Találkozásaim legendás kántorokkal, Katz Ernő
Giora Sharon főkántor / OR-ZSE
Aki a Jóistennel „beszélgetett”
Amikor egy kántort dicsérnek, az esetek többségében az elismerő szavak a hangjának, gyönyörködtető énekének szólnak. Van azonban olyan eset, amikor a hívek mindennel jobban értékelik az őszinte, szívre-lélekre ható imádkozást.
A kellemes magas bariton hanggal és nagy zsidó szívvel megáldott Katz Ernő esetében is ez állott minden más erénye felett.
1910-ben született Hajdúsámsonban. Apját egész fiatalon elvesztette, egyedül maradt Édesanyjával. Mielőbb a megélhetés megteremtésében kellett segítenie. Zsidó tanulmányait szülőhelyén, majd a debreceni jesivában végezte, aztán kereskedő lett és az maradt a világháborúig. Harmincnégy éves feleségét, hét éves kisfiát és négy éves kislányát Auschwitzba deportálták. A háború után, 1947-ben ismerte meg második feleségét, Rózsikát. Az ismeretségből szerelem, majd házasság lett. Az eljegyzésük azon a napon volt, amikor az ENSZ határozatot hozott, hogy Palesztinát egy zsidó és egy arab állam megalakítására felossza. Katzék 1948 augusztusában álltak huppa alá a Kazinczy utcai templomban, ahol Welcz Izrael rabbi áldotta meg frigyüket.
Katz Ernő 1946-ban kapta meg kántori kinevezését és socheti (metszői) minőségben való működésének rabbinikus engedélyét. Az elbíráló Bét Din-t nem kisebb rabbi tekintélyek alkották, mint Richtman Mózes, Róth Ernő és Fisch Henrik. Előbb Ceglédre került, majd Szolnokra választották meg kántornak, ahol rabbija Dr. Singer Ödön volt. Katzék házasságát 1949-ben gyermekáldás boldogította, akkor született kislányuk, Mariann.
Singer főrabbival éveken át a legharmonikusabb szakmai és emberi kapcsolatban dolgoztak együtt. Magától értetődő volt tehát, hogy Mariann esküvőjén a boldog Édesapával együtt Singer Ödön funkcionált.
1958-ban Katz Ernő sikerrel pályázta meg a debreceni főkántori állást, melyet 1976. július 15-ig, haláláig töltött be. Előtte egy héttel még funkcionált az évi mártír istentiszteleten.
Az apai és anyai oldalról egyaránt kohén származású Katz Ernő főkántorhoz kisgyermek koromtól fogva meghitt személyes kapcsolat fűzött. Apám egyik közeli barátja volt és a távolság ellenére is elég gyakran találkoztunk. Sokszor voltunk vendégeik Debrecenben, így élvezhettem Ernő bácsi kedves, barátságos, mosolygó és mosolyt fakasztó lényének varázsát, nem kevésbé Rózsika néni finom konyha remekeit. Köztem és Mariann közt is szoros barátság alakult ki, amely az idő és a földrajzi távolság folytán évekre megszakadt, de a kapcsolat újra felvétele a közös gyerekkori emlékek jóvoltából könnyen és természetes módon történt.
Katz Ernő kitűnő kántor, tóraolvasó és tanító hírében állott, ugyanúgy nagyszerű sófár fúvónak és sajchétnak is tartották. Rajongva szerette a kántori pályát, odaadással művelte. Kellemes, szép éneke, szívhez szóló imádsága örök emlék azoknak, akik hallották. Ünnepi istentiszteleteit gyakran hallgatta meg Virágos Mihály, a debreceni operatársulat kiemelkedő művésze, akit fiatal kora óta szoros szálak kötötték a zsidó valláshoz és a liturgiai zenéhez.
Katz „Sz’lichesz” imája felejthetetlen. Tudta és átérezte, hogy mennyire fontos ez az istentisztelet a zsidó embernek a nagyünnepekre való lelki felkészülése szempontjából. A zsidó hagyomány úgy tartja, hogy a szlichesz idején nyílnak meg az Ég kapui a bűnbánó imádságok előtt. Katz Ernő az elsők között járult a Mindenható színe elé: „kél melech jajsev áal kisée ráchámim…” – Istenem, ki a könyörület trónján ülsz, mutasd ki szeretetedet irányunkban, ahogy megbocsátod néped vétkeit… – fordult kérésével Teremtőjéhez. Szinte sírva, a Félelmetes napok közeledtének megrendítő fensége tudatában, mégis vigasztaló hittel és bizakodással vitte közössége imáit az Örökkévaló elé. Hívei az ilyen pillanatokban mondották: ” aJóistennel beszélget”. Kaphat-e kántor ennél szebb dicséretet?
Imádta unokáját, Robit, de sajnos csak két éven át élvezhette a nagyapaság örömét. Addig azonban ontotta rá a szeretetet. A Szimhász Tóra-i körmenetkor, csak az első körben vitte a tórát, utána kis unokáját vette az ölébe és úgy folytatta az örömteli imákat. Robi körülmetélését Ráv Majse Weisz z.c.l. végezte, aki akkor már nagyon ritkán malenolt, de ezt Katz főkántor iránti tiszteletből elvállalta.
Katz Ernő főkántor Tamuz 17-ik napján, a Szentély pusztulására emlékeztető három gyászhét beköszöntésekor érkezett el földi útja végéhez. A gyászhét még gyászosabba volt, nem csupán családja, de gyülekezete számára is. Elment az, akinek hangja, fohásza, embersége vigasztalást nyújthatott a gyász, a megrendülés óráiban. Temetésén Kardos Péter főrabbi és a mindenki által nagyon szeretett, felejthetetlen Deutsch bácsi z.c.l. (Deutsch Róbert főrabbi édesapja) funkcionált.
2007-ben Mariannal együtt látogattam meg Ernő bácsi és Rózsika néni sírját. Imát mondtam, melyben kifejeztem szeretetemet és hálámat a közös szép emlékekért.
Tudom, hogy Ernő bácsi most is, ott is imádkozik, énekel …. a Jóistennel beszélget.
