Rövid időre kinyílt a pápai zsinagóga kapuja

A pápai Petőfi Sándor utcában álló zsinagóga valaha Veszprém megye legnépesebb zsidó közösségének temploma, Magyarország harmadik legnagyobb zsinagógája volt. A második világháború óta nem használják egyházi célra, ezért napjainkban rendkívül elhanyagolt állapotban van, felújításra szorul.

Ennek a valaha szebb napokat látott monumentális épületnek történetével valamint a hajdani városi zsidóság múltjával ismerkedhettek meg mindazok, akik április 30-án, pénteken egy óra erejéig ellátogattak oda, s meghallgathatták e témákról Politzer Sándornak, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület elnökének előadását.

p__paizsinag__gaegykor.jpg
A pápai zsinagóga egykor

A zsidók a 17. századtól kezdve telepedtek meg Pápán, első imaházuk egy 1714-es adat szerint a belső várban, a mai Várkastély környékén állt. Már 1743-ban felépült egy templom a Salétrom (ma Batsányi) utcában, bár az izraelita hitközség tulajdonképpen csak 1748-ban alakult meg Esterházy Ferenc gróf védlevele alapján, aki további zsidó családok letelepedését is engedélyezte. Az ekkor még csak néhány tucat fős közösség egy évszázaddal később meghaladta a kétezerhétszáz főt (ez a város lakosságának körülbelül húsz százalékát tette ki), ezért szükség volt egy nagyobb templomra.

p__pazsinag__ga_bels__.JPG1841-ben kijelölték az új zsinagóga helyét egy, a Református Kollégiumhoz (a mai Ókollégiumhoz) közeli telken a Főiskola utcában (Zsidó utcának is nevezték, mert a zsidó lakosság zöme a környéken élt). Az utca északkelet-délnyugati iránya megfelelt a vallási előírásoknak, a templom az utcával párhuzamosan épült, tehát az egyik oldalfala néz az utcára. Az építkezés, melyhez Esterházy Pál gróf is hozzájárult százezer téglával, 1844-ben kezdődött, 1846. szeptember 11-ei átadásakor a zsinagógát a frissen megválasztott Lőw Lipót rabbi magyar nyelvű beszéddel szentelte fel.

A második világháborúban a zsinagóga súlyos károkat szenvedett. 1944. június 1-jén a szomszédos utcákban (az Eötvös, a Rákóczi, a Szent László és a Bástya utcák között) hozták létre a pápai gettót, ahol a város és a környező falvak zsidó lakosait (több mint két és félezer főt) összezsúfolták, majd június 30. és július 3. között marhavagonokba zsúfolva útnak indították Auschwitz felé. A német csapatok a templomot lóistállónak használták, a padokat pedig felhasogatták tűzifának. A deportált zsidók közül alig néhány százan tértek haza élve, majd később közülük is sokan emigráltak.

A zsinagógát 1945-ben Eisenberg Akiba győri, későbbi bécsi főrabbi és Lőwy Lázár főkántor újjáavatta, de a hitközség megfogyatkozott létszáma miatt az épület a világháború óta javarészt kihasználatlanul áll, illetve bútorraktárnak használták. Felújítása és kulturális hasznosítása az 1980-as évek óta napirenden van, de forráshiány miatt a mai napig nem kezdődött meg.

A majdan felújítandó zsinagógában zsidó ünnepek idején vallási szertartásokra kerülhetne sor, egyébként pedig kiállító-, hangverseny– és konferenciateremként, s akár könyvtárként is működhetne.

komolyzene_p__pa.JPG
Komolyzenei hangverseny a zsinagógában a Mazsike szervezésében