Sose nézte, hogy ki kéri a segítségét
Szilágyi Iván Péter / Mazsihisz
Slachta Margit 1884. szeptember 18-án, Kassán született, a kalocsai Miasszonyunk Nővéreknél végzett német-francia-történelem szakos tanárként. Elsőként lépett be az 1908-ban újonnan alapított Szociális Missziótársulatba. Margit testvér első nővértársaival együtt egy évre rá tette le szerzetesi jellegű fogadalmát.
Az akkor divatos radikális feminizmussal ellentétben az úgynevezett „keresztény feminizmust” vallotta. Ennek szellemében szerkesztette a Keresztény Nő (1918-tól Magyar Nő) című katolikus folyóiratot, szervezett előadókörutakat és beszélt a munkásnők helyzetéről, a magyar katolikus női összefogásról. A társadalom legnagyobb feszítőerejének a szociális problémákat tartotta, érvelt a nők taníttatása mellett, társadalmi környezettanulmányokat írt, tüntetéseket szervezett.
1923-ban megalapította a Szociális Testvérek Társaságát, két év múlva elindította a Lélek Szava című folyóiratot. A lapot a nyilas uralom idején az elsők között tiltották be náciellenes írásai miatt. 1937. november 3-án megnyitotta a Katolikus Női Szociális Képző nevű szociálismunkás-oktató intézetet. 1942-től az egész országban világnézeti kurzusokat szervezett, hogy a keresztény értékrend közvetítésével ellensúlyozza a hitleri propagandát
Keresztény hite, humánuma életveszélyt is vállaló embermentő munkára sarkallta a második világháború éveiben. Elhatárolta magát a zsidótörvényektől, számtalan petíciót, föliratot, közbenjárást készített és terjesztett a hatóságok elé. 1940. november 8-án a Keresztény Női Tábor nevében beadványt írt a munkaszolgálatosok érdekében. 1941 telén tiltakozott a kőrösmezei deportálás ellen. Miután 1943. február 8-án Szlovákia bejelentette a teljes „zsidótlanítást”, Rómába utazott, hogy személyesen sürgesse XII. Pius pápát a cselekvésre. Lapja 1944. áprilisi betiltása után fő feladatának az embermentést tekintette. A testvérek Thököly úti rendházába, illetve annak udvarán farakások közé bújtatta az üldözötteket, köztük Heltai Jenőt, Radnóti Miklósnét, Rusznyák Istvánt. 1945-ben a néhány hónapja még őt is letartóztatással fenyegető nyilasok körülményein próbált enyhíteni.
Az 1945. évi nemzetgyűlési választásokon, párton kívüli jelöltként a Polgári Demokrata Párt nagy-budapesti listáján került be ismét a parlamentbe. Hivatalosan 1946. januártól párton kívüli képviselő. Az 1947. évi választásokon a Keresztény Női Tábor programjával jutott mandátumhoz. 1945 és 1948 közötti parlamenti felszólalásai többségükben a jogelviség, a jogbiztonság és a jogrend kérdéseivel foglalkoztak. Ezek biztosítását csak a Szent István-i államrend fennmaradásában látta, ezért a köztársasági államformát elutasította.
1946-ban sürgette a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását a Vatikánnal. A hitoktatás szabadságáért 1947. április 16-án elmondott beszéde után Parragi György képviselő így méltatta: „Egyetlen férfi a Nemzetgyűlésben!” A határokon kívül rekedt magyarság és a kis nemzetek jogai, a családi élet, a nemzet erkölcsösségének védelme is gyakran foglalkoztatta. Vallásos világnézeti meggyőződéséből fakadóan szovjetellenes nézeteket vallott. Letartóztatástól tartva 1949 januárjától a domonkos nővérek zárdájában rejtőzködött. Eredetileg indulni akart az 1949. évi választásokon is, de csak a május 15-i szavazásra mert elmenni. 1949. június 22-ről 23-ra virradó éjjel húgával együtt Ausztriába, onnan szeptember 16-án Tóth Etelka álnéven az Amerikai Egyesült Államokba távozott. Az emigrációból Nemes Margit néven levelezett Magyarországra, és Nemes Borbála néven szerepelt a Szabad Európa Rádióban. 1951-ben a hazatérés reményében visszatért Bécsbe, majd 1953. május 5-én immár saját nevén másodszor és végleg Amerikába utazott.
Az emigráció első éveiben megpróbált aktív maradni. Memorandumot intézett Truman elnökhöz és az USA püspökeihez, hogy felhívja figyelmüket a kommunista országokban bármilyen okból kisebbségbe szorítottak helyzetére. Tiltakozásokat gyűjtött Mindszenty József esztergomi érsek bebörtönzése miatt. Már igencsak megöregedve, de megpróbált segíteni az 1956-os forradalom menekültjein is. Élete utolsó éveiben visszavonult a közélettől. Buffalóban, a Szociális Testvérek Társasága egyik rendházában hunyt el.
Halála után tizenegy évvel, 1985-ben Izrael Állam Igaz ember kitüntetésben részesítette, és fát ültettek emlékére a Yad Vashem kertjében. 1995-ben ő és a Szociális Testvérek Társasága emlékérmet kapott a magyar kormánytól; majd a Magyar Köztársaság Bátorság érdemjelében részesült.
Budapest XI. Kerület Újbuda Önkormányzata, a Szociális Testvérek Társasága, a Kelenligeti Kör és a BZSH Lágymányosi Zsinagógája emléktáblát avattak annak a háznak a falán, amely az államosítás előtt a Slachta Margit által alapított Szociális Testvérek Társasága tulajdonában állott. 1944-45-ben a rend tagjai üldözötteket bujtattak benne.
Az emlékrendezvényen felszólaltak a Szociális Nővérek Társasága és a Kelenligeti Kör, a kerületi önkormányzat és a BZSH Károli Gáspár téri Zsinagóga képviselői. Mona Ilona Anicia testvér: „Magyarországra sokszor mondták, hogy fasiszta volt. Ezt a tézist cáfolja, hogy a környéken mindenki tudott az Ulászló utcai embermentésről, de senki sem súgta be azt. A lakók az életükkel játszottak”
Jankó István a választókerület önkormányzati képviselője (Fidesz-KDNP) elmondta, hogy a Kelenligeti Kör képviselői keresték meg felfedezésükkel, hogy az Ulászló u. 15. is mentettek embereket Slachta Margiték. „Rögtön előterjesztést készítettem az önkormányzat kulturális bizottsága részére, akik egyhangúan támogatták a javaslatot.
Slachta Margit nem lakott vagy dolgozott itt. A rend tagjai egy pénzügyi manőver során be szerették volna fektetni megtakarításaikat és ezért megvásárolták a házat idős papjaiknak és nővéreiknek. Közel 100 embert mentettek meg-nemcsak zsidókat. Slachta Margit sosem nézte a segítséget kérők származását vagy politikai nézeteit.
Radnóti Zoltán újbudai rabbi szerint Slachta Margit nem azt nézte, hogy mi a jó neki, hanem a közjót szolgálta. Saját tehetségéből és jóságából akart szétosztani mindenkinek. „Olvasmányaim szerint Archetípusa volt a kisugárzott jóságnak. Remélem, hogy az emléktábla avatása kapcsán minél többen el fognak gondolkozni tettén és utána olvasnak történetének. Körzetünk egyébként saját adománypénzéből támogatta az emléktábla felállítását.
A zsidóságon belül mennyire ismerik Slachta Margitot?
Szerintem az egyszerű zsidó ember semennyire. Azóta eltelt 60 év, a zsidóság többsége sajnos nem foglalkozik saját identitásával és így nem beszélnek modern történelmünkről sem. Ezen hiányok pótlását elősegítve a Károli körzetben rendszeresen önképzőköröket, tanfolyamokat szervezünk. Kiemelten foglalkozunk a modernkori magyar zsidó történelemmel – például a zsidómentőkkel vagy éppen a zsidó irrendentizmussal.
A Slachta Margit-ügy sajnos évtizedekig agyon volt hallgatva, mert tevékenysége ellentmondott a szocializmus két ki nem mondott alaptételének: a klerikális sose lehet jó, és a vészkorszak alatt kizárólag az illegális kommunista párt lépett fel a nácizmus ellen.
Slachta Margit szerepének és jótetteinek közismertté tétele és nyilvános elismerése hozzájárulhat a keresztény-zsidó közeledéshez. Ennek jeleként könyvelhetjük el az emléktábla avatáson résztvevők számát-bár ettől a többség vélhetően ugyanolyan megosztott és sokszor gyanakvó marad. Magyarországon könnyű jót tenni, amiről még könnyebben szokás elfeledkezni.
© Híreink „mazsihisz.hu” forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.
Felhasznált források:
www.rev.hu / Magyar Kurír
