Eliézer Slomovits „a mi Tanítómesterünk”
Szilágyi Iván Péter
Morénu („a mi Tanítómesterünk”) címet adományozott az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem (OR-ZSE) Rektori Tanácsa Eliézer Slomovits vendégprofesszornak.
Az Izraelben élő, Erdélyből alijázott Talmud-tudós tíz éve tanít az OR-ZSÉ-n, izraeli karaktere és orgánuma az intézmény részéve vált.
Az igényes kinézetű, kétnyelvű (magyar-héber) oklevelet a sábeszi istentiszteletet követő ünnepi kiduson nyújtotta át neki Schőner Alfréd rektor. Az egyetem rektori tanácsának nevében Komoly Judit rektor-helyettes asszony köszöntötte a közszeretetnek örvendő Slomovits tanár urat.
Schőner Alfréd főrabbi felidézte, hogy Eliézer Slomovits az elmúlt 10 év minden végzett rabbiját tanította: „Tudása, tanári kvalitásai és szorgalma miatt a „Morénu” címet, legnagyobb kitüntetésünket adományozzuk neki. Ettől kezdve Tanár úr hivatalos megszólítása Morénu Eliézer, vagyis Eliézer „a mi Tanítómesterünk”.
Ünnepi tanításában egy talmudi parabola, tanító célzatú legenda kapcsán szilárd tölgyfához hasonlította a professzort, aki árnyat és védelmet nyújt a megfáradt vándornak. „Mivel tudom neked megköszönni, hogy árnyat adtál nekünk. Legyen meg az Örökkévaló akarata: minden egyes apró fa, szikra, forgács, amely tudásodból ered, legyen olyan, mint magad vagy!” – idézte a Talmudot.
„Egyetemünknek Te vagy az egyik tartóoszlopa! Kívánjuk, hogy tanítványaid tudásukban, Isten és Izrael szeretetében váljanak hozzád hasonlatossá! Kívánunk családodnak, gyermekeidnek, unokáidnak sok-sok erőt és boldogságot!” – zárta köszöntőjét Schőner Alfréd rektor.
Eliézer Slomovits családjával együtt Haifán él, de minden szemeszter elején Budapestre jön, hogy továbbadhassa az ősi tudást. Szülőföldjeként szereti hazánkat és hazájaként Izraelt, igaz és jó magyar zsidó. Nehéz eljönnie Izraelből, családjától, és rövidebb, hosszabb ideig távol lenni szeretteitől. Mégis mindig visszatér. Igazi, jó és elkötelezett pedagógus.
Komoly Judit rektor-helyettes gratulált „Morénu Eliézer”-nek, aki kiválóan beszél magyarul, de szívében izraeli maradt: „Szemed mindig felcsillan, ha Izraelről van szó. Szerény ember vagy, senkire sem erőlteted rá véleményedet, de ha hozzád fordulnak lelkesen magyarázol. Csendesen és következetesen képviseled vallásodat, és hazádat.
Humorod fantasztikus, néha egy sokatmondó szemvillanásból látszik, hogy vetted a lapot. Máskor önfeledt nevetésedből, széles mosolyod árulkodik erről. Drága Eliézer, gyere vissza hozzánk, ide tartozol!” – zárta köszöntőjét Komoly Judit.
Morénu Eliézer Slomovits válaszában megköszönte a jeles címet és a hetiszakaszhoz igazodva, a menóráról tanított. A Tóra szerint úgy kell meggyújtanunk a gyertyákat, hogy fényük középre irányuljon, mutasson. A menóra meggyújtása már a sivatagi vándorlás idején a Miskánban, majd az I. és II. Szentély idejében a főpapok, Áron és utódainak feladata volt. Ma már sajnos nincs Szentélyünk, de a menórák megmaradtak.
Bölcseink mondják, hogy a gyertyák fényei azok lángjai a Tan lángjai, a menóra pedig a zsidó nép szimbóluma. A tanítómesterek a Tan lángjait a népnek továbbítják, s így adják át a hagyományt az ifjúságnak.
Morénu Eliézer Slomovits, Aradon született és sorszerű módon lett tanár. Néhány zsidó diákkal együtt a gimnáziumból a pedagógiai líceumba – tanítóképzőbe – helyeztették át a kommunista hatóságok. Életében ez a fordulat sorszerű váltást és új életcélt adott Eliézer Slomovitsnak. Azóta is oktat, telve Isten és emberszeretettel. Felesége és fia szintén tanár.
A Szochnut kiküldöttjeként évekig Argentínában és Brazíliában judaisztikát és hébert tanított, iskolákat vezettett. Feleségével együtt gyors és látható sikereket értek el az ősi, szent nyelv és a zsidó tantárgyak oktatása terén: „Ahol csak jártunk és dolgoztunk, mindenhol a Szentföld Izrael és egyetlen kiválasztott fővárosa Jeruzsálem szeretetére tanítottuk az ifjúságot” ahogyan azt Zakariás próféta látomása szerint az eheti háftórában olvassuk.
