Auschwitz: vágytuk a halált
B.D. / Forrás: FigyelőNet
… „nem voltam képes hallgatni, hogy hogyan sikoltoznak és jajgatnak a szerencsétlen gyerekek, akiket megölni vittek” … „énekelni, táncolni és zenélni kellett, miközben néhány méternyire beláthatatlan sorokban mentek az emberek ártatlanul a szörnyű halálba” … „a ruhák között találtunk halott gyermeket, melyek a gázban pusztultak el és csak véletlenül maradtak a ruhák között” …
Magyarországról csaknem 430 ezer zsidót hurcoltak el Auschwitz-Birkenauba 1944. május 15 – július 7. között. Az fn.hu-n ez idő alatt az áldozatokra emlékezünk. Folytatódik múlt heti cikkünk, amelyben a lágerbe érkező zsidók holmijait szortírozó Kanada-kommandóról írtunk a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (DEGOB) adatai és jegyzőkönyvei alapján.
A Kanada-kommandó egyedi viselkedési normái még 1942 nyarán Auschwitzban alakultak ki. Az SS-őrök nem igen törődtek azzal, ha a foglyok munka közben diszkréten megették a csomagokban talált élelmiszereket, de az élelem becsempészése a táborba éppúgy szigorúan tilos volt, mint a ruhák és egyéb értékek elvétele. A foglyokat gyakran ellenőrizték, este pedig a táborba visszatérőket szúrópróbaszerűen megmotozták. Bár a lopásért vagy csempészésért korbácsolás járt, a lágerzsargonban „organizálásnak” nevezett tolvajlás általános volt.
A birkenaui Kanada II-ben két évvel később is hasonló szokások uralkodtak. „Tilos volt bármit is megtartanunk. Hetente megmotoztak, és akinél valamit is találtak, annak büntetésből levágták a haját, megverték vagy más munkára küldték” – áll a DEGOB honlapján, ahol a magyarországi holokauszt történetét több mint 3500 eredeti visszaemlékezés alapján dolgozták fel. Két munkácsi tinédzser munka közben saját holmijára bukkant a Kanadában tornyosuló ruhahalmok között: „Megtaláltuk itt saját dolgainkat is, és fel szerettük volna venni szvetterünket, mert nagyon fáztunk. Azonban amikor ezt meglátták, 25 botütést kaptunk és mindent elvettek tőlünk.”
|
A KANADA
Az áldozatoktól elrabolt nagy mennyiségű holmi tárolására nyáron Auschwitzban hat barakkból álló raktártábort kellett kialakítani. Az ott dolgozó lengyel foglyok munka közben minden, a táborban nélkülözött ételhez, ruhához, cipőhöz, használati tárgyhoz és értékhez hozzájuthattak. Mivel a háború előtti ínséges időszak során Lengyelországban sokak számára a gyakori kivándorlási célpont, Kanada számított a bőség szimbólumának, a raktártábort hamarosan az egész lágerben csak így emlegették. |
A Kanada-kommandóba osztott nők az átlagnál jobb körülmények között, kevésbé brutális bánásmód mellett dolgoztak, mint a legtöbb auschwitzi fogoly. Nem fenyegetette őket a rabok egyik legfőbb réme, az éhhalál sem. A viszonylag magas túlélési esélyért azonban óriási árat fizettek. A birkenaui Kanada II. 30 barakkja a III. és a IV. krematórium között terült el, de az itt dolgozók jól látták az V. krematóriumban és a reaktivált ideiglenes gázkamrában folyó öldöklést is.
Magyar_kanad__sok.jpg
Magyar kanadások (forrás: degob.hu)
Előfordult, hogy a bőröndökben megfulladt csecsemők holttestére bukkantak, akiket rosszat sejtő édesanyjuk rejtett el. Máskor a gázkamrák vetkőzőiben hagyott ruhák közül kerültek elő halott gyermekek. A legnehezebb pillanatok akkor jöttek el, amikor a csomagokat szortírozó nők meggyilkolt családtagjaik holmijaira bukkantak. Egy alsóvereckei lány 7 éves húga ruháit találta meg. Katz Rella és testvérei öccsük és édesanyjuk csomagját szortírozták. A Grünfeld-lányok saját bőröndjeikből kilopták a gázkamrában meggyilkolt édesapjuk fényképét. Egy beregszászi ápolónő, S. Erzsébet szemtanúja volt, amikor a tábori szelekciókon kiszűrt munkaképtelen meztelen nőket teherautókon szállították a krematóriumba. Az egyik csoportban felismerte nagyanyját és több rokonát.
A Kanadában dolgozó nők általában könnyebb munkát végeztek, jobb higiéniai körülmények között éltek, mint az Auschwitz-komplexum rabjainak túlnyomó többsége, ráadásul bőségesen táplálkoztak. Mégis voltak olyanok, akik hajlandóak voltak kockáztatni túlélési esélyeiket, csak hogy elkerülhessenek a krematóriumokban zajló tömegmészárlás közeléből. A munkácsi Jungné lányaival együtt hordta a tűzifát a krematóriumok udvarára. Munka közben állandóan szenvedtek az égő hús és csont átható szagától. „Annyira el voltunk már keseredve, hogy szinte áhítoztuk a halált.”
A 21 éves S. Aranka rövid ideig bírta a Kanada-kommandóban: „Csak 3 napig voltam itt beosztva, mert nem bírtam a krematórium szagát és nem voltam képes hallgatni, hogy hogyan sikoltoznak és jajgatnak a szerencsétlen gyerekek, akiket megölni vittek.” Aranka az irigyelt Kanada helyett felvetette magát a 110-es munkacsapatba, ahol követ hordott, árkot ásott és homokot cipelt esőben, sárban. Auschwitz-Birkenauban a létezés folyamatos harc volt az életben maradásért. Döntésével Aranka látszólag tudatosan csökkentette saját túlélési esélyét. Valójában azonban racionálisan határozott: ha a Kanadában marad, nem bírja tovább idegekkel és feladja az életéért folytatott harcot.
A teljes írás ide kattintva olvasható el
