A rabbiknak minden időben való szerepe, a zsidóság eszményeinek fenntartása
Breuer Péter rádióinterjúja dr. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbival, a beszélgetés a zsidó vallási felekezet félórája MR1-Kossuth Rádió Halljad Izrael című műsorában hangzott el.
dr. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi a zsinagóga és a rabbi szerepéről az alábbi gondolatokat fejtette ki
A zsinagógának a szerepe, hogy a zsidó vallás tényének külső megjelenítője, képviselője legyen. Szerepe a zsidó közösség imádságos alkalmakra történő egybegyűjtése, ezek az imádságos alkalmak kifejezik a zsidó nép istenhitét, a zsidó nép tagjainak egymáshoz fűződő összetartozását, ébren tartja a zsidó történelmet, minthogy ünnepeink egy része történelmi aktualitású, pl. a pászka ünnepe, így ismerik, az egyiptomi kiszabadulás, tehát a rabság és a szabadság filozófiai problematikáját. A Tóra kinyilatkoztatásának ünnepe a törvény jelentősége az egyén és a közösség életében, a pusztai vándorlás, a történelmi változások között a történelmi folyamatosság felismerése és így folytathatnám tovább. Tehát hitbéli, történelmi, közösség összetartó szerepe ugyanúgy megvan a zsinagógának, mint ahogy megvolt a történelme folyamán mindvégig. Aktualitása ma épp úgy időszerű, mint volt a múltban és reméljük, hogy lesz a jövendőben is.
Most, hogy már tudjuk, mi a szerepe a zsinagógának a mindennapi zsidó életben, mi a szerepe a mai korban egy rabbinak?
A rabbiknak minden időben való szerepük, a zsidóság eszményeinek fenntartása, szolgálata, hirdetése, a zsidó közösség tagjai között való elmélyítése a közösségi tudat és a történelmi tudat ápolása és mindenek felett az Istenhit megvallása, amely már a bibliai kor óta nagyon fontos és súlyos kérdés. Gondoljunk a héber Szentírás két nagy filozofikus művére, a Kohelet és a Jób könyvére, amelyek szkepszis kérdését vetik fel és a szkepszisből visszajutva, előre jut a hitbe. Auschwitz után ez a kérdés még súlyosabb, még problematikusabb, de még inkább meg kell találnunk a vissza, vagy az oda vezető utakat, amelyet egészen röviden és teljességgel ki nem aknázva úgy lehet felvetni, hogy Auschwitz elsőrendű kérdése nem az, hogy hol volt az Isten, hanem hogy hol volt az ember.
Napjainkban sok vita folyik arról, hogy vajon az egyházak képviselői politizálhatnak-e, van-e valami különleges szerepük, ami korábban nem volt.
Minden ország minden állampolgárának, jogában áll, hogy legyen politikai nézete, jogában áll, hogy legyen politikai hitvallása, azonban arra mindig ügyelnie és gondolnia kell, ezeket most nem kizárólag egy rabbira mondom, hanem a papra, hogy a legkülönbözőbb politikai pártállású emberek ülnek előtte, akiket a templom hihetőleg és remélhetőleg éppen az élet számukra döntő kérdésében, a hit kérdésében egyesít. Tehát olyan politikát, amely a vallása hitében és a vallása eszményeivel ellentétes, nem vallhat, és nem hirdethet, mert akkor saját magával kerül ellentétbe.
