A C’fáti rabbi Chájim Vitál
Borsányi-Schmidt Ferenc
A zsidóság kiemelkedő személyiségei
Rabbi Chájjim Vital (akire néha a Calabriából való Rabbi Chájim Vital névformában emlékeznek, minthogy családja az itáliai Calabriából való) 1543-ban született.
Rabbi Chájjim elsősorban Rabbi Jichák Lurijá (1543-1572), a legnagyobb kábbálista és kábbála szakíró munkáinak és tanításainak lejegyzője és kiadójaként vált ismertté.Rabbi Chájjim atyja, Rabbi Joszéf, arról volt híres, hogy kitűnő és nagyon keresett, sokat foglalkoztatott t’fillin-író (szófér) volt, akinek a t’fillinjeit különösen tisztának, mintegy szent imatárgynak tartották. Rabbi Joszéf gondolkodását és tetteit áthatotta a kábbálá szelleme. Rabbi Joszéf Caro mondotta mággidja (angyali tanítója) nevében, hogy a világ fele a Rabbi Joszéf Vital által írott t’fillinek érdeme alapján maradt fenn.
Rabbi Chájjim Rabbi Mose ben Chájjim (Alsech-nek, C’fát egyik legnagyobb rabbijának irányításával, vezetésével tanulta a Tóra rejtett aspektusait. Rabbi Joszéf Caro, Mággidja irányításával, azt javasolta Rabbi (Alsech-nek, hogy fektessen olyan sok energiát fiatal tanítványába, amennyit csak lehet, mert ő lesz Rabbi Caro örököse. Rabbi Chájjim Rabbi Mose Cordoverotól, annak az időnek vezető szaktekintélyétől, (a RAMAK-tól.) tanulta a kábbálát.
Rabbi Sábtáj Lápidot, a C’fátban élő kábbálisták egyik legnagyobbja, felismerte, hogy Rabbi Chájjim Vital arra hivatott, hogy nagy kábbálista legyen, ezért arra ösztönözte a fiatalembert, hogy tartózkodjon minden világi dologtól, és szentelje magát teljesen a kábbálá tanulmányozásának és megígérte, „megjósolta” neki, hogy elképzelhetetlen szinteket fog elérni a kábbálában.
Valóban, 1569-ben, viszonylagosan fiatal korban, 26 évesen, Rabbi Chájjim elkezdte írni Zóhár-kommentárját, a kábbálá egyik legfontosabb szövegét, amelyet RAMAK, vagyis Rabbi Mose Cordovero tanításait követve írt. Mindazonáltal, a következő esztendőben, Rabbi Chájjim élete teljesen más irányba fordult.
1570-ben Rabbi Jichák Lurijá (az ‘ÁRIZÁL) C’fát városába ment Egyiptomból. Kezdetben Rabbi Chájjimot nem nyűgözte le az ‘ÁRIZÁL, de tanítójának, Rabbi Mose Cordoveronak halála után, az ‘ÁRIZÁL-hoz csatlakozott, sőt hamarosan kötődött hozzá és kis idő múltán tanítványa lett, s majd hamarosan a fő tanítványa. Elmondta, hogy a RAMAK megjelent neki álmában, néhány hónappal a halála után, és amikor Rabbi Chájjim arra kérte, hogy mondja el neki az igazságot – akár az ő módszere alapján tanulták a kábbálát, akár az ‘ÁRIZÁL oktatása alapján a Mennyei Akadémiából – korábbi tanítója válaszolt. „Mindkét megközelítés jó. Az enyém azonban egyszerűbb, megfelelőbb a kezdők számára a kábbálá bölcsességének megtanulásában, holott a te tanítód (az ‘ÁRIZÁL) tanítása mélyre hatolóbb és az az elsődleges közelítés. Én is ott, a Mennyei Akadémiában ezt a módszert tanulmányozom a te mestered megközelítése alapján.(„
Rabbi Chájjim így írja le a beavatását a kábbálába az ‘ÁRIZÁL új megközelítési módszere alapján: „Amikor [először] mentem a tanítómhoz, a szent emlékezetűhöz [az ‘ÁRIZÁL-hoz], hogy megtanuljam ezt a bölcsességet az ő vezetésével, Ő éppen indult T’verijába, vagyis akkori, római eredetű, latin nevén, Tiberiusba. Magával vitt engem is. Beszálltunk egy csónakba, és amint haladtunk a csónakkal, [a Kinnereten keresztül], a t’verijái Régi Zsinagógával szinte pont szemben, tanítóm a vízbe merített egy bögrét és azt nekem adta, hogy igyam meg. Azt mondta, hogy most meg tudom ragadni a bölcsességét [a Kábbálá tanításait] mert éppen most ittam vizet Mirjám kútjából [akit a Kinneretben temettek el]. Ettől kezdve elkezdtem a bölcsesség mélységeibe ereszkedni.
Rabbi Chájjim megjegyezte, hogy a korábbi kábbálisták munkái, kezdve a RAMBAN-nal, Rabbi Móse ben Náchmán, görögösített nevén Nachmanidész, 1194-1270), bölcs és bölcselő intellektusán alapultak. Tanítójának, az ‘ÁRIZÁL-nak a tanításai viszont i-teni sugalmazásra (ruách há-kódes) kapott kinyilatkoztatások voltak.
Egy esztendőn belül, az után, hogy megkapta a beavatást az ‘ÁRIZÁL tanításaiba, Rabbi Chájjim nagy hírnévre tett szert Izraelben is és keresztül-kasul az akkor már terebélyes gálutban, mint a nagy kábbálisták egyike. Amikor az (ÁRIZÁL 1572-ben elhunyt, alig múlt el két esztendő, és Rabbi Chájjim elkezdett tanulni vele, meditatív állapotban. Rabbi Chájjimot szinte mindenütt, általánosan az ő utódjának tartották.
Az ‘ÁRIZÁL szokása szerint nem örökítette meg tanítását írásban. Sok tanítványa azonban leírta elmondott tanításait, annak ellenére, hogy a Mester ezt mindenkinek szigorúan megtiltotta, így, szerencsénkre, ezek reánk maradtak. Ő csak Rabbi Chájimnak adott engedélyt arra, hogy leírja tanításait. Az ‘ÁRIZÁL halála után, Rabbi Chájim összegyűjtött minden ilyen kéziratot és hozzákezdett a megszerkesztésükhöz és a kiadásukhoz. Manapság ezek az összegyűjtött írások Kitvé ‘Árizál (A szentéletű ‘Ári írásai) címen ismertek.
Rabbi Chájjim Vitál elkezdte tanítani a kábbálista látásmódot, melyet a Mesterétől kapott, továbbadta tanítványai sokaságának és így vált nagyon tisztelt vezetőjévé a kábbálisták egy jelentős csoportjának. Csodatévőként, gyógyítóként és a gyakorlati kábbálá mestereként is nagy hírnévre tett szert.
1587-ben Rabbi Chájjimot kinevezték Jeruzsálemben a rabbinikus bíróságok egyik vezető bírójává, leginkább tanítómesterének, Rabbi Mose Álsechnek javaslatára. Sok évig töltötte be ezt a tisztséget, majd visszatért C(fátra. 1594-ben, Damaszkuszba költözött és ott halt meg 1620-ban, hetvenhét éves korában.
Az írás eredetileg az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem honlapján jelent meg. Címlapképünk illusztráció
