Teltházzal indult újra a Páholy
Szilágyi Iván Péter
Kecskeméti Ármin, Makó mártírsorsú főrabbijának élete, emléktáblájának gyalázatos összetörésére-összefirkálása, a kiváltó okok és a viharos következmények, valamint a nagy múltú makói zsidóság története volt a témája az újjáindult Füst Milán Szellemi Páholy első rendezvényének.
A Mazsihisz dísztermében Ferge Zsuzsa szociológus, Kecskeméti Ármin főrabbi unokája, Závada Pál Kossuth-díjas író, Urbancsok Zsolt a makói zsidóság ügyét felkaroló történész és Fazekas Lajos filmrendező beszélgettek. Teljesen megtelt a Mazsihisz több száz fős díszterme, amely az utóbbi időkben szünetelő Páholy mindmáig meglévő népszerűségét és azt mutatja, hogy nehéz időkben össze tud fogni a közösség.
A beszélgetésre eljöttek a napjainkban csupán néhány főt számláló – valaha több száz lelkes és számos zsinagógát megtöltő – makói zsidóság képviselői. Többek között megjelent Feldmájer Péter a Mazsihisz elnöke, Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató, a Dohány utcai Templomkörzet elnöke, Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, dr. Frölich Róbert Dohány utcai főrabbi, Fekete László főkántor, Benedek István Gábor író, a Füst Milán Szellemi Páholy lelke és főszervezője és Heisler András a Mazsihisz volt elnöke, a Dohány-körzet elnökségi tagja. Mindenkit örömmel töltött el, hogy Budapesten ilyen sok ember mozdult meg az ügyért.
A Páholy által szervezett, hiánypótló fontosságú beszélgetésből kiderült, hogy a makóiak többsége rezzenéstelen arccal nézte végig a városukat szerető, mártírsorsú főrabbijuk emléktáblájának meggyalázását. Az emléktábla újjáavatására, amelyet Sólyom László köztársasági elnök leplezett le, a szervezők mind az 50 ezer makói és környékbeli polgárnak küldtek meghívót. A békés, méltóságteljes rendezvényre ennek ellenére alig harmincan jöttek el, főként Ferge Zsuzsa családtagjai és barátai.
A Füst Milán Szellemi Páholy részéről Benedek István Gábor író üdvözölte a vendégeket és köszönetet mondott Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatónak, hogy segítette a páholy újraindítását: „Hiszek abban, hogy ez csak az első rendezvényünk és még számos találkozó, beszélgetés fogja követni.
Benedek István Gábor, aki a Makótól pár kilométerre lévő Tóthkomlóson született a rendezvény egyik díszvendégével, Závada Pállal egyetemben – elmondta, hogy számukra Makó volt a Város és Tótkomlós zsidósága a makói ortodox hitközséghez tartozott. A makói főrabbi járt át Tótkomlósra és vitathatatlan tekintélye volt a helyi zsidóság körében.
f__st_mil__n_p__holy_2.jpg
Zoltai Gusztáv a Dohány utcai Templomkörzet nevében köszöntötte a vendégeket: „Mai, első rendezvényünk tisztelgés Heisler László a Dohány körzet volt elnökének emléke előtt, aki elindította és sikerre vitte ezt a páholyt.”
f__st_mil__n_p__holy_3.jpg
Fazekas Lajos író, az est moderátora üdvözölte a közönséget és ismertette Kecskeméti Ármin makói főrabbi életútját. A legendás főrabbi vallási tanulmányai mellett bölcsészdiplomát is szerzett. A nyilas eszmék elharapózásáig közmegbecsülésnek örvendett városában. Kecskeméti Ármin nyilvánosság előtt utoljára 1944 januárjában jelent meg, amikor Szegeden Löw Immánuelt köszöntötte kilencvenedik születésnapján. 1944 nyarán a makói gettó lakóival együtt őt is deportálták. A holokauszt áldozataként hunyt el az ausztriai Strasshofban 1944-ben, halálának időpontja és körülményei nem ismertek.
Ferge Zsuzsa szociológus gyermekkorát Kecskeméti Árminéknál töltötte. Nagyapja majdnem vak volt, rendszeres járt Pestre kezeltetni magát. Betegsége ellenére rendszeresen a könyvtárban volt és számos, a zsidóság történetét és kulturális hagyományait feldolgozó művet alkotott. Feldolgozta a zsidók megjelenését és gyakori karaktereit a magyar népköltészetben, a magyar színházban és a magyar regényben. Két kötetben megírta a zsidó irodalom történetét.
Závada Pál író első hívásra csatlakozott jó barátja, Ferge Zsuzsa rendezvényéhez: „Mikor Zsuzsa értesített az emléktábla összetöréséről és tervezett rendezvényükről, úgy éreztem, hogy nagyon szomorú. Meg szerettem volna vigasztalni, nem akartam egyedül hagyni őket. Korábban életem szerves része volt Makó, Szeged felé járva rendszeresen áthaladtam a városon és sokat olvastam történetéről. Urbancsok Zsolt történész makói zsidóságról szóló könyvére szociográfusként is nagyon kíváncsi voltam.
f__st_mil__n_p__holy_7.jpg
Urbancsok Zsolt makói törtész nem zsidó, sőt részben antiszemita felmenőkkel rendelkező családból származik. Nagynénje még a 60-as években is azzal ijesztgette Zsolt anyukáját, hogy ne menjenek a zsidó templom közelébe, mert vérüket veszik és elviszi őket a „zsákos ember”. Veszélyes! Nagymamája viszont kifejezetten filoszemita érzelmű volt, egyszerű asszony, aki háború előtt egy zsidó család boltjában dolgozott. A történészként végzett ifjú elhatározta, hogy kideríti az igazságot a zsidókról, akikről a szocializmus alatt sem otthon, sem a városban nem akartak beszélni. Szinte a semmiből feltérképezte városa elfeledett zsidóságának történetét. Sem Závada Pál, sem ő nem hisznek abban, hogy a felnőtt, szektásodott antiszemitákat meg lehetne győzni. Ezért a náci eszmék által kevésbé megrontott, nyitott szellemű gyerekeket próbálják toleranciára nevelni. Urbancsok Zsolt gyerekkönyvet szerkesztett, amelyben négy holokausztot átélt makói zsidó kisgyerek történetét dolgozza fel. A könyvet el szeretnék juttatni az összes környékbeli iskolába.
A zsidóság és a tolerancia ügye mellett elkötelezett történész korábban holokauszt emlékkönyvet írt a makói zsidóság emlékére. A városi történészek közül senki sem akart foglalkozni a helyi zsidóság ügyével, Urbancsok Zsolt viszont örömmel vállalta a munkát, amely élete részévé vált. Kecskeméti Ármin emlékére egyesületet alapítottak és jótékonysági bált próbáltak szervezni, de szélsőjobboldali fenyegetések hatására a helyszínt biztosító szálloda vezetői lemondták az eseményt. Ferge Zsuzsáék ennek ellenére nem adták fel, elhatározták, hogy történjen bármi is-ők Makón fognak ebédelni és közösen emlékeznek őseikről. Családias hangulatú és létszámú együttlétükre főként Pestről jöttek vendégek, megjelent a város polgármestere is. Nemsokára szélsőjobboldali provokátorok zavarták meg együttlétüket.
A Füst Milán Szellemi Páholy beszélgetésének végén egy makói holokauszt túlélő lépett a mikrofonhoz. Elmondta, hogy a Horthy-rendszer éveiben Makón nyílt inzultus nem érte őket, de megkülönböztették a zsidókat. Kislányként például az alispánék által szervezett születésnapi zsúrra származása miatt nem hívták meg: „Majd szervezünk egy olyan zsúrt is, amelyre ti is eljöhettek.” Miután visszatértek a koncentrációs táborból, a korábban őket kikerülő antiszemiták nagy ölelésekkel fogadták őket. A hölgy iszonyodott képmutatásuktól, kísértette a múlt, és ezért inkább elköltöztek Budapestre.
A háború utáni évtizedekben a makói zsidóság és hitközség létszáma és aktivitása fokozottan csökkent-főként az 1956-os kivándorlásokat követően. A forradalom alatt az egész makói ortodox közösség elhagyta az országot. A neológok sem voltak könnyű helyzetben, a neológ zsinagóga helyére MSZMP-pártházat építettek. A rendszerváltást követően megszűnt Makó 250 éves múltra visszatekintő hitközsége, néhány megmaradt hitsorstársunk és barátunk Szegedre vagy Hódmezővásárhelyre jár át a nagyobb zsidó ünnepekkor. Szervezett zsidóság, zsidó élet régóta nincs a városban, de az antiszemitizmus megmaradt. Ferge Zsusza szerint igaza volt Csepeli Györgynek: az antiszemitizmushoz nem kellenek zsidók.
A Füst Mihály Szellemi Páholy első rendezvényén olyan szavakat és történeteket hallhattunk, amelyek Makón sajnos nem hangozhattak el.
Várjuk a folytatást!
Kapcsolódó írásunk:
Félelem Makón: elmarad a holokausztkönyvet támogató jótékonysági rendezvény
