Sírkövek, amelyeket meg kellene menteni
Forrás: Zalai Hírlap
Meghatározó volt a 19. és 20. századi Lenti életében a helyi zsidóság, hiszen nemcsak a gazdasági életben vállaltak fontos szerepet, de a közéletből is kivették részüket. Több fontos momentum kötődik nevükhöz.
Mindezt Tantalics Béla helytörténész, a város és környéke múltjának kutatója állítja, aki a 2010. évi holokauszt emléknap apropóján foglalkozott tüzetesebben a Lentiben élő zsidó családok életével. Elmondása szerint bár már korábban is megjelentek a településen, ám szerepük a kiegyezést követő időszakban vált meghatározóvá.
– Mint általában, Lentiben is a módosabb, vagyonosabb réteghez tartoztak a helyi zsidó közösség tagjai- mondta Tantalics Béla. – Általában a kereskedelemmel és az iparral foglalkoztak, s ezáltal elősegítették a kiegyezést követő gazdasági fellendülést. Nevükhöz köthető az első üzemek létesítése és az első villanyizzó kigyulladása is, ez utóbbira 1925-ben került sor a településen. Az áramot fejlesztő gőzgép, az úgynevezett villanytelep 1949-ig volt magántulajdonban, s látta el Lenti világítását.
A Lentiben élő zsidók közül a Mitzger család szerepét kell kiemelni, mely már 1689-ben céget alapított a településen. A részvénytársasági formában működő vállalat 1890-ben megválasztott vezetője, Mitzger József a 20. század első éveiben vegyes nagykereskedést létesített a mostani Deák utcában. A környékbeli boltokat innen látták el élelmiszerrel, fűszerrel, terménnyel, de vasáruval is. Az 1920-as évek derekán pedig dr. Weisz Gyula és társai létesítettek ipari üzemeket.
– A zsidók a község társadalmi és kulturális életében is részt vállaltak – folytatta a helytörténet-kutató. – Mitzger Józsefet és Spiegel Gyulát a 30-as években a községi képviselőtestület tagjává választották, Mitzger László kereskedő pedig 1937-ben a Kerka menti Közművelődési Egyesület választmányi tagja lett. Az 1935-ben megalakult Lenti TE futballcsapat szervezésébe pedig Mitzger Lajos járt élen, aki Ford típusú teherautójával fuvarozta a játékosokat.
Lentiben a zsidó lakosság sosem volt nagy létszámú. Az 1930-as években 40-50 fő közöttire taksálták számukat, az 1941-es népszámláláskor 51 zsidót írtak össze a községben. A II. világháború borzalmai őket sem kerülték el, a lenti zsidók többségét haláltáborokba hurcolták, a rendelkezésre álló adatok szerint mindössze 13 fő élte túl a holokausztot. Tantalics Béla kutatásai szerint Kohn Sándor keresztény barátjának és az ő feleségének köszönheti életét, akik vállalták bújtatását. Weisz Saroltát szintén nem zsidó férje, Tapolcai Jenő mentette meg, míg Weisz Gyula partizán lett Jugoszláviában. A deportálást Fürst Éva és Scheiber Erzsébet is túlélte, mindketten élve térhettek haza a háború után, ám egyikük sem maradt Lentiben.
– A zsidók emlékét ma már szinte semmi sem őrzi a városban – folytatta a helytörténész. – Van ugyan egy zsidó temető a város közelében, ám azt 1945 után teljesen kifosztották, a márvány és gránit sírköveket elvitték. Mindössze néhány értéktelenebb sírkő maradt, melyek egy része a 19. század végéről származik. Ennek a temetőnek a helyreállításával a város még adós, talán rövid időn belül erre is sor kerülhet.
