A templom fenséges terében ezrek hallgatták az éjszakai orgonaszót
Gál / Új Élet
Helyszíni tudósítás Múzeumok Éjszakájáról, a Dohány utcai zsinagóga előtti Herzl térről és környékéről a szombat kimenetelétől, hajnali 3 óráig.
„A séta vége aztán, már közel az éjfélhez, a Dohány utcába vezet. Ha addig azt mondtuk, „kiemelkedően magas az érdeklődés”, most úgy kell fogalmaznunk: „elképzelhetetlenül nagy a tömeg”. A rendezvényhez tavaly csatlakozott zsinagóga előtt hosszú sor kanyarog, odabent pedig, a templom fenséges terében ezrek hallgatják az orgonaszót.” (N. K. J. / NOL)
Sajnálom, hogy nem rendelkezem légi felvétellel, mert az mutatta volna meg igazán szívet gyönyörködtetően és valóságot tükrözően a sokszorosan tekeredő-kígyózó kíváncsi sort, mely bebocsátásra várt.
muzeumokejszakaja_2.jpgAz eseménysorozat „formabontó”, de akár hagyományteremtőnek is beillő szombatbúcsúztatóval, melyet máskor csak a zsinagógák vagy a zsidó otthonok falai között láthatunk, „mindenki Havdolójával, kezdődött, melyen Fröhlich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija, fia, Benjamin, valamint Szilágyi Gábor kántor mutatta meg az érdeklődő közönségnek, hogyan is válik el a szombat ünnepe a dolgos hétköznapoktól.
Ezután több helyszínen, párhuzamos időpontokban zajlott a számtalan program. A Jewinform pavilonjai és a Wesselényi 7. szám előtti gyertyafénnyel megvilágított szegmens, a „Séták a pesti zsidónegyedben”program (Zachor Alapítvány) regisztrációs asztalkái voltak a leglátogatottabbak az első két órában. Innen indulva az önkéntesek, mintegy 20 fős csoportokkal 40 perces kis túrát tettek a Rumbach S. –Király, Holló- Kazinczy- Dob utca útvonalon, s korrekt magyarázatokkal kiegészítve történeti áttekintést tudtak nyújtani a kíváncsiaknak. A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógába érkezőket meglepetés zenei programokkal is várták a szervezők Bárdos Hanna egymaga beénekelte a hatalmas teret, és a Szól a kakas már úgy hangzott, mintha nem csak ő, de egy kisebb kórus énekelte volna, valamint Budai Miklós csodálatos szefárd muzsikával varázsoltja el az éjszaki barangolókat.
Ha már a Hősök Temploma, akkor innen értelemszerűen választottam a II. emeleti Goldmark Teremből leválasztott kis részt, ahol fotókiállítást, vetítést láthattak, maketten bemutatott előadást hallhattak az érdeklődők a budapesti zsidónegyedről.
Visszasétálván a Herzl tér felé, jó volt látni, milyen sokan álltak meg egy pillanatra emlékezni, s fotózni a csodaszép fát, az Emánuel Emlékparkban. A téren mozdulni sem lehetett a tömegtől, a zsinagóga előtti beléptetésnél fegyelmezett százak várakoztak, hogy megnézhessék Magyarország és Európa meseszép kincsét, a Zsinagógát, és kicsit megpihenve, kinyitva a szív zsilipjeit élvezzék Lisznyai Mária és Tóth József orgonajátékát.
A rövid hangversenyt követően 150-200 fős csoportoknak önkéntesek, felkészült „idegenvezetők” (például a Zachor Alapítvány tagjai, Fröhlich Kati, Polyák Ágoston, Gáti Péter) mutatták be a zsinagóga szépségeit.
muzeum_illusztracio.JPGA zsinagóga előtti térségen felállított színpadon a Fellegini Multikulti Bulizenekar, „Világzenei éjszaka” címmel adott programján belül óriási „etnozenei bemutatkozás zajlott, az irányzatok egymást követve léptek a színpadra. Valóban a világ bármelyik pódiumán megállta volna a helyét például az afrikai dob-duó(Mbaye Ndiaye), a hagyományos kínai hangszeren (guzheng) játszó koloratúr-szopránt éneklő Cseng Jü is, de hallhattunk és láthattunk kiváló előadásban flamenco, örmény, roma, arab, balkáni muzsikát is.
A térről nem kis fáradsággal átjutva a tömegen a Zsidó Múzeum program együttesét választottam. Már a bejáratnál macesszel, és autentikus, ebből készíthető étkek receptjeivel kedveskedtek az intézmény munkatársai, majd a kényelmes liftet választva, egy kis időre csatlakoztam az első emeleti állandó kiállítást bemutató idegenvezető csoportjához. A második szint bővelkedett látni és tennivalóban. A „Zsidó Szőnyeg” címet viselő, közelmúltban megnyitott fantasztikusan szép és műfajában egyedülállót nyújtó tárlatot az Első Pesti Szőnyegtársaság elnöke, és a múzeum kurátora mutatta be az érdeklődőknek.
Ugyanezen az emeleten szefárd zenei aláfestést gitárral-énekkel Budai Miklós nyújtott. A belső termekben Radnóti Zoltán rabbi fogadta a kíváncsiakat, kérdésemre elmondta, az első órában mintegy ötvenen szerették volna nevüket héberül leírva begyakorolni, és érdeklődtek a héber nyelv története iránt is. A kézműves foglalkozás ügyes kezű felelősei a Havdala „eszközeinek” elkészítésére törekedtek, Gyárfás Katalin és a Berzsenyi Dániel gimnázium diákjai ördögi ügyességgel, origami technikával varázsolták a látogatók, érdeklődők elé a hagyományos fűszertartót, fonalak felhasználásával pedig a csavart gyertya vált láthatóvá-tapinthatóvá. Pár méterrel arrébb Kvíz játék zajlott, tesztlapok helyes kitöltése után sorsolás döntötte el az értékes díjak (könyvek) nyerteseit.
Ha pedig a sok látvány hatására megéhezett valaki, a téren lehetőség volt a Carmel étterem büféasztalainak kóser választékából fogyasztani. Természetesen ezen a napon sem feledkeztek meg a programszervezők a nehéz helyzetbe került emberekről, az árvíz során ellehetetlenült családokról. Számukra, a Magyar Vöröskereszttel együttműködve gyűjtést szerveztek a Dohány utcai zsinagóga előtt.
Micsoda éjszaka volt, kora hajnalban a kipihentebbek, a ráérősebbek még rótták a különféle helyszíneket, láttak, tapasztaltak, ismeretekkel gazdagodtak. A cikkíró (is) csak remélni tudja, hogy a szívek megnyíltak, a bepillanthatóság eloszlathatott téves információkat, esetleges rossz beidegződéseket.
Illesse köszönet a valóban igen sokoldalú programsorozat valamennyi látható és nem látható szervezőjét, és az önkénteseket.
Bővebben az éjszakáról az Új Élet következő számában olvashat
