Eltemették Popper Pétert
Forrás: MTI
Kedden vettek végső búcsút a 77. életévében elhunyt Popper Péter pszichológustól, írótól családtagjai, barátai, pályatársai és tisztelői a Kozma utcai Zsidó Temetőben.
Schőner Alfréd, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektora kiemelte, hogy Popper Péter 53 éven át tanított, nevelt. Tanított a SOTE-én, az ELTE-én, a Színház és Filmművészeti Főiskolán és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen (OR-ZsE). Nyugdíjazását követően elfogadta az izraeli Bar Ilan Egyetem meghívását és több éven át működött az egyetem vendégprofesszoraként. Hazatérése után, betegsége súlyosabbá válásával csak egyetlen egyetemi státuszáról nem mondott le: halála napjáig az OR-ZsE professzor emeritusa, a Vallástudományi Doktori Iskola Tanácsának tagja maradt.
Schőner Alfréd szerint Poppert vándor hajlama vezérelte a tudományba és utazásaira is. Zsidóságához elkötelezett hűség kötötte, noha formaságaiban kevésbé volt vallásos, a történeteket a mába emelte, mert a jelen megélését tartotta fontosnak. Schőner idézte a már nagybeteg Popper búcsúlevelének részletét, melyben elköszön a számára kedves emberektől: „Barátaim, fiam, lányom, szerelmeim, munkatársaim, szétszórt rokonaim, akik még itt-ott megtalálhatók vagytok, Magyarországon és a világ legtöbb országában, egyre magányosabban és egyre öregebben”.
„Mester volt a szó legjobb értelmében, bölcsesség és humor jellemezte” – emlékezett az elhunytra Schőner Alfréd, aki végül Popper Péter legkedvesebb mondatát idézte a Bibliából, Dániel könyvéből: „A tehetségesek világítanak, mint az égbolton a fények, és akik sokakat igazságra visznek, világítanak, mint a csillagok, örökkön-örökké”.
A pályatársak nevében búcsúzott Pléh Csaba akadémikus, aki Popper Pétert mint a magyarországi modern klinikai pszichológia vezető alakját méltatta. Pléh Csaba emlékeztetett arra, hogy Popper nevéhez fűződött a SOTE I. számú Gyermekklinikáján a gyermekpszichológiai laboratórium létrehozása, amely a magyar klinikai szakpszichológusok meghatározó műhelyévé vált. Az akadémikus felidézte, hogy a Magyar Pszichológiai Szemle, melynek egy évtizeden keresztül főszerkesztője volt Popper, a kibontakozó magyar pszichológiai tudományosság fóruma lett. Harmatta János pszichiáter egykori közvetlen munkatársaként Popper Péter filozófiai megközelítését idézte fel, mellyel a problémákhoz fordult. Mint elmondta, Popper nyugdíjba vonulását követően, a 90-es évek elején a klinikai pszichológusok képzésében oly fontos műhely megszűnt.
Kende Péter, aki a barátok nevében búcsúzott az elhunyttól, a közzétett – 168 óra című laphoz eljuttatott – búcsúlevél részleteit olvasta fel: „…megkérdezem: vajon jól emlékszem-e Lucifer kérdésére Ádámhoz? Nos, vitéz uram! Nem borzogat egy kissé furcsán a torz képű halál hideg szele? És én felelek: borzogat.”
Popper Pétert saját halottjának tekinti a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége), az OR-ZSE, valamint a XIII. kerület, melynek díszpolgára volt.
