A jing-jang formáival csalogatja a látogatókat az izraeli pavilon Sanghajban
Forrás: Építészfórum
A magyar pavilon árának négyötödéért megépült és fél évig üzemeltetik az izraeli pavilont. Igaz, ez a mintegy kétmilliárd forintnak megfelelő összeg sem kevés a nemzeti büszkeség oltárán, de az izraeliek úgy ítélték meg, hogy Kína van annyira fontos piac, hogy az azon való megjelenés megér egy ilyen reprezentatív bemutatkozást.
Haim Dotan építész édesanyja Kínában született, így alkalma volt közelről megismerni a kínai lelkivilágot, a kulturális hangsúlyokat. Olyan bemutatóteret tervezett, amely képes megszólítani a közönségét, amely térbeli jing-jang formáival csalogatja a látogatót, nappal és alkonyatban is kitárulkozik a szemlélő előtt éppen annyira, hogy az érdeklődést felkeltse.
Kintről, mint átmeneti téren, egy narancsligeten keresztül, fedett, kacskaringós úton jutunk be a belső kiállítótérbe. Először térbe és időbe helyezik a szemlélőt, hiszen Kínából nézve Izrael nagyon aprócska ország és nagyon messze van. Viszont az időtengely rokonná teszi a kínaival – az évezredes hagyomány, ha távoli is, ismerős egy kínainak.
Mint ahogy Einstein is az, bár ő sosem élt Izraelben, de hagyatékát a zsidó állam őrzi.
Az ismert arctól aztán lehet már indítani az izraeli technológiai színvonalat, a sivatag mezőgazdasági hasznosítását, az épített és a természeti környezet szépségeit felvonultató képsorokat.
Információ dől a falakról, könnyen felfogható, érzelmileg motivált információ – több, első lépésben aligha szükséges.
