez, azonban a tétlenségével vétkező minden ütéssel egyre jobban magára vonta I-sten haragját, hiszen véget vethetett volna a fájdalmas folyamatnak, csak makacssága okozta a testi fenyítés folytatását”.
A korábban említett átkok egyike a bálványimádóknak szól: „Átkozott a férfi, aki készít faragott képet vagy öntött bálványt” (27.15.). A – készít – kifejezés jövő időben áll, meg is kérdezték mestereink: a többi átokhoz (27. 16-25) hasonlóan miért nem jelen időben?
Bölcseink szerint a világban fellelhető összes vétek után akkor jár büntetés, ha elkövetjük azt, ugyanakkor nem büntetendő, ha csak gondolatban vétkezünk. Kivételt képez a bálványimádás, mert ott az elméleti, illetve a gyakorlati megvalósítás egyaránt bűnnek számít.
Mindezt elfogadva joggal gondolhatnánk, hogy csak tetteink számítanak, és ha kellő körültekintéssel élünk, akkor nem történhet semmi baj, elvégre gondolataink tiszták (legalább is nem jár értük büntetés), nem imádunk bálványokat. Azonban Ráv Amiel alapján kiegészíthetjük az elkövethető hibák listáját a tétlenség bűnével is. Igaz ugyan, olykor – az ember legbanálisabb, legesetlegesebb döntései – szörnyen és felfoghatatlanul aránytalan következményekkel járnak, de az I-stenbe vetett hitünk egyetlen értelmezhető megnyilvánulásaként újra meg újra vállalva a kockázatot gondolkodnunk, döntenünk és cselekednünk kell.
Darvas István rabbi / OR-ZSE
„Midőn bemégy” – Kánaán országába, akkor a föld zsengéjéből népünnepély keretében vinni kellett egy kosárkával a jeruzsálemi Szentélybe. A valóságban a hét kiemelt növény (búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajfa, és méz /datolyaméz/) tizedét adták át a papnak gyönyörű ima kíséretében. „Vándor arámi volt az atyám, lement Egyiptomba. Mint jövevény élt ott, csekély számban és ott nagy, hatalmas, és nagyszámú nép lett…”
A szöveg valószínűsíti, hogy más áldozások bemutatása is imákkal volt egybekapcsolva. A Szidra áldásokat és átkokat is tartalmaz. „És lesz, hogyha hallgatva hallgatsz az Örökkévaló szavára, áldott leszel a városban és áldott leszel a mezőn. Áldott lesz méhednek gyümölcse, és földed gyümölcse.” Választani lehet az életet, az áldásokat.
Hosszú sorok sorolják a retorziókat, az intelmeket. Mi találjuk meg a követhető utat, amelyet Mózes össze is foglalt számunkra. „Őrizzétek meg tehát a Szövetség szavait és tegyétek meg, hogy boldoguljatok mindenben, amit cselekesztek „
Deutsch Gábor / OR-ZSE
